A sportról való lemondást egyáltalán nem preferáljuk, hiszen annak egészségvédő hatása van. Nagyon kevés időnk van általában sportolni, és nem biztos, hogy megfelelő hangsúlyt tudunk fektetni a sportolásra való előkészítéshez. Például nem figyelünk célzottan a bemelegítésre, nem növeljük fokozatosan az intenzitást, a végén pedig nem maradunk ott, hogy figyeljünk a nyújtásra és a relaxációra.

Gyenge gerinc esetén nyilvánvalóan akár egy porckorongsérv is kialakulhat a helytelen sporttevékenység miatt, vagy nem is biztos, hogy a sportolás miatt, hanem lehet, hogy az ülőmunka következtében, viszont a sportolás átmenetileg ront ezen a helyzeten. Jellemzően a deréktájon érzi a fájdalmat, de akár a farizmok környékére vagy a hátsó combizomba is sugározhat ez a fájdalom. Nyilván ez is attól függ, hogy mennyire előrehaladott állapotról beszélünk.

Ha megismerjük a páciens mozgáskultúráját, akkor lehet, hogy ki tudunk alakítani egy olyan mozgásprogramot, amit valamiféle sporttevékenységbe iktatva, kicsit az edzésekbe belecsempészve el tudnak végezni, és ezzel hosszú távon karban tudják tartani a gerincüket. Ilyen lehet akár a jóga is, ha úgy alakítjuk és úgy válogatjuk össze ezeket a jógapozíciókat, amelyek kedvezőek a gerincnek. Ilyen lehet a pilates is, ha olyan gyakorlatokra fektetjük a hangsúlyt, amelyek hosszú távon megelőzik a gerincizmok elgyengülését, tehát ezeket a mély hátizmokat folyamatosan karbantartjuk vele.

Ez azt jelenti, hogy izmot kell erősíteni, mert a gerinc mély hátizmai, tehát azok a tartóizmok fognak segíteni abban, hogy a porckorongról levegyük a terhet. Az izomerősítést így sem, úgy sem lehet elkerülni, tehát az mindenképpen egy fontos pontja lesz a terápiának.

---

Köszöntjük nézőinket és hallgatóinkat a MozgásKlinika legújabb adásában!

Szentiványi Ritával, manuálterapeutával és gyógytornásszal beszélgetünk. A mai, illetve aktuális témánk egészen pontosan a sport és a porckorongsérv kapcsolata. Elég furcsa így a címe, de ugorjunk is picit a közepébe ennek a témának: ha valakinek esetleg porckorongsérve van, de szeretne sportolni vagy csak egyáltalán mozogni, mondjuk picit többet, mint az átlagember, akkor ezt megteheti-e?

Ez a kérdés nagyon foglalkoztatja a pácienseinket is. A MozgásKlinikára érkezők többen is jelezték már számunkra, hogy akkor most szüneteltetni kell a porckorongsérv miatt a sporttevékenységet, vagy lehet, hogy már soha többet nem sportolhatnak? A válaszunk általában az, hogy nem. Szüneteltetni lehet, hogy átmenetileg kell, de a sportról való lemondást egyáltalán nem preferáljuk, hiszen annak egészségvédő hatása van. Nem csupán a porckorongsérvet lehet gyógyítani bizonyos mozgásformákkal, hanem összességében a sporttevékenységgel akár meg is lehet előzni a kialakulását.

De ezt minden esetben nyilván szakember, tehát manuálterapeuta vagy gyógytornász segítségével kell összeállítani, feltételezem én, magát a sportot vagy a mozgásformát.

Igen, én azt gondolom, hogy itt különbséget kell tennünk az élsport és a hobbisport között. A hobbisportolók vannak egy olyan helyzetben, hogy kevésbé tudják, mit tegyenek, hiszen az élsportolókkal foglalkoznak rehabilitációs szakemberek, terapeuták, tehát talán hamarabb is megoldást kapnak. A hobbisportolók viszont azt kezdik el érezni, hogy a sporttevékenység egyre fárasztóbb, egyre több panaszuk van a sportolás közben, fellépnek fájdalmak, görcsök, izomhúzódások, több a sérülés összességében. Valószínűsíthető, hogy ha nem csak egy kontaktsportól van szó, ahol hirtelen összeütköztek és egy rossz mozdulat okozta a bajt, akkor ennek a kialakulása fokozatos volt. Már voltak előjelei.

Sőt, azt is észrevettük, hogy a legtöbb ilyen sportoló sajnos ülőmunkát végez, és mellette szeretné az ülőmunka kompenzációjaként sporttevékenységet végezni. Nagyon kevés időnk van általában sportolni, és nem biztos, hogy megfelelő hangsúlyt tudunk fektetni a sportolásra való előkészítéshez. Például a bemelegítésre nem figyelünk célzottabban, nem növeljük fokozatosan az intenzitást, a végén pedig nem maradunk ott, hogy figyeljünk a nyújtásra és a relaxációra.

Hányszor van úgy, hogy egy labdajátéknál kibérelünk egy pályát, és arra az adott időre odamegyünk, focizunk például – nagyon sok páciensünk mondja ezt –, hogy ez egy tök jó közösségi dolog is, meg mozgás is, aztán vége van, és mindenki megy az útjára haza. Tehát nem olyan célzott testedzés sok esetben, mint amilyennek lennie kellene, így megnőnek a sérülés veszélyei vagy annak a kialakulásának a kockázatai.

A gyenge gerinc esetén nyilvánvalóan akár egy porckorongsérv is kialakulhat a helytelen sporttevékenység miatt, vagy nem is biztos, hogy a sportolás miatt, hanem lehet, hogy az ülőmunka miatt, viszont a sportolás átmenetileg ront ezen a helyzeten.

Ennek az előjeleit említetted. Tudunk mondani egy-kettőt, hogy mi lehet az előjele annak, hogy itt probléma lesz?

A leggyakoribb tünet, mondjuk egy deréktáji panasz esetén, önmagában a derékfájdalom, tehát a lumbágós tünet. Ez jelentkezhet függetlenül a sportolástól, akár a reggeli órákban, ébredést követően is, mint ahogy a legtöbb esetben a porckorongsérv így jelentkezik. De az is előfordulhat, hogy a sportolás közben vagy a sportolás végén, ahogy elfáradnak az izmok, akkor érzik ezt a tünetet. Ez az egyik.

Ennek lehet egy mozgásbeszűkülés vagy egyfajta mobilitáscsökkenés is; már nehezünkre esik annyira előrehajolni, vagy ha előre is hajoltunk, onnan már nehezebb felegyenesedni. Tehát abszolút vannak ilyen mozgásbeli eltérések, amiket a páciens is felismerhet. Nehezebb lehet mondjuk a hétköznapi mozgásokat tekintve a zokni húzása, cipő felvétele, tehát ezek az előrehajlásos mozdulatok.

De ilyen konkrét fájdalmat érez a deréktájon az ember?

Jellemzően a deréktájon érzi a fájdalmat, de akár a farizmok környékére vagy a hátsó combizomba is sugározhat ez a fájdalom. Nyilván ez is attól függ, hogy mennyire előrehaladott állapotról beszélünk. Amikor egy deréktáji szakaszon kialakult porckorongsérv már a lábba is kisugárzó fájdalommal jár, az már nyilván egy súlyosabb tünet, mintha csak helyileg deréktáji fájdalmat éreznek.

És ezek a fájdalmak igazából állandósulhatnak, ha nem keresnek fel szakembert?

Az a jellemzőjük, hogy egyre sűrűbben jelentkeznek, és egyre kevésbé hatnak a bevált praktikák annak elmulasztására. Még az elején előfordulhat, hogy ha háton fekvő helyzetben egy picit megnyújtózik, akkor csökkennek a panaszok, a fekvés enyhíti a tüneteket. Az is előfordulhat, hogy bizonyos tornagyakorlatok ismételgetése csökkenti ezt a panaszt, de amikor előrehaladottabb állapotban van egy ilyen porckorong probléma, akkor ezek az egyszerűbb mozdulatok már nem segítenek. Sokkal sűrűbben van ez a becsípődés érzés, és sokkal tovább tart abból való felépülés vagy a tünetek enyhülése.

Van olyan mozgásforma vagy sport, ami kifejezetten tiltott mondjuk egy gerincsérves embernek?

Természetesen a fokozottabb teher, ami a gerincre hárul – mondjuk egy súlyemelésnél –, veszélyt rejthet, de az ugráló mozdulatok vagy rossz talajérkezés is nagyobb problémát okozhat. A hirtelen mozdulatok, a kontaktsportok, tehát az ütközéssel járó sportok, küzdősportok nyilván olyan törzserőt igényelnek, ami porckorongsérv esetén lehet, hogy már nincs meg, és nincs meg az a védelmi zóna, ami segítene a sportolónak. Ezek lehet, hogy átmenetileg tiltottak, vagy attól függően, mekkora a probléma, lehet, hogy tényleg le kell mondani róluk.

De például vannak olyan sporttevékenységek, amelyek kifejezetten jók gerincsérv esetén, illetve a gerincterápiának egy nagyon klassz megoldása lehet. Ilyenek például a mászások, tehát amikor falmászásról van szó, azok nagyon jól edzik a mély hátizmot. Vannak jól összeállított TRX-gyakorlatok, funkcionális tréningben olyan mozgáselemek, amelyek nagyon jót tesznek a mély hátizomnak, és tökéletesen fejleszthetők velük. Tehát egyáltalán nem arról van szó, hogy akinél kialakult egy porckorongsérv, soha többet nem fog tudni sportolni. Inkább arról van szó, hogy elő kell készíteni a gerincet az adott sporttevékenységre.

Említetted ezeket a funkcionális tornagyakorlatokat. Itt nyilván fontos, hogy akár egy személyi edző megengedett egy ilyen helyzetben, mert itt is lehet olyan mozdulatokat tenni, ami akár árthat.

Igen, egyrészt vannak sportspecifikus gyakorlatok. A szakemberek – legyen akár egy személyi edző, egy sportrehabilitációs szakember vagy egy gyógytornász – jól össze tudják állítani azokat a gyakorlatokat, amelyek az adott sportág végzéséhez szükségesek. Minden sportnak megvannak a legjellemzőbb mozdulatai. Egyszerűen elő kell készíteni úgy az izomzatot, hogy ellen tudjon állni azoknak az erőhatásoknak, illetve védje a gerincet.

Ez az egyik. A másik, hogy pontosan ezek a sportspecifikus tréningek segítenek abban is, hogy a sérüléseket megelőzzük, hiszen minden sportágra jellemzőek bizonyos sérülések. Ez is annyira tipikus, hogy számtalan kutatás készült arról, mik a leggyakoribb sportsérülések az adott tevékenységben, és erre is nagyon jól fel lehet készülni preventív módon.

Itt az a lényeg, hogy teljesen másfajta felkészülést igényel az, akinek kialakult egy porckorong problémája, de csak a hétköznapi életbe szeretne visszatérni, és nem szeretne sporttevékenységet végezni. Ott valószínűbb, hogy rövidebb a terápiás időszak, mert nem kell olyan magas szintű izommunkát elérnünk, mint abban az esetben, ha a sporttevékenységéhez akar visszatérni. Ezt ajánlott a terapeutákkal vagy a szakemberekkel is megbeszélni, hogy mi a célkitűzése a terápiában, mert ott viszont már nagyon fontos ezekre a sportágspecifikus mozgásanyagokra is hangsúlyt fektetni.

Itt most főként olyan esetekről beszéltünk, ahol a sport – ha nem is élsportoló –, de fontos az ember életében, tehát több időt tölt mondjuk a sporttal, mint egy átlagember. Mi a helyzet azokkal az átlagemberekkel, akik mondjuk nem naponta sportolnak, de van nekik porckorongsérvük? Náluk is kell a sport vagy a mozgás, és ha igen, akkor ezt milyen mennyiségben lehet csinálni?

Igen, ez egy nagyon jó téma, ugyanis a gyógytornára sajnos az jellemző, hogy nagyon nagy fokú lehet a terápiáról való lemorzsolódás. Az, hogy folyamatosan gyógytorna gyakorlatot végezzünk, mert meg kell erősíteni a mély hátizmainkat, és mindig ugyanazt a gyakorlatanyagot csináljuk egyedül a nappaliban, miután már a terapeutával megbeszéltük, hogy ezt életünk végéig végezni kell – hát ez nagyon mélypontra is viheti az illetőt. Ebben azért nincs semmi motiváló, vagy nem azt mondom, hogy semmi motiváló nincs, mert nagyon jó kis szokássá lehet alakítani, de ehhez túl nagy fegyelmezettség szükséges.

És én azért sajnálom a pácienseket, és szeretek valami vidámabb, elérhetőbb, motiválóbb dolgot kitalálni. Ezért, ha megismerjük a páciens mozgáskultúráját, akkor lehet, hogy ki tudunk alakítani egy olyan mozgásprogramot, amit valamiféle sporttevékenységbe iktatva, kicsit az edzésekbe belecsempészve el tudnak végezni, és ezzel hosszú távon karban tudják tartani a gerincüket.

Ilyen lehet akár a jóga is, ha úgy alakítjuk és úgy válogatjuk össze ezeket a jóga pozíciókat, amelyek kedvezőek a gerincnek. Ilyen lehet a pilates is, ha olyan gyakorlatokra fektetjük a hangsúlyt, amelyek hosszú távon megelőzik a gerincizmok elgyengülését, tehát ezeket a mély hátizmokat folyamatosan karbantartjuk velük.

Ha ezeket a funkcionális tréningeket vagy sima edzőtermi órákat vesszük alapul, akkor is lehet jobban és koncentráltabban figyelni arra, hogy azon felül, hogy erősítjük a lábat és csinálunk egy lábnapot, beiktatunk olyan gyakorlatokat, amiket a gyógytornából csempészünk át, és fenntartjuk a gerinc erejét, illetve a teherviselő funkciójának javítását, tehát fenntartjuk azt az izomerőt.

Ha abbahagyjuk a mozgásterápiát – legyen mondjuk egy olyan helyzet, hogy jártak gyógytornára, és akkor eljön ez a pont, hogy már nincs kedvem járni, már nem érek rá úgy, igazából nem is fáj annyira, hogy annyira szükségét érezzem, és elhanyagolom a rendszeres testmozgást –, hát az nyilván tudjuk, hogy mivel jár: újra ki fog alakulni a porckorong probléma. Ellenben azoknál a pácienseknél, akiknél találtunk valamilyen olyan mozgásformát, amivel ezek a gyakorlatok beépíthetők, ott szinte minimális a kiújulás esélye.

Olyan létezik, hogy ha valaki nagyon hosszú időn keresztül rossz mozgásformát választ, és ettől alakul ki a porckorongsérv? Ilyen lehet?

Persze. Sajnos vannak olyan szakmák, ahol kényszertartásban kell lenni folyamatosan, és nagyon egyoldalúan terheljük a gerincet, ami miatt kialakulhat akár egy porckorongsérv is. Ugyanígy vannak olyan ismételt sportmozgások is, amelyek, ha túlzottan egyoldalúak vagy nagyon arra koncentrálnak, hogy egyoldalú a technika, és nincs kiegészítő edzés mellé, akkor kialakulhat porckorongsérv. Ez tulajdonképpen egy edzéselméleti szemlélet, hogy önmagában, amikor egy sporttevékenységről beszélünk és sportolunk, akkor fontos, hogy ne csak technikai fejlődésünk legyen.

Nem csak azt kell gyakorolni, hogy minél inkább javuljon a rúgó technikánk mondjuk egy futballnál vagy teniszben minél ügyesebben adogassuk vissza a labdát, hanem arra is kell figyelni, hogy milyen a törzsizmunk, milyen az általános kondíciónk, milyen az állóképességünk. Tehát nem hiába van az, hogy igenis futni kell akkor is, ha csak teniszórára mentem, de legalább egy-két-három kört ajánlott, hogy picit megemelkedjen a pulzusom. Igenis le kell nyújtani azután is, miután az edzőteremben kondiztam. Tehát ez nem hiába van, ez az egészségvédelem része.

És az, hogy kialakítsunk egy jó szokást, ahhoz valószínű, hogy ha a szakember segítségét hívjuk, akkor gyorsabban beépíthetők ezek a technikák, és talán nem olyan terhes a páciensek vagy a sportolni vágyók számára.

Most így, ahogy hallgatlak, eszembe jutott, hogy én is, ha futni megyek, nagyon sokszor előfordult az életemben, hogy semmi, felvettem a futócuccot, és elindultam futni. Semmi bemelegítés, semmi. És hogy miért nem csináltam – most a saját sztorimból gondolkodtam el –, mert erről effektíve nem volt tudásom. Nekem sem, és valószínűleg a legtöbb embernek. Tehát arról, hogy miért fontos a bemelegítés, ezt senki nem magyarázta el nekem.

Hát régebben azért a testnevelési órákon én emlékszem, hogy majdnem mindent úgy kezdtünk, hogy két kör futás. Tehát biztos, hogy volt benne valamiféle bemelegítés, meg ezek a klasszikus karemelések, hajlongások. Persze az, hogy miért ezeket a gyakorlatokat tartották a testnevelők, nyilván ez nagyon messziről jön, és régen ugye a katonaságnál volt.

Tehát én is emlékszem erre a folyamatra, de a rutin elveszett. Amikor már egy picit felgyorsult világban gyorsan eredményt akarunk, meg kevés időnk van arra, hogy fussunk, mert ha összesen van fél órád, hogy kocogj egy kicsit, akkor lehet, hogy nem lesz még plusz negyed órád arra, hogy előtte bemelegíts és utána lenyújts, és még akkor nem is mondtam hosszú időt.

De ha az ember tudja, hogy ezt miért kell, ez miért fontos, akkor úgy csinálja, úgy osztja be az idejét, hogy abban a fél órában 10 perc bemelegítés, 20 perc futás, és akkor 10 perc nyújtás. Tehát akkor tényleg az ember úgy alakítja.

Igen, lehet egy ilyen tudatosságot belevinni, és akkor ösztönszerűvé válik, és hiányozni is fog. Érezni fogod a futás végén, hogy jól esik az a nyújtás, az a relaxáció a végén, vagy pedig elején a bemelegítésnél érezni fogod, hogy kevésbé érzed elnehezedettnek a végtagjaidat, ahogy elkezdesz futni. Az első néhány száz métert megteszed, utána nyilván valamennyire bemelegedsz, de sokkal rugalmasabban, sokkal könnyedebben kezdesz neki.

Azok, akik ezt nem csak ad-hoc módon sportolnak, hanem próbálnak rendszeresen sportolni és valami teljesítményorientáltságot is belevinni, előbb-utóbb érzik ennek a hiányát, és rájönnek, hogy ez szükséges. Mindemellett nagyon kellemetlen másnap izomlázzal küzdeni, tehát annak a megelőzésére is sokkal jobb, ha kellően előkészítjük az izmokat, és utána segítünk nekik a regenerálódásban is.

Visszatérve a porckorongsérvre, ha valaki erre nem figyel oda, tehát úgy, mint korábbi adásainkban is beszéltünk, hogy bevesz egy gyógyszert, vagy éppen „most fájt, mindegy, elmúlt, majd lesz jobb is ez”, tehát nem foglalkozik vele, nem mozog – mi lehet ennek a hosszú távú hatása?

A porckorongsérv kialakulása önmagában már valaminek a hatása, tehát az már egy szövődmény. Általában azért alakul ki, mert gyengék a mély hátizmok, nincs meg a megfelelő tartófunkció, túlterhelődnek a csigolyák, túlterhelődik a porckorong, és nyilván nem tud mit tenni, megbetegszik szegény, mert túl nagy teher éri. Tehát már ez egy olyan krónikus folyamat, ahol nagyon sok helyen beavatkozhattunk volna, és segíthettünk volna, hogy ez ne alakuljon ki.

Az, amikor egy porckorongsérv már túlzottan problémát okoz, az már nagyon súlyos alsóvégtagi izomgyengeséggel, nagyon súlyos akár érzéskieséssel is járhat. Sajnos ezek nyilván már műtét előtti állapotok. Nagyon káros lehet így a többi izomzatra is, mert a porckorong mellett kilépő idegek nyomás alá kerülhetnek, és azok az idegek beidegzik az alsóvégtagi izmokat, vagy egy nyaki szakaszon a felsővégtagi izmokat. Hosszú távon károsodhatnak ezek a funkciók, amelyek akár – nyilván mi nem szeretünk ennyire vészjóslók lenni – a járásképtelenséghez, illetve a mozgásban fokozott korlátozottsághoz is vezethetnek, ami már nagyon megviselné a pácienseket, és itt már nincs más út, mint hogy műteni kell.

Nem is ez talán a leg… Tehát ez nagyon nyilvánvaló, és talán ezt mindenki tudja, hanem általában azt nem biztos, hogy tudják a páciensek, hogy attól, hogy kialakul egy porckorong probléma egy szegmentben, tehát egy szakaszán a gerincünknek vagy két csigolya között kialakul egy probléma, ez nem jelenti azt, hogy alatta, felette az összes többi örökké egészséges marad, hiszen az egész izomzat elgyengült, és azért alakult ki.

Az, hogy most pont az az egy, ott a legnagyobb teherviselés, vagy olyan a gerincnek a görbülete, hogy az ott a leggyengébb pont, és ott alakult ki, az csak egy típusa, de simán lehet, hogy ez nem csak egy szegmentet, hanem úgymond poliszegmentális, tehát több szegmentet érint, és az már a terápia szempontjából minden szempontból nehezebb. Sokkal könnyebb egy porckorongsérvet meggyógyítani, mint sok-sok porckorongsérvet egy szakaszon, mert az már nagyon meggyengíti a gerincnek az egész statikáját, mechanikáját stb. Illetve az operálhatóság is sokkal könnyebb egy porckorongot megoperálni, mint ha több szegmentben van probléma. Ott gyakran már olyan műtéti technikák, mint a minimál invazív műtétek vagy tényleg pici feltárásból végzett beavatkozások nem is megvalósíthatók, és lehet, hogy le kell merevíteni az egész gerincszakaszt, ami nagyon nagy kár lenne.

Tehát erre azért kell figyelni, mert ez általában nem csak egy porckorongot érint, hanem előbb-utóbb sajnos az alatta és a felette lévő is érintett lesz, és nagyon fontos, hogy ezt megelőzzük.

Meg lehet előzni, igen, és erre a mozgás az egyik.

Hát eleve a porckorongsérvnek az evidence-based terápiája egy aktív terápia. Ez azt jelenti, hogy izmot kell erősíteni, mert a gerinc mély hátizmai, tehát azok a tartóizmok fognak segíteni abban, hogy a porckorongról levegyük a terhet. Az izomerősítést így sem, úgy sem lehet elkerülni, tehát az mindenképpen egy fontos pontja lesz a terápiának.

Az a legviccesebb – nem vicces szerintem, de azért mégis egy picit szarkazmussal humoros –, hogy a páciensek sokszor azt mondják, hogy nincs kedvük tornázni, „mindegy, most akkor már megműtteti magát, ő nem bírja ezt a terápiát”. Hát igen, de műtét után is szükség van gyógytornára. Tehát a gyógytornát megúszni nem lehet.

És egyébként ti mit tapasztaltok általában a praxisotokban?

Sokszor azt tapasztaljuk, hogy első körben a sportsérülés nem a derekat érinti, hanem valami alsóvégtagi tünettel jönnek. Picit fáj a térde, picit fáj a bokája, vagy ha mondjuk egy ütősport, akkor vállfájdalom stb. A gyógytornász már akkor elgondolkodik, hogy lehet, hogy ennek is köze van a törzshöz, hiszen ha nincs elég erős törzsizom, akkor több munka hárul az alsóvégtagi ízületekre is.

Nagyon gyakran a gerincpanasz egy sportoló esetén már úgy üti fel a fejét, hogy akár egy térdsérülés következményeként, tehát először jelenik meg a térdprobléma, és ha a térdprobléma okát keressük, akkor rájövünk, hogy nem a térdnél van, és nem a combizmok erejével van probléma, hanem gyenge a mély hátizom, gyenge a törzs, nincs core izom, nincs elég stabilitás a törzsben, és ezért rossz a terhelés az alsóvégtagra, és ott sérült meg leghamarabb, mert egy rossz mozdulat ezt okozta. De ott is nagyon fontos, hogy figyeljünk arra és megvizsgáljuk az ágyéki gerincet, illetve az egész törzset, mert lehet, hogy a probléma oka valójában már eleve onnan jön.

Ami még egyébként számomra ijesztő volt most itt mindenből, amit elmondtál, hogy például reggel ébredés után is érezheti az ember ezt a fájdalmat. Arról szinte biztos, hogy nem arra asszociálnék, hogy valami olyan mozgásszervi problémám van, csak éppen nem tudom, elfeküdtem magam, vagy úgy ébredtem, vagy úgy mozdultam.

Mivel az a jellemző a porckorongra, hogy egy egészséges porckorong folyadékkal van megtelve, és egy kocsonyás állománya van, éjszaka, ahogy nem éri nyomás és fekvő helyzetben vagyunk, megtelik vízzel. Ezért reggel, amikor felkelünk, ennek a mechanikai erőnek köszönhetően jobban nyomódhat, és ezért van az, hogy tipikusan a porckorong eredetű problémák ébredést követő reggeli deréktáji fájdalommal jelentkezhetnek. Nyilván még nagyon sok tünete van, tehát ha a kórtörténetet vesszük, akkor még sok intő jel van, de ez az egyik, ez a reggeli deréktáji fájdalom, ami miatt lehet, hogy megszólal a csengő, hogy itt lehet, hogy a porckorongról van szó.

A lényeg, hogy semmilyen fájdalmat ne bagatellizáljunk el, és ne legyintsünk rá, mert nem tudhatjuk, hogy minek a tünete ez. Inkább keressünk fel szakembert, aki segíteni tud nekünk.

Ha időben fordulunk gyógytornászhoz, akkor akár a sporttevékenység szüneteltetése nélkül terápiához jutunk, és megoldódik ez a problémánk. Úgyhogy nagyon fontos ilyen szempontból, hogy minél előbb elkezdjük a célzott terápiát.

Nagyon szépen köszönöm a beszélgetést.

Köszönöm.

Köszönjük szépen, hogy velünk tartottatok, várunk titeket legközelebb is. Hallgassatok minket Spotify-on, SoundCloud-on, az Apple Podcast-en, illetve természetesen YouTube csatornánkon is, ahol a kis harang ikonra kattintva feliratkozhattok, és akkor mindig frissen értesültök a legújabb tartalmainkról. Köszönjük szépen!