Magyarország mozgásszervi egészségképe – 2025-ös felmérés
Majdnem mindenki érintett – ez a legfrissebb MozgásKlinika-felmérés legmegdöbbentőbb megállapítása.
Válaszadóink 95,6%-a számolt be mozgásszervi panaszról, és 40,6%-uk a legsúlyosabb kategóriába tartozik: azaz naponta, illetve minden mozgás után fájdalmat érez. Ez nem csupán átmeneti kellemetlenség, hanem tartós és az életminőséget érdemben rontó állapot.
Melyek a leggyakoribb mozgásszervi panaszok?
A leggyakoribb tünetek között toronymagasan vezet a derékfájdalom – különböző megnevezésekkel, hiszen sokan lumbágóként vagy alsóháti fájdalomként hivatkoznak rá. Ez a panasz döntően a tartáshibákra, az egyoldalú terhelésre és az ülő életmódra vezethető vissza.
Ezt követi a nyak-, váll-, térd- és hátfájás
- A nyaki és vállövi problémák gyakran a digitális eszközök túlzott használatához és a statikus munkavégzéshez társulnak, ami hosszú távon izomfeszülést, tartáshibákat és mozgástartomány-csökkenést okozhat.
- A térdpanaszok hátterében többnyire a túlsúly és a korábbi sérülések állnak, de hozzájárulhat a nem megfelelő lábbeli viselése, valamint a hirtelen megnövekedett fizikai terhelés és az izmok gyengesége is.
- A hátfájás többnyire mozgáshiány és izomegyensúly-eltolódás következménye, amelyet fokozhat a helytelen emelési technika, a rossz matrac használata, illetve a mindennapi ülő testhelyzet hosszan tartó fenntartása is.
A panaszok életkorhoz vagy élethelyzethez kötődnek?
Nem. A tünetek minden korosztályban jelen vannak, bár általában más-más okok miatt. Fiatalabbaknál gyakoribbak a fizikai túlterhelés vagy a tartós ülés okozta panaszok, idősebb korban pedig a porckorong-károsodások és a kopásos elváltozások jellemzőek.
A kockázati tényezők – például a túlsúly vagy a krónikus betegségek – az életkor előrehaladtával egyre gyakoribbá válnak és jelentősen növelik a panaszok kialakulásának esélyét.
Több panasz, több orvos – de a terápia gyakran mégis elmarad
Tény, hogy a többféle tünetet egyszerre tapasztaló páciensek gyakrabban járnak orvoshoz és követnek speciális étrendet, mint az egyetlen panasszal élők. Ennek ellenére a mozgásterápiában való részvétel a többféle tünettel küzdők körében sem számottevően magasabb.
Sok érintett még a diagnózis után sem vesz részt célzott mozgásterápiában – például nem jár gyógytornára vagy manuálterápiára –, ami arra utal, hogy a hosszú távú állapotjavulást hozó kezelésekhez való hozzáférésben és a terápiás útvonalak ismeretében még jelentős a lemaradás.
Súlyos panaszok, kevés mozgásterápia
A legsúlyosabb panaszokról beszámoló csoport tagjai több mint 60%-a jár rendszeresen orvoshoz, viszont alig 20%-uk vesz részt mozgásterápiában. Ez azt jelzi, hogy a tünetek felismerése ugyan megtörténik, de a célzott rehabilitáció gyakran elmarad.
A mozgásterápiás beavatkozások pontosan ezen csoport tagjainak biztosítanák a legnagyobb életminőség-javulást.
Mi állhat a lemaradás mögött?
- Ismerethiány – Sokaknak nem egyértelmű, hogy a mozgásszervi fájdalmak ellen csak az aktív terápia hozhat tartós eredményt. A „pihenek, aztán hátha elmúlik” hozzáállás vagy a kizárólag gyógyszeres kezelés csak átmeneti megoldást nyújthat.
- Elérhetőségi korlátok – Kisebb településeken ritkább a közvetlen hozzáférés egy gyógytornászhoz vagy fizioterapeuta csapathoz, egy távoli rendelőbe való rendszeres utazás pedig idő- és költségigényes lenne.
- Más, súlyosabb kórképek prioritása – Krónikus, veszélyes betegségek esetén a mozgásterápia háttérbe szorul, még akkor is, ha a fájdalom mindennapos és nagymértékben rontja az életminőséget.
Milyen demográfiai mintázatok rajzolódtak ki?
Kutatásunk eredményei alapján az alábbiakra jutottunk:
- Kisebb településeken alacsonyabb a terápiás részvétel, valószínűleg az elérhetőség hiánya miatt.
- Az idősebbek körében magasabb a terápia igénybevétele, míg a fiataloknál már megjelennek a panaszok, de még ritkán fordulnak szakemberhez.
- A mindennapi, tartós ülőmunka a panaszok egyik legjelentősebb kockázati tényezője.
Mit üzennek ezek az adatok?
A lakosság nagy része ugyan keres orvosi ellátást, de a mozgásterápia még nem épült be a köztudatba mint alapvető kezelési forma. A megelőzés, az edukáció és a hozzáférés javítása kulcsfontosságú lenne társadalmunk számára.
A MozgásKlinika szerint a legnagyobb hatást a többtünetes érintettekre célzott programokkal lehetne elérni. Különösen akkor, ha az orvosok és mozgásterapeuták szorosan együttműködnének a páciensek irányításában.
Mit ajánl a MozgásKlinika?
- A mozgásterápia népszerűsítését. Célszerű lenne egységes, szakmailag ellenőrzött tájékoztatást bevezetni a háziorvosi és szakrendelői pontokon, betegút-leírásokkal és beutalási protokollokkal kiegészítve. Fontosnak tartjuk, hogy a páciensek már az első orvosi vizsgálat során megismerjék a mozgásterápia szerepét a tartós állapotjavulásban.
- Prevenciós kampányok indítását. Fontos lenne célzott üzenetekkel megszólítani a fiatalabb, már tüneteket tapasztaló, de még nem kezelt csoportokat is. Az iskolai, munkahelyi és sportközösségi programok segíthetnének abban, hogy a mozgásszervi betegségekkel küzdők már a kezdeti stádiumban kezelést kapjanak.
- Terápiás hozzáférés bővítését. Javaslatunk szerint regionális mozgásterápiás pontok létrehozásával és mobil szakrendelésekkel a kisebb településeken élők számára is biztosítható lenne a rendszeres kezelés. Ez különösen fontos lenne azoknak, akik a távolság miatt jelenleg nem jutnak el személyes ellátásra.
- Orvos–terapeuta együttműködés erősítését. A cél, hogy a diagnózis felállítása után a páciens azonnal egyértelmű kezelési javaslatot kapjon. A szakorvos már ajánljon konkrét terápiát – például gyógytornát, manuálterápiát vagy fizikoterápiát –, hogy a beteg pontosan tudja, hová és kihez forduljon a mozgásszervi probléma célzott kezelése érdekében.
Következő lépések: a felismeréstől a gyógyulásig
2025-ös felmérésünk világosan megmutatja: a mozgásszervi panaszok szinte mindenkit érintenek, és a lakosság jelentős része tartós, súlyos problémákkal él együtt. Bár az orvosi ellátás elérésében nem látunk drámai hiányosságokat, a mozgásterápia területén még bőven akad tennivaló.
A legfőbb cél, hogy a hosszú távú életminőség-javulást hozó kezelések mindenki számára elérhetővé és ismertté váljanak.
