Túlsúly és mozgásszervi problémák: derékfájás, térdfájás, fogyás és megoldások

Szép napot mindenkinek. Ez itt a Mozgásklinika podcast következő epizódja, amelyben a témánk a túlsúly és a mozgásszervi problémák összefüggése, valamint azok megelőzése, előfordulása és megoldása.

Vendégeim Szűcs Zsuzsanna, a Magyar Dietetikusok Országos Szövetségének elnöke, dietetikus, okleveles táplálkozástudományi szakember, a Semmelweis Egyetem mesteroktatója, valamint Szentiványi Rita, manuálterapeuta, gyógytornász, a Mozgásklinika tulajdonosa, akiket köszöntök. Sziasztok!

Több szempontból is fontos kérdésről beszélgetünk. Első körben azt gondolom, hogy egy olyan ország vagyunk, amely a túlsúly tekintetében igen előkelő helyet foglal el. Másfelől a mozgásszervi panaszokban, például a derékfájásban és térdfájásban is hasonló helyzetben vagyunk, és nyilván van a kettő között összefüggés.

A másik, ami eszembe jutott, hogy jó kiindulópont lehet, hogy az évnek egy olyan időszakát éljük, amikor mindenki azt gondolja, hogy ha máskor nem, most van itt az idő legkésőbb megszabadulni a túlsúlytól, ugye? Na, hát akkor arra gondoltam, hogy beszéljünk együtt erről a területről, mindenki a magáéról. Mit gondoltok, hogyan lehet ezt megfogalmazni, hogy hogyan is állunk ezekkel a területekkel a világban?

Nem is feltétlenül kell ezt nekünk kitalálni, mert valóban vannak nagyon megbízható statisztikai adatok. Eszerint az OECD-országok közül Magyarország a negyedik helyen van az elhízás tekintetében. Ez alapvetően azt jelenti, hogy jelentős súlyfelesleggel él nagyon sok ember, nagyjából tízből hét-nyolc felnőtt és két-három gyerek Magyarországon.

Túlsúly okai

Mi lehet ennek az oka? Mennyi ideig tart ez a podcast? Mert körülbelül erről egy hétig lehetne beszélni.

Maga a túlsúly rendkívül összetett jelenség. Vannak genetikai alapjai, ugyanakkor nagyon sok esetben életmódtényezők azok, amelyek rásegítenek ezeknek a genetikai adottságoknak a megjelenésére.

Ilyenek lehetnek például a táplálkozási szokásaink. Erről akár külön is szívesen beszélgetek. Van egy úgynevezett kelet-európai étrend, amely például a szív- és érrendszeri betegségek kialakulására, illetve a túlsúly kialakulására is hajlamosít.

Tehát abszolút azok az élelmiszerek, amiket fogyasztunk, hozzájárulnak ehhez. Nyilvánvalóan a mozgás is, de ebben talán nem én vagyok a leginkább kompetens, és összességében akár a stresszel való megküzdés stratégiái, az alvás minősége is mind hozzájárulnak ahhoz, hogy kialakuljon a túlsúly.

Ugyanakkor a megoldás is legalább ennyire komplex, mint a kialakuláshoz hozzájáruló tényezők. Ezért is örülök annak például, hogy a mai napon nem feltétlenül csak az evésről beszélünk, hanem a mozgásról is.

Illetve fontos tudni, hogy számos lelki tényezőt és az alvás szerepét is nagyon fontos mellé tenni.

Mozgásszervi hatások

A mozgásproblémák szempontjából is valószínűleg nagyon összetett a kép. Téged arról kérdezlek, Rita, hogy a különböző mozgásszervi betegségekhez mennyiben és hogyan tesz hozzá a túlsúly?

Nagyon sok nemzetközi kutatás van, de készült egy saját kis felmérés is. Tulajdonképpen a Mozgásklinikára beérkező adatok alapján azt találtuk, hogy a deréktáji fájdalmak kialakulása — amely ugye egy eléggé gyakori panasz a páciensek körében — és a testsúlyproblémák megléte között nagyon sokaknál összefüggést találtunk.

Úgyhogy én azt látom, és a rendelőben is azt tapasztalom, hogy akik hozzánk fordulnak deréktáji panaszokkal, ott túlnyomórészt a túlsúly szerepet játszik ennek a patológiai folyamatnak a kialakulásában. De összességében leginkább önmagában a mozgáshiány is bármilyen ízületi problémát eredményezhet.

És nyilván, hogyha a mozgáshiány egy ilyen állapottal társul, hogy a testsúly is növekedett, akkor ez egy ördögi körré változik. Ilyen szempontból, ha megnézzük, akkor a legtöbb hozzánk forduló páciens esetében számottevő hatása van az állapotukban annak a tényezőnek is, hogy sajnos nem biztos, hogy a megfelelő testsúllyal küzdenek jelenleg, és ezek egy olyan ördögi kört indukálnak, hogy sokkal nehezebb a mozgásterápiát is elkezdeni.

Diéta és mozgás

Azt láttuk, hogy mindkét területen nagyon összetett a kép, ahogy ezt megfogalmaztátok. És én azt gondolom, hogy általában amikor az ember eljut oda, hogy ezen változtatni akar, akkor azt mondja, hogy oké, elkezdem a mozgást, vagy elkezdem a diétát, de a diétát és a mozgást együtt az a két olyan energiabefektetés, amire nehezen szánjuk rá magunkat. Mégis valószínűleg ez a fontos, hogy a kettő együtt legyen. De miért fontos?

Önmagában ez a két jelenség, vagy inkább a két szokás, azért támogatja egymást. Nyilvánvalóan minél aktívabbak vagyunk fizikailag, annál nagyobb a testünk energiafelhasználása, annál könnyebb lehet egy étrendet tartani, illetve arra odafigyelni.

Ami megragadta a figyelmemet, hogy azt mondtad: diéta. Erről mára már nagyon jelentősen továbbléptünk, és egyértelműen az az álláspont, hogy az egészséges táplálkozás keretrendszerén belül gondolkodunk a súlykérdésről is.

Tehát nincsenek ma már olyan speciális élelmiszerek, csodadiéták, csodamegoldások, amelyeket javaslunk a súlyfelesleggel élők számára, hanem inkább egy egészséges rendszerhez való igazodás az, amit ajánlunk. Ez egy rendkívüli módon színes étrendet jelent, például az okostányér táplálkozási ajánlásban megfogalmazott elvek szerint, és ez nagyfokú rugalmasságot is biztosít azok számára, akik szeretnének odafigyelni az étrendjükre és ennek segítségével leadni a kilóikból.

Rendkívüli módon fontosnak gondolom, hogy az a megoldás és az az étrendi forma, amit választunk, hosszú távon egy kényelmes, szerethető étrend legyen. Tehát egyértelműen látjuk, hogy a kudarc egyik nagyon fontos oka az, hogy lemondunk mindenről, amit szeretünk.

Ez a nagyon fekete vagy nagyon fehér gondolkodás, hogy csak jó van, vagy csak rossz, holnaptól mindent majd tökéletesen csinálok, egészen biztosan nem működik. Tehát olyan „szürke” megoldásokat kell találni, amelyek kényelmesek, a hétköznapokban kivitelezhetők, és az egyén számára vállalható feladatot jelentenek.

Érdemes mindig egy apró szokásunkon változtatni. Mondok egy példát: ha valaki mondjuk kevés folyadékot ivott eddig, vagy például üdítőkből fogyasztotta el a számára javasolható folyadékmennyiséget, akkor érdemes erre a területre odafigyelni. Ha valakire rendkívüli módon rendszertelen étkezési ritmus volt jellemző, akkor érdemes ebben változtatni.

Szintén ma már nagyon jelentős paradigmaváltás történt abban is, hogy például hányszor együnk. Korábban nagyon sokat mondtuk ezt az öt étkezést, ma már sokkal rugalmasabban gondolkodunk erről, és abszolút mértékben az egyénre bízható az, hogy három, négy vagy öt étkezést fogyaszt-e a napirendje igényei alapján.

Ugyanakkor rendkívüli módon fontos, hogy legyen ebben rendszeresség. Ha így meg kellene fogalmaznom egy mondatban, hogy milyen szerintem egy jól összeállított, súlykarbantartásban is használható étrend, akkor az rendkívüli módon színes, vállalható kompromisszumokat tartalmaz, mértékletesség jellemzi, és rendszeres.

Mozgás és szokások

Mozgás és a diéta, de nem dió, nem diéta, hanem most megtudtuk. És egyébként az az étrend amúgy támogatóbb is, nem? Tehát ez sokkal hívogatóbb, hogy azt mondom, van egy egyéni étrendem, amit én mostantól követek annak érdekében, hogy jól legyek. De hogy ehhez párosítjuk a mozgást, és akkor a kettőnek a fontosságáról együtt kérdezném a te véleményedet is, aztán utána pedig mindjárt a különböző hatásokat is.

Igen. Ezt azt szeretném én is megemlíteni, hogy a rendelői tapasztalat az, hogy a mozgást is nagyon nehéz szokásként beépíteni a hétköznapokba. Nyilvánvalóan ugyanilyen nehéz az étkezéssel kapcsolatos egészségesebb szokásokat felvenni, de ezek szerintem tanulható folyamatok, és ma már a tudatosság és ebből a szempontból az egészségvédelem sokkal nagyobb szerepet játszik, mint önmagában a betegség elleni küzdelem.

Tehát nem csak akkor kell az egészséges étkezésre figyelnünk, vagy a mozgásra figyelnünk, és ezt napi szokássá, ritmussá alakítani, ha betegségeket akarunk elkerülni, hanem valójában az életminőségünk javítása miatt is.

És nagyon sokan tapasztaltuk már azt, például most nagyon egyszerűen az étkezéssel kapcsolatban, hogy nem minden élelmiszer elfogyasztása után okoz komfortot bennünk. Pedig nem biztos, hogy elhízunk tőle, de lehet, hogy azt érzed, hogy kicsit felpuffadsz tőle, vagy nehezebb utána mozognod, vagy nagyon sok folyadékot igényelsz utána.

Tehát most itt mindenki be tudott azonosítani néhány élelmiszert. Az, hogy úgy étkezzek, hogy nekem ettől a napomnak a minősége jobb legyen, könnyebb legyen mozognom, ne okozzon problémát mondjuk az ülőmunkám végzése, ne érezzem azt, hogy feszít a hasam, tele vagyok, túl sokat ettem, túl ettem magam — önmagában szerintem ez is nagyon fontos.

Tehát annak következménye lesz, hogyha rosszak a táplálkozási szokásaink, kevesebbet mozgunk, és minden hajlamosító tényezőnk is megvan hozzá, akkor elhízunk. De összességében az a fajta egészséges táplálkozás, ami megkönnyíti a mindennapokat, legalább olyan fontos, mint a rendszeres mozgás, mert a testünk karbantartására nem tudunk ennyire különválasztott folyamatokként tekinteni.

Kellenek a tápanyagok ahhoz, hogy jól érezzük magunkat és jól viseljük a napunkat, és mozognunk is kell ahhoz, hogy jól érezzük magunkat és jól viseljük a napunkat. Szóval szerintem így kéz a kézben jár. És mindig is így fogalmaztuk meg.

És talán akkor nehéz a páciensek dolga, ha túl nagy felelősséget adunk ebben nekik, hogy mindent mindennel egyedül kell megküzdeniük, és túl radikális változást várunk. Ahogy ugye a szakértőtől is hallottuk, nagyon fontos, hogy apró változások jöjjenek. Én ugyanezt gondolom a mozgásnál is.

És képzeld el, hogy például pont utánanéztem ennek: a térdízület terhelésére, ha mondjuk 1 kg túlsúly van rajtunk, az azért nyilván nem sok, de a térdízület terhelését tekintve az 3-4 kg többletsúlyt jelent a biomechanikai viszonyok miatt. Ha mindezt nem csak álló és járó helyzetben, hanem mondjuk lépcsőzésnél vesszük alapul, akkor az 1 kg plusz tulajdonképpen a térdízületre 6-7 kg többletsúlyt, többletterhet jelent.

Tehát az ízületeink terhelése már pici súlynövekedés esetén is nagyobb, és nyilván ez kedvez a különböző porcfelszíni kopásoknak. Tehát nem feltétlenül kell csak a túlzott elhízással foglalkozni mozgásszervi szempontból, hanem fontos, hogy ezek szépen rakódnak, és hogy minél előbb felismerjük azt, hogy itt lehet, hogy változtatnunk kell.

Igen, valószínűleg van olyan pont, ahol a szervezet már nem tud kompenzálni, de én azt képzelem, mondjuk mint gyakorlott hátizsákviselő, hogy valahogy a szervezet folyamatosan megpróbálja kiegyensúlyozni és kikompenzálni azt a terhet, ami rajta van, de eljön az a pont, ahonnan már nem tudja. És eljön-e az a pont is, ahonnan mondjuk visszafordíthatatlan adott esetben egy sérülés, egy kopás vagy bármi olyan deformitás, ami egyébként az életminőséget megnehezíti?

Igen. Hogyha a túlsúlyt vesszük ilyen szempontból rizikótényezőnek, akkor először az ízületi terhelések megváltozott ízületi felszíni érintkezései fájdalommal, gyulladással, tehát ilyen túlterheléses panaszokkal járnak. Később ezek még visszafordítható állapotok, nyilván, de később sajnos olyan statikai elváltozást is okoz az ízületben, hogy ott már lehet, hogy nehéz lesz visszafordítani ezt a folyamatot.

Tehát ha mondok egy egyszerű példát: egy megnövekedett haskörfogat teljesen megváltoztatja az alsó végtagnak a tengelyét. Bedől a boka, X-formába fog egy kicsit a térd behajlani, picit előreesik a medence, ezáltal fokozódik az ágyéki gerinc görbülete, de ezek nem kedvező irányok lesznek. Tehát önmagában az a tartási rendellenesség, ami ezzel a túlsúllyal jár, terhelő lesz az ízületek számára.

Mikor kell beavatkozni?

Mikor kell a dietetikusnak beavatkozni? Mikor kell orvosnak beavatkozni, és nézni azt, hogy mi történik akár a vérben, akár bármilyen anyagcsere-folyamatban, bármelyik szervnél az étkezés hatására, amiben még vissza lehet fordítani a folyamatokat?

Én ebben nagyon a megelőzésben gondolkodom. Nyilván ez sokkal egyszerűbb kezelni, és ebben beavatkozni, meg ebben sikereket elérni. Tehát én nagyon bíztatok mindenkit arra, hogy évente egyszer mindenki számára javasolt a különböző szűrővizsgálatokon való részvétel.

Bátran kérjük a háziorvos segítségét ebben, vagy ha szerencsések vagyunk, akkor a háziorvosunk proaktívan küld is minket és hív minket szűrővizsgálatokra. Ennek része egy rutin laborvizsgálat is, tehát mindenképpen érdemes rendszeresen meggyőződni arról, hogy milyen állapotban van a szervezetünk.

Nyilvánvalóan ennél sokkal direktebb módon, ha odafigyelünk tudatosan a saját testi jelzéseinkre, akkor mindenki észreveszi magán, hogy hogyan áll rajta például a nadrág dereka, a szoknya dereka, észlel-e ott változást.

Tehát érdemes minél hamarabb ezekre figyelni, vagyis folyamatosan odafigyelnünk az egészségünkre, nem feltétlenül csak akkor, ha már valami rendellenességet tapasztalunk.

Ugyanakkor fontos elmondani, hogy Magyarországon sajnos ez a fajta megelőző szemlélet még fejlesztésre szorul. Mi is jellemzően azt látjuk, hogy a dietetikai praxisokban már kialakult betegség esetén érkeznek a páciensek, sok esetben háziorvos vagy szakorvos javaslatára.

Sokkal szerencsésebb lenne, ha már akár teljesítményfokozás, akár egészségmegőrzés miatt is aktívan az életmódunk, étrendünk felé fordulnánk.

És hát nyilván tudjuk azt, hogy maga a túlsúly számos úgynevezett krónikus, nem fertőző betegség kialakulására hajlamosít. Ezzel nem riogatni szeretném a kedves nézőket, hallgatókat. Ezek tények: alapvetően a 2-es típusú cukorbetegség, a különböző szív- és érrendszeri problémák, egyes daganatos betegségek, illetve az említett ízületi problémák azok, amelyek következményesen kialakulnak.

Tehát érdemes minél hamarabb gondolni arra, hogy amit eszünk, az nem csak az aktuális közérzetünkre, teljesítőképességünkre van hatással, hanem hosszú távú egészségünkre is.

Abban az esetben, ha már ott vagyunk, és észleljük, hogy baj van, akkor sem késő ezt elkezdeni soha. Tehát senki nem lehet elég túlsúlyos, elég idős vagy bármi ahhoz, hogy ne legyen előnye annak, ha odafigyel az étrendjére, odafigyel a mozgására. Minden esetben ez a javunkra válik.

Ördögi kör

Én azt gondolom egyébként, pont picit elébementél, mert ez is lesz a témánk, hogy ezt akarom én felvetni: azt az ördögi kört, amikor mondjuk van a fájdalom, attól a kevesebb mozgás, ez hozza magával a további hízást. Tehát amikor nem tudunk kilépni abból, hogy túlsúly, kevésbé esik jól a mozgás, nehezen is indulunk neki, és akkor beleesünk egy ilyen spirálba, amibe egyébként majd itt bekapcsoljuk azt is, amire te már utaltál a műsor elején, hogy van egy olyan alapanyagbázisunk, meg elkészítési mód-bázisunk, ami eleve hajlamosít minket arra, hogy idővel valóban több legyen rajtunk a túlsúly vagy a felesleg.

De hogy összességében ezt a nagyon nehéz kört megszakítani hogyan lehet? Erre szeretnék majd most tippeket, és erről akarnék beszélni, hogy ez egyébként mit jelent. Miközben én is azt mondom, és szinte minden nap elmondom, hogy a jó az életben, hogy minden reggel lehet változtatni mindenen egyébként.

Tehát ha az ember azt mondja, hogy mától más szabályokat alkalmazok az életemre, a gyerekem életére, a bárki életére, a környezetemben, az is ugyanúgy működik, mint azt mondja, hogy holnaptól nem tudom, ezt és ezt beiktatom.

— Ez szerintem jó hír.

Megfigyelés és együttműködés

Mi a legtöbb esetben olyan pácienssel találkozunk, akik igazából nem is értik, hogy hogyan szalad föl az a néhány kiló, hiszen nem is annyira vették észre tulajdonképpen, hogy megváltoztak volna a szokásaik. Eddig is úgy táplálkoztak, mint eddig, vagy most is úgy táplálkoznak, mint eddig.

Amikor az állapotfelmérésen megvizsgáljuk a testtartást, akkor abból már nagyon sok minden kiderül. Főleg azért, mert egy jó testtartásvizsgálathoz a ruhát is le kell venni. És akkor még jobban látszik tulajdonképpen az izmoknak a kontúrja, és ezáltal azok a területek is jobban látszódnak, amiket esetleg zsírral fedettség jellemez.

Amikor beszélgetünk arról, hogy mit is eszik egész nap, mi egyébként nagyon szeretjük a társszakmákat, úgyhogy mi a rendelőből dietetikushoz is és pszichológushoz is szívesen küldünk ilyen pácienseket, mert hisszük, hogy egy multidiszciplináris segítséggel lehet igazán jól haladni.

Az is fontos, hogy nekem nem mindegyik a kompetenciám, viszont az a gondolatindító beszélgetés mindig annál a szakembernél kezdődik, akivel először találkozik a páciens. És ha velünk, gyógytornászokkal találkozik először, akkor annyit azért mi is szoktunk javasolni, hogy legalább egy héten keresztül figyelje meg, miket eszik egész nap.

És meglepő módon a páciensek utána rendszeresen visszajárnak terápiára. Általában egy gyógytorna terápiás program. Nem egy alkalommal kell eljönni ahhoz, hogy fájdalmat csökkentsünk, meg izmot erősítsünk, hanem sűrűbben kell járni. Heti két alkalommal találkozunk egy pácienssel, sokszor hat héten keresztül.

Tehát van lehetőségünk úgymond egy kontrollvizsgálat alkalmával erre a kérdéskörre is visszatérni: megfigyelte-e, hogy mondjuk az előző héten mit evett, vagy esetleg írt-e egy ilyen rövid kis jegyzetet magának arról, hogy tényleg mik voltak azok az élelmiszerek, milyen ételeket evett, hányszor evett egy nap, mennyi folyadékot ivott körülbelül.

Már eleve akkor szokott változás lenni, amikor megkérjük, hogy írja le, mert akkor már egy kicsit tudatosabban figyel arra, hogy lehet, hogy azt a csokit már nem kéne megenni, vagy a gyerek után nem kéne kikanalazni még azt a maradék rizses húst, mert igazából már jól lakott.

Szóval már ez is sokszor segít, de ők maguk is rádöbbennek arra, hogy azt mondják például, hogy „hát, alig eszem ilyen fehér lisztes dolgokat”, aztán amikor megnézi, hogy valójában mit evett, és hogy követték egymást a napok, akkor döbben rá, hogy „fú, tényleg”. Mert egyébként nem emlékszünk. Te tudod, hogy tegnap mit ettél? Szóval nagyon figyelek most.

Étrendmintázat

— Akkor nagyon szerencsés szerintem azért sok változtatás.

Sokan annyira pörgős életet élünk, hogy nagyon nehéz figyelni, meg sokszor abból főzünk, ami otthon van. És azért az anyukák nagyon kreatívak tudnak lenni, ami tök jó, de néha bizonyos napokon ez nagyon egyoldalú, és lehet, hogy ezek az apró trükkök is segíthetnek.

Zsuzsa, rátérünk egy picit ezekre az úgymond minket predesztináló, vagy túlsúlyra predesztináló alapanyagokra. Az a baj, hogy én egy kicsit félek attól, hogy ezeket pont Európából nézve úgy tűnhet, mintha démonizálnám az élelmiszereket, de nem szeretném.

Inkább amire érdemes odafigyelni, az egyfajta étrend, úgy hívjuk, hogy étrendi mintázat. Tehát azok a szokások, amelyek ilyen visszatérően jellemzőek ránk.

És amit említettem itt a beszélgetés elején, valóban egy ilyen európai kutatás eredményeként rajzolódott ki a mediterrán étrend, a skandináv étrend, tehát vannak ilyen különböző régiókra jellemző étrendi sajátosságok, étrendi mintázatok.

Ezeknek az egészséghatásai már nagyon régóta vizsgáltak, és nagyon alaposan igazoltak is. Azok az előnyök, amelyek például a mediterrán térségre voltak jellemzőek valaha, ma már talán kevésbé, vagy akár a skandináv étrend is hasonlóan pozitív összetételű.

És kiderült, hogy itt a kelet-európai régióban is a táplálkozási szokások mindig reflektálnak az adott régióban elérhető élelmiszerekre. Nyilván azt esszük, ami elérhető, amit el tudunk készíteni. Hagyományos alapanyagok, hagyományos tartósítási módok, akár konyhatechnikai eljárások.

— Hogy mik voltak benne? Igen, tehát mik részei egy ilyen kelet-európai étrendnek?

Alapvetően a gyökérzöldségek, a burgonya, a tartósított zöldségek — itt mondjuk a savanyúságokra gondolok —, például a különböző tartósított húskészítmények, tehát mondjuk kolbászfélék, szalámik, fehér kenyérből, tehát finomított lisztből készült kenyérfélék voltak még benne.

Ugye a savanyított tejtermékek fogyasztása jellemző erre a régióra. Most ezek azok, amiket így fel tudok idézni. Talán még a sertészsír volt benne ebben a listában.

Nyilvánvalóan ezek összetétele nem mindegy, hogy hogyan szerepel az adott egyén tányérján, akár ezek az élelmiszerek, akár kiegészítve más egyebekkel. De alapvetően az rajzolódott ki ebből a kutatásból, hogy minél nagyobb az úgynevezett adherencia, tehát amikor minél jobban követi vagy hasonlít erre az úgynevezett kelet-európai táplálkozási modellre valakinek az étrendje, akkor ott az összhalálozás volt nagyobb, illetve a szív- és érrendszeri betegségek kialakulása, illetve az ebből adódó életveszteségek vagy egészségveszteségek voltak jellemzők.

Magyarországon a táplálkozási felmérések adataiból nagyon jól látszanak azok a hiányosságok, amelyek sajnos gyerekekre, felnőttekre egyaránt igazak. Ilyen a javasoltnál kevesebb zöldség- és gyümölcsfogyasztás, ide tartozik például, hogy kevesebb halat eszünk, mint szerencsés lenne, és ide tartozik például az is, hogy a javasolt napi sómennyiségnek a két és félszeresét-háromszorosát fogyasztják a felnőttek, gyerekek esetében akár négyszeres is lehet ez a különbség.

Tehát van jó pár olyan eleme a táplálkozási szokásainknak, amelyen egy kis figyelemmel eredményeket, pozitív változásokat lehet elérni.

Mozgás kezdése

Ha egy ember túlsúlyos és neki akar állni mozogni amellett, hogy egy kiegyensúlyozott táplálkozást is összerak magának, vagy összerak szakemberrel, van-e olyan, és ha igen, akkor mi az, amit mindenképpen, bárhogy is szeretnénk, de tilos elkezdeni, mert a szervezet számára túlsúlynál problémás lehet vagy veszélyes lehet?

Én nem feltétlenül ismerek olyan mozgást, ami tilos lenne, viszont inkább arra hívnám fel a figyelmet, hogy a fokozatosságot hogyan tartsuk be, és mire figyeljünk. A kevesebb néha több alapon sokkal kisebb változtatások is már elegendőek ahhoz, hogy eredményeket érjünk el.

És azt gondolom, hogy vannak olyan ízületkímélő speciális gyakorlatok, amelyek kifejezetten hasznosak, de ha az egyszerű gyaloglásból indulunk ki, az is nagyon fontos lenne, hogy olyan mozgásformát találjunk, amit tényleg mindenki el tud végezni. Nem nagy befektetés az, hogy ezt elkezdje, mert akkor tud szokássá válni.

Tehát én azt gondolom, hogy például a gyaloglás egy nagyon fontos lépés lenne, hogy azt elkezdje mindenki. Mindenki érzi, hogy amikor feszül, húzódik valami, akkor milyen irányba kellene nyújtani, hajlítani. Én egy kis otthoni átmozgatást, egy egyszerű tornagyakorlatot légzéssel kombinálva javasolnék ilyenkor a pácienseknek.

Együttműködés

Szerencsések vagyunk, mert a rendelőnk nem kifejezetten ezzel a betegségcsoporttal foglalkozik, de nagy eredményeket tud elérni, hiszen általában hozzánk mozgásszervi fájdalmakkal érkeznek. És a túlsúly nem biztos, hogy kifejezetten túlsúly: lehet, hogy csak egy picit nagyobb testtömeg, vagy egy icipicit megváltozik a testtömegindex, vagy ilyesmi.

És azt gondoljuk, hogy ott könnyebb, mert nagyobb terjedelmű mozgásokat, kitartóbb állóképességi gyakorlatokat is meg tudnak csinálni. De azért én dolgoztam kardiológiai intézetben, és ott nagyon sok szívbeteg páciensnél igenis a túlsúly volt a kiindulási alap, és pontosan ott láttuk, hogy mennyit számítanak a napi séták és gyaloglások.

A legtöbb ilyen szanatóriumban nem hiába vannak kiépítve olyan tréningprogramok, hogy akár kint a szabadban lehet gyalogolni, le lehet ülni egy padra, meg lehet pihenni, lehet továbbmenni. Tehát én nagyon fontosnak tartom azt, hogy erre felhívjuk a páciensek figyelmét: ők maguk is mit tudnak tenni.

Nagyon fontos a gyógytornász, illetve a szakember jelenléte, de ez egy napi program kell, hogy legyen. Minden nap nem lehet elmenni gyógytornászhoz, mert más dolgunk is van. Szóval olyan mozgásprogramot kell választani, amit egyedül is tud majd csinálni.

És ezért azt gondolom, hogy bármit el lehet kezdeni kicsi intenzitásban, picit lassabban, óvatosabban, fokozatosan növelve az intenzitást, de a legjobb módszer az elején valóban önmagában a gyaloglás.

— Hogyha a dietetikushoz megy először panasszal bárki, akkor hogyan tudja javasolni a gyógytornát, vagy hogyan tudja ezt behozni úgy, hogy ez hasznos is legyen, tehát hogy a részletekről az együttműködés hogyan tud menni?

Abban az esetben, ha már valamilyen kialakult betegség esetén merül fel az életmódterápia lehetősége, sok esetben egy ilyen bázisterápiának tudnám mondani. Minden esetben ez az alap, akkor az azt kezelő orvos kompetenciája az egyes szakterületeknek, vagy társszakmáknak a bevonása.

Ez a jó, hogyha ez alapvetően ilyen formában történik. Nyilvánvalóan, ahogy beszélgettünk róla, itt azért ezek külön szakmák és szakterületek, hiszen nem értünk mindenhez.

A gyógytornászok és a dietetikusok négyéves főiskolai képzésben, alapképzésben vesznek részt. Ezek alatt a hosszú szemeszterek alatt ezt nagyon alaposan elsajátítja mindkét szakember az adott területhez kapcsolódó információkat. Tehát nyilvánvalóan szükségünk van egymásra, és jól kiegészítjük egymást.

Talán ami az együttműködésnek egy nagyon fontos alapja: ismerjük a saját kompetenciahatárainkat, tehát melyik az a pont, ahol mindenképpen szükséges a kollégák bevonása. Én sem fogok, és a mi dietetikusaink sem adnak mozgásra vonatkozó tanácsot.

Nyilvánvalóan vannak olyan elemek — akár például a szénhidrátbevitel időzítése, akár az energiaszükséglet meghatározása, akár a folyadékbevitel kérdései —, amelyek összefüggésben vannak a fizikai aktivitással, ugyanakkor magának a mozgásprogramnak a részleteivel kapcsolatban nem mi vagyunk kompetensek.

Ilyen esetekben szükséges, hogy a dietetikus továbbküldje a pácienst, még akkor is, ha esetleg megfogalmazódik a páciens részéről az az igény, hogy ő egy helyen, ha már itt van és beszélgetünk az étrendjéről, akkor javasoljanak számára mozgásprogramot is. Ez nyilvánvalóan nem helyes, ilyen esetekben tovább kell irányítanunk a pácienst.

Nagyon jó, ha mondjuk egy szakrendelőn belül mindkét szakterület elérhető, mert akkor kényelmesen át tudjuk irányítani a pácienst az adott intézményen belül.

Azt hiszem, nagyjából ezek jutottak eszembe, amiket fontosnak gondoltam így elmondani az együttműködésről. Talán még egy fontos üzenet, hogy maga a motiváció a páciensé: tudjuk, hogy a szokások megváltoztatása nagyon nehéz. Folyamatos odafigyelést igényel, legalábbis az első néhány héten biztosan.

Egészen biztos, hogy ez plusz energia- és időbefektetéssel jár. És nagyon szerencsés, ha ehhez segítséget tud kapni a páciens. Az, hogy ez most kezdetben a dietetikustól érkezik, vagy mondjuk a gyógytornásztól, vagy akár az orvostól, vagy mondjuk egy ápolótól, aki rendszeres kapcsolatban van a pácienssel, szerintem teljes egészében mindegy.

Az a lényeg, hogy legyen egy támogató közeg és segítség, és ezen belül pedig mindenki tartsa be a saját kompetenciahatárait.

Záró gondolatok

— Zárásként, Rita, tőled még azt kérdezném, hogy pont így, ahogy Zsuzsa is mondta: ha van egy olyan üzeneted, amit elvihet magával az, aki azt mondja, hogy na jó, most megpróbálok rálépni erre az útra, akkor mi lenne az az egy-két-három dolog, ami ilyen apró változtatás, és tényleg már holnapra be lehet hozni, be lehet építeni?

Illetve a másik: én azt gondolom, hogy a változó kor — és ebben azt gondolom, hogy férfiak is, nők is érintettek, tehát legkésőbb akkor szerintem eljön valahogy mindenkinek az életében —, hogy szembesül azzal, hogy vagy változtat, vagy a teste változik úgy, ahogy ő szeretné.

Szóval mit tudnál mondani, ami lelkesít arra, hogy tényleg bármikor el lehet kezdeni?

Hát számtalan gondolat megfogalmazódott bennem. Tulajdonképpen az egyik, amire még szeretnék reflektálni, ha megengeded, hogy én mindig azt tartom, vagy mindig azt hallom a páciensektől, főleg az idősebb páciensektől, hogy ez a szokás azért is alakult ki, mert ezeket az étkezéssel kapcsolatos élményeinket, mintáinkat örököltük tulajdonképpen: szokáskönyveken keresztül anyukáról anyukára szállnak ezeknek a kész ételeknek az elkészítése.

És ha belegondoltok, régen nem így éltük az életünket, nem ilyen időjárás volt, tehát más adaptációra van szükség. Csak hogy megvédjem egy kicsit azt a korosztályt is, akik még a töltött káposztában és a magyaros ételekben hisznek, és az én nagyszüleim is így táplálkoznak, és szerencsére 90 évesek.

Egy dolgot: nincsen semmi baj a magyaros ételekkel, tehát abszolút jól van, és nincs ellentmondás az egészséges táplálkozás és a hagyományos gasztrokultúra között. Erre nagyon büszkék vagyunk, szeretjük. Sokak számára ez nagyon fontos.

Ugyanakkor rendkívüli módon lényeges az, hogy ez milyen alapanyagból és hogyan készül, illetve az, hogy mit csinálunk. Más az, ha a mezőgazdaságban dolgozunk, és reggel megeszünk a kolbászt a szalonnával, és utána egész nap kint kell lenni a földeken, és más az, amikor beülünk az irodába, és utána nyolc órán keresztül ott ülünk.

Nem biztos, hogy arra az energiatöbbletre, ha mi mozgásszegény életet élünk, és nem is sportolunk, és tényleg inkább ülőmunkát végzünk — márpedig a legtöbbünkre most már ez jellemző —, szükség van. Nem biztos, hogy ezek a klasszikus ételek akkor akkora mennyiségben, ahogy megszoktuk, szükségesek a szervezetnek, mert nem tudjuk őket hol ledolgozni.

És ez volt az egyik ilyen gondolatom, hogy tényleg megváltozott az életünk, tehát ezáltal automatikus, hogy változik a táplálkozási szokásunk. A mediterrán népeknél pedig azt tapasztaljuk, amikor van szerencsénk valami dél-európai területen nyaralni, hogy abban a melegben nem esik annyira jól a nehéz étel.

Inkább a lédúsabb, frissebb zöldségek, gyümölcsök esnek jól, a könnyebb ételek esnek jól, és könnyebb ott hozzájutni a halakhoz is. Szóval én azt gondolom, hogy ez is egy picit nehéz, ez a védelmükre szolgál, de ha átgondolják azt, hogy jelenleg milyen életvitelem van, és milyen munkakörnyezetben vagyok — fizikai munkát végzek, ülőmunkát végzek, inkább szellemi megterhelés ér, vagy inkább fizikai megterhelés ér —, szerintem annak alapján is lehet egy picit az étrendet beállítani, hogy ne boruljon ennyire fel az egyensúly.

A másik pedig, amit így én gondolok erről a gyógytorna és túlsúly kapcsolatáról, hogy most itt az edzőtársak, akik szintén egy társszakma, biztosan azt gondolják, hogy ők tudják a legtöbbet hozzátenni ahhoz, hogy az egészséges testmozgás tartósan, izmokkal, adaptációkkal stb. az életünk része legyen, és hogy legyen benne egy teljesítményfokozás.

És én azt gondolom, hogy az a nehéz a páciensnek, hogy nem tudja, milyen problémával hova érdemes fordulnia. És ezért fontos szerintem nekünk is a társszakmák segítsége, hogy jó, ha egy dietetikushoz fordul a páciens, akkor jó, ha megtudja, milyen esetekben érdemes gyógytornászhoz fordulni, és milyen esetekben érdemes esetleg egy edzőhöz fordulni segítségért.

És én ezt így leegyszerűsíteném, és egy ilyen rövid tanáccsal szolgálnék — ami hosszúra fog nyúlni —, hogy amikor fájdalmaink vannak mozgás közben, akkor először gyógytornászhoz érdemes fordulni, mert a fájdalmat nem csak gyakorlatokkal, hanem egyéb technikákkal, például manuálterápiával is nagyon jól lehet kezelni.

Ott nem számít annyira, hogy most valaki túlsúlyos vagy sem. Valószínű, hogy találunk olyan manuálterápiás technikát, amivel kezelhető úgy az ízület, hogy csökkenjen benne a gyulladás, csökkenjen benne a fájdalom, jobb legyen az ízületi felszín konvergenciája, és utána fel lehet építeni az izomerőt.

És igen, van egy pont, amikor viszont a gyógytornász elengedi a páciens kezét, és átirányítja mondjuk a sport irányába, vagy egy edzőhöz, hogy onnantól kezdve ő segítse és támogassa ebben a folyamatban. Tehát ez is egy nehéz dolog.

És mondjuk itt visszakapcsolva a kompetenciára: valóban nagyon fontos, hogy mindenki megtalálja azt a szakterületet, amiben stabilan tud segíteni a páciensen, és legyen egy ötlet, egy lehetőség, egy tanács, egy kapcsolat arra, hogy utána hova tovább, merre irányítsuk őt, hogy ne maradjon egyedül ezzel a problémájával.

Mi a Mozgásklinikán a mozgáspiramis alapján egészen a medical fitnessig el tudjuk juttatni a pácienst. Ez azt jelenti, hogy a fájdalmas ízületi mozgásoktól egészen a kellemes testedzésig, de én már nem leszek jó arra, hogy teljesítményt vagy olyan szintű sporttevékenységbe kapcsolódva segítsem a pácienst, mint amire mondjuk egy edző képes lesz.

Tehát lesz a piramisnak egy csúcsa, ahol tulajdonképpen én elengedem a páciens kezét, és ezekkel a tanácsokkal és alapstabilizálással adom át mondjuk egy személyi edzőnek.

Nagyon szépen köszönöm, hogy itt voltatok, és nagyon örülök, hogy ezt a témát tulajdonképpen két oldalról tudtuk megvilágítani. Én azt hiszem, hogy sok hasznos információt kaptunk. Köszönöm szépen, és sok sikert nektek a továbbiakban.

Köszönöm szépen.

Köszönöm.

Vendégeim voltak Szűcs Zsuzsanna, a Magyar Dietetikusok Országos Szövetségének elnöke, dietetikus, okleveles táplálkozástudományi szakember, a Semmelweis Egyetem mesteroktatója, és Szentiványi Rita, manuálterapeuta, gyógytornász, a Mozgásklinika tulajdonosa.

Ez volt a Mozgásklinika podcast mozgásszervi problémákkal és túlsúllyal foglalkozó epizódja. Jövünk legközelebb is. Szép napot mindenkinek. Sziasztok.