A testtartásunkat azért sok minden befolyásolja, de normál körülmények között a megfelelő gerincgörbületek gyerekkorunkban kialakulnak. Rengeteg minden árt. Tehát nem csak az iskolában való ülés, hanem az a szabadidő-tevékenység. 

Hát hány gyerek ül a számítógép előtt, meg játszik, laptopozik, nyomkodja a telefont.

Tehát, hogy főleg az, hogy ez a szociális környezetük megváltozott, kevesebb a sporttevékenység. Nehezebb megszervezni azokat a különórákat, sporttevékenységeket, amikkel fejlődik a szervezet.

Tehát, hogy ez egy nehéz téma. Nem csak ilyen iskolai környezetben, kötelező szinten, hanem szokássá kell alakítani, és meg kell tanítani.

Ugyanúgy, ahogy megtanítjuk a gyermeket a, nem tudom, szelektív hulladékgyűjtésre, hogy ez

milyen fontos a környezetünk szempontjából, vagy számtalan ilyen dolgot tanítunk nekik, a fogmosás helyessége, és az is egy ilyen pont, amire ugye minden szülő felhívja a gyermeke figyelmét.

A rendszeres testmozgás is ugyanilyen, és ezt nagyon kevesen mondjuk el, és tanítjuk meg, és nagyon kevesen tudunk jó példát adni. Szóval a sport, a mozgás, az segíti a helyes testtartást. Nyilván a gyermekeknél ez automatikusan kialakul a mozgásfejlődéssel, viszont fenntartani már tudatosan kell.

És felnőtt korban is ez lesz nagyon fontos, hogy hogyan tartsuk fönt azt az állapotot, hogy ezzel megelőzzük a mozgásszervi problémák kialakulását. Hogyha nem helyes a testtartásunk, akkor azok az izmok, ezek a vázizmok nem tudnak úgy dolgozni, ahogyan azoknak dolgozniuk kellene. Azok az ízületek nincsenek jó pozícióban, eleve egy káros helyzetben vannak. És hogyha mi ezt így terheljük nap mint nap, akkor logikus, hogy kialakulnak mozgásszervi problémák. Általánosságban véve egy tornaprogramra legalább három hónapot szánni kell.

Tehát annyi idő kell, hogy ezeket az izmokat elérjük,és munkára bírjuk. Vegyük tudomásul, hogyha a hanyag a testtartásunk, az ellen lehet tenni, és érdemes is, mert nem csak esztétikai, hanem egészségvédelmi szerepe is van.

Köszöntünk titeket a Mozgás Klinika legújabb adásában. Szentiványi Rita, manuálterapeuta, gyógytornásszal beszélgetünk. Mai témánk pedig a helyes testtartás, valamint a tartáskorrekció fontossága. Ezt a témát fogjuk körbejárni.

Ugye elsősorban azért, mert a testtartásunknak nem csak az egészségünk szempontjából van fontos szerepe, hanem esztétikailag is mondhatjuk, hiszen hogyha látunk egy olyan embert, aki mondjuk görbe, vagy éppen, nem tudom, hanyag testtartású, ahogy szokták ezt mondani, akkor általában úgy vannak az embernek gondolatai ezzel kapcsolatosan, ami nem pozitív. De induljunk elsőként onnan, hogy a kisgyerek, amikor megszületik, amikor megszületünk, akkor általában, feltételezem én, de majd kijavítasz, teljesen rendben van a testtartásunk, ahogy elkezdünk nőni. Nem tudom, hogy ez hány éves korig van így.

Hát tulajdonképpen, ahogy megszülettünk, kialakulnak így a gerincgörbületeink, szépen a mozgásfejlődésünkkel. Tehát a kisbabák még csak fekszenek, utána tudnak majd ugye később fordulni, kúszni, mászni, felülni, és később ugye már majd fölállnak. Tehát ezek a mozgásformák, ezek nagyon fontosak az izom fejlődés szempontjából.

Ugye ők nem csak, tehát ilyenkor az idegrendszerük is érik, tehát nem csak az izmok fejlődnek, de hogyha most ezt a részt nézzük csak kiemelten, akkor ezek a mozgás állomások, ezek nagyon fontosak az izom fejlődés szempontjából.

Kialakulnak a megfelelő gerincgörbületek, megérik annyira a mélyhátizomnak az ereje, ugye eljön, hogy a felegyenesedett testtartás, tehát hogy ez a felülni, ülőegyensúly, majd fölállni, állóegyensúly kialakulása létrejön, és később ugye a járás.

Tehát hogy ez egy evolúció, tehát hogy ez fontos nyilván. A mozgásfejlődésben lehetnek elakadások, ezekkel nem én foglalkozom, hanem olyan terapeuta, aki kifejezetten erre specializálódott, de az biztos, hogy egy egészséges mozgásfejlődésnél ott minden rendben találunk, és megfelelő gerincgörbület alakul ki.

Majd aztán beülünk az iskolapadba. És ott kezdődnek a bajok. Nyilván a növekedéssel, a sporttevékenységnek a válfajával, attól függ milyen sportot végeznek a gyerekek, illetve később, mikor már felnőttek vagyunk, akkor a mozgáskultúránk hogyan alakul, mennyit fordítunk így a testedzésre, stb.

Tehát a testtartásunkat azért sok minden befolyásolja, de normál körülmények között a megfelelő gerincgörbületek gyerekkorunkban kialakulnak. És akkor ez azt jelenti, hogy kialakulna pici gyerekkorban, és tehát ha már az iskolapadba ülve má ezen tudunk rontani, akkor adódik a kérdés, hogy erre figyelni is lehetne, nyilván főként nem a gyereknek, hanem itt már a szülőnek kell odafigyelni arra, hogy egyrészt a gyereknek ne vigyen nagy, nehéz táskát, ezek befolyásolják egyáltalán?

Hát nagyon sok olyan dolog van, ami árthat, ugye a gerincünknek, és egy növekvő szervezet, ugye a gyerekek nőnek, tehát hogy azért nem állandó az az állapot, hanem folyamatosan változik egészen addig, amíg el nem éri a megfelelő magasságot. Nagyon fontos, hogy figyeljük őket. Én inkább nem is erre fektetném a hangsúlyt, hogy mik azok, amik ártanak, mert azt már szerintem majdnem mindenki tudja, és rengeteg minden árt. Tehát nem csak az iskolában való ülés, hanem az a szabadidőtevékenység. Hát hány gyerek ül a számítógép előtt, meg játszik, laptopozik, nyomkodja a telefont. Tehát, hogy főleg az, hogy ez a szociális környezetük megváltozott, kevesebb a sporttevékenység. Nehezebb megszervezni azokat a különórákat, sporttevékenységeket, amikkel fejlődik a szervezet.

Tehát, hogy ez egy nehéz téma. Lehet, hogy erről majd egyszer érdemes így külön is beszélgetnünk, mert tényleg nagyon érdekes. De én azt gondolom, hogy mindenképp fontos, hogy ez folyamatosan karban kell tartani. Tehát ez nem olyan, hogy egyszer kialakult, és akkor úgy marad. Hanem a testtartásunkra, az izomerőnkre, az általános állóképességünkre, egész életünkben figyelni kell. Egyáltalán nem mindegy, hogy hogyan indulunk neki majd annak a felnőttkornak, és később milyen életet szeretnénk időskorunkra. Tehát az, hogy a mozgásfejlődésünk olyan szempontból beáll, hogy elértük azt a fejlődési zónát, amivel már együtt tudunk így élni, az nem azt jelenti, hogy nekünk nem kell a mozgáskultúránkkal foglalkozni, és nem kell már onnantól kezdve a testneveléssel, a testünk karbantartásával foglalkozni. És szerintem ezt kezdjük el elhanyagolni. Hogy ez nem csak ilyen iskolai környezetben, kötelező szinten, hanem szokássá kell alakítani, és meg kell tanítani.

Ugyanúgy, ahogy megtanítjuk a gyermeket a, nem tudom, szelektív hulladékgyűjtésre, hogy ez milyen fontos a környezetünk szempontjából, vagy számtalan ilyen dolgot tanítunk nekik, a fogmosás helyessége, és az is egy ilyen pont, amire ugye minden szülő felhívja a gyermeke figyelmét. A rendszeres testmozgás is ugyanilyen, és ezt nagyon kevesen mondjuk el, és tanítjuk meg, és nagyon kevesen tudunk jó példát adni. Ezzel abszolút egyetértek sajnos. Ilyenkor gyerekkorban, vagy a gyerekeknél, tudunk-e esetleg mondjuk rossz mozgásformát beiktatni az ő életükbe? Tehát pontosan máshogy kérdezem, itt is szakembert kell megkérdezni, hogy gyerekem milyen mozgást végezzen? Vagy ilyenkor még teljesen rendben van, mert ugye a legtöbb szülő azt csinálja, hogy beíratja erre is, arra is, ami a gyereknek jobban megy, vagy nem unja, élvezi, akkor azt fogja csinálni azt a sportot.

Most maradjunk itt az egészségesen fejlődő, és mozgásában egyáltalán nem elmaradott gyermekeknél. Ugye az iskolai szűrővizsgálatok, meg a háziorvoslástan, stb. gyerekorvosi, védőnői szolgálatok, mind figyelik ugye a gyermekek mozgásfejlődését, és egy egészséges esetben eljön az a pont, amikor valamilyen sporttevékenységet szoktunk választani. Egyszerűen ez is egy ilyen általános trend, hogy ugye az iskola is felkínálja, meg úgy a környezet is hozza magával, hogy lekössük a gyermeket valamivel. Nekem személyes tapasztalatom is az, és már több előadásban másoktól is hallottam ezt a problémát, hogy a gyermekeknél az a probléma elsősorban, hogy vagy élsportolót akarunk belőle nevelni, vagy pedig, tehát az, hogy csak egy kicsit úgy ellötyögjünk valahol, és csak kellemesen élvezzük a sportot és a mozgást, az nagyon ritka. Általában valamilyen egyesülethez kezdünk el csatlakozni, akkor jönnek a versenyeztetések. Igen, és az viszont már vezethet túlterheltséghez. És erre nem minden gyermeknek van szüksége. Mint ahogy mi felnőttek sem, attól, hogy én eljárok heti rendszerességgel teniszezni, mert jólesik, mert tetszik ez a testmozgás, és karban tart, az nem jelenti, hogy versenyezni is szeretnék, vagy valami profi teniszező szeretnék lenni. Más pályát választottam magamnak, de mint a mozgás szeretete, meg a sport szeretete, az örülök, hogyha megmarad így a hétköznapokban. Tehát nehéz azt a határt megcélozni, valószínűleg itt kell a szülői tudatosság is, illetve a jó edző, illetve jó egyesület megválasztása, illetve a jó sportoló helynek a megválasztása, hogy felmérjük, hogy mit szeretnénk, és minél többfajta sportágat kipróbál a gyerek, szerintem annál jobb.

Egyrészt mindegyik sportnak más gyakorlateleme van, máshogy fejleszti a gyermeket, tehát szerintem ez is jó, hogyha változatos, főleg egy gyerek esetében, ahol még nem igazán tudjuk, hogy akár testalkatilag, akár személyiségileg, melyik passzol neki jobban. Később már nyilván ezeket figyelembe lehet venni, de egy jó terapeuta, vagy egy jó edző, vagy egy jó tanár, ezt úgyis észreveszi, és javasolni fogja, hogy melyik irányba menjünk tovább, mert meg látni fogjuk a gyerek arcán az örömöt, hogy mi az, ami számára kedvező testmozgás, és jól érzi, komfortosnak érzi magát benne. És ez talán egyik legfontosabb, amit most mondtál, merthogy így megszerettethetjük vele a mozgás, a mozgás örömét átélheti, miközben, hogyha erőszakkal megy valami bizonyos sportra, akkor nem biztos, hogy felnőttként majd szeretni fogja egyáltalán a sportot. Hát az fontos, hogy már gyerekkorban kialakuljon ez a szokás, és akkor felnőttkorban már könnyebb lesz erre építeni. Azt gondolom, hogy felnőttként is meg lehet tanulni újfajta mozgásokat, de hát mennyivel könnyebb azoknak, akik már gyerekkorukban is kipróbálták ezt. Vegyük például a síelést, vagy bármilyen sportot, tehát aki már gyerekkorában kipróbálta, és azok a mozdulatok automatizálódtak, sokkal könnyebb dolga van felnőttként.

Szóval a sport, a mozgás segíti a helyes testtartást, nyilván a gyermekeknél ez automatikusan kialakul a mozgásfejlődéssel, viszont fenntartani már tudatosan kell. És felnőttkorban is ez lesz nagyon fontos, hogy hogyan tartsuk fönt azt az állapotot, hogy ezzel megelőzzük a mozgásszervi problémák kialakulását. Hát bízunk már, hogy mindenkinek nagyon-nagyon fontos ez, hogy odafigyeljen ugye a testtartására. Ha az utcán végig megyünk, azért nem ezt látjuk. És én arra lennék kíváncsi, hogy ezt, hogyan juthattunk el ide, vagy te mit gondolsz erről, hogy miért nem foglalkozunk ezzel, miért nem azt mondom, hogy másodlagos, harmadlagos, nem is tudom, tizedleges az, hogy most éppen hogy tartom magam, és most ezt bevallom őszintén saját nevemben is beszélhetek, tehát, hogy én sem figyelem a testtartásomat.

Szerintem ez szintén egy ilyen edukációs hiány, tehát hogy nem tudjuk, hogy mekkora a problémának a súlya. Tehát hogyha a mozgásszervi problémákat vesszük alapul, akkor ismerünk különböző kórképeket, amiket mindenki ismer. Tehát bármit így említek, porckopás, ízületi artrózis, porckorongsérv, tehát ezeket, izomhúzódás, tehát ezeket mindenki ismeri. Ezek ismert kifejezések, találkoztunk vele, tudjuk, hogy ezek kezelésre szorulnak. Tehát velünk ilyen nem történhet meg. És abban az esetben, hogyha azt mondjuk, hogy valakinek hanyag a testtartása, azt valóban egy picit elbagatellizálják, hogy ó, ilyen volt, nem tudom, anyukámnak is, ugyanúgy néz ki a fényképen, mint én ugyanúgy tartom magam, vagy ó, hát persze, ki tudom én húzni magam, de hát olyan fárasztó, ilyen kihúzott testtartással ülni.

Tehát, hogy valahogy ezt így elbagatellizálják, és valószínűleg azért, mert nem tudják, hogy mekkora súlya van. Hogyha nem helyes a testtartásunk, ami egy külön kutatási terület lehet, annyira érdekes, hogyha nem helyes a testtartásunk, akkor azok az izmok, ezek a vázizmok nem tudnak úgy dolgozni, ahogyan azoknak dolgozniuk kellene. Azok az ízületek nincsenek jó pozícióban, eleve egy káros helyzetben vannak. És hogyha mi ezt így terheljük nap mint nap, akkor logikus, hogy kialakulnak mozgásszervi problémák.

És hogyha egészen a mélyére akarunk ennek nézni, és a gyökerét keresünk, akkor valahol a mozgásszervi problémák a testtartásból adódnak, a helytelen testtartásból. Önmagában, ha javítjuk a testtartást, ha karbantartjuk a vázizmokat, ha figyelünk a helyes ízületi pozíciókra, hogyha használjuk tudatosan az izmainkat, akkor nem alakulnak ki mozgásszervi problémák. Semmilyen. Jó, kivéve abban az esetben, ha valami traumás probléma ér bennünket, tehát azokra nem lehet felkészülni sajnálatos módon, de az ilyen krónikus mozgásszervi problémák, ilyen ortopédiai, reumatológiai problémák, amikről általában beszélünk, nem alakulnak ki.

De akkor ez egy ilyen állandó figyelmet igényel? Tehát ez az úgynevezett testtudatosság, amiről azt hiszem, hogy itt is beszéltünk, meg azért én már több helyről is hallja ezt az ember, hogy az elején akkor ezt mondhatom, hogy a 24 órából, vagy nem tudom, ennyit fent vagyok, arra figyelnem kell, hogy hogy tartom magam, mi a kényelmes, vagy nem is a kényelmesre kell figyelni, hanem mire kell figyelni?

Képzeld el, hogy nekünk ezt már főiskolán megtanítják, tehát mi is úgy megyünk, ugye a gyógytornász képzésen, van egy olyan óra, amikor konkrétan erről tanulunk, hogy hogy kell tartani a medencémet, hogy behúzom egy picit a hasam, de ne túlzottan, csak egy picit megfeszítsem, egy picit megfeszítsem a farizmaimat, nyújtózzak fejtetővel, leengedjem a vállaimat, a lapockáimat közelítsem a mellkasfalhoz. Ez az úgynevezett ilyen elongáció, tehát egy ilyen előnyújtózás. Ezzel az előnyújtózással egyrészt helyes testtartást állítunk be, másrészt tudatosan használjuk azokat a mélyizmokat, amik segítenek nekünk.

És ez a tudatosság, ez egy idő után automatizmus lesz. Én megfigyeltem a gyógytornászokat, a kolléganőimet is, hogy dolgoztunk együtt egy rendelőben régebben, és bárhol tükröt, ugye hát a gyógytorna rendelőkben azért sok a tükör, és bárhol ilyen tükröt láttak, és látták benne magukat, egyből mindenki elkezdett elongálni. Tehát, hogy észre lehet venni, hogy tudatosan figyelt erre. És egy idő után ez már nem egy megterhelő dolog. Ez csak az elején fura, hogy erre figyeljünk.

Később ez már teljesen automatizmus. És ez szerintem nagyon jó. Tehát ez egy pozitív dolog, mert ez egy nagyon könnyen tanulható dolog. Ehhez nem kellenek spéci eszközök, ehhez nem kell átrendezni a nappalit, hanem önmagában csak egy picit tudatosan koncentrálni kell rá. Ez egy kényelmes állapotot ér el az ember? Tehát kényelmesnek érzi akkor, amikor mondjuk először megtalálja a helyes testtartását?

Szerintem eleinte nem kényelmes. Abban az esetben, hogyha gyengék voltak bizonyos izomcsoportjai, mert nehéz fenntartani az elején. De sokszor kell emlékeztetni erre a szervezetet, és akkor ezek az izmok felerősödnek annyira. Nyilván emellé hatásos, hogyha végzünk gyógytorna gyakorlatokat is, de önmagában az, hogy erre koncentráltan figyelünk, ez rengeteget számít.

Az első dolog, amit szeretünk megtanítani a pácienseknek, akik a MozgásKlinikára jönnek, hogy hogyan tudja tehermentesíteni így a gerincét, hogyan tudja ezt a helyes testtartást úgymond megéreztetni, ez egy olyan szép szó, és hogy megéreztetjük ezt a helyes testtartást. Nem baj, ha nem tudja fenntartani, és nem tud így lenni, csak kezdje el emlékeztetni azokat az izmokat erre, hogy ezeknek az izmoknak ez a funkciója, így kellene működnie.

Hogyha azt mondom, hogy helyes testtartást szeretnék kialakítani, és én ezzel is felkereshetek akár egy gyógytornászt? Persze. Erre szerintem az egyik legjobb, hogyha gyógytornászt keresünk fel, hiszen a gyógytornász az rengeteget tanul erről, és nagyon könnyen tudja ezt tudatosítani, sőt, hogyha ennek olyan akadályai vannak, hogy már kialakultak bizonyos mozgásszervi diszfunkciók, állapotok, ami miatt nehéz, vagy fájdalmas az a normál pozíció, akkor már egyből segít abban, hogy azokat először akkor megoldjuk, kezeljük ezeket a mozgásszervi panaszokat, és erre építkezve alakítsuk ki a helyes testtartást.

Azt megfigyeltük így a gerincgyógyászatnál, és vannak ilyen érdekes tanulmányok is erről. Az egyik kedvencem például pont az ilyen kisgyermekkorhoz köthető, hogy amikor egy sérülés ér bennünket, vagy mondjuk történik egy ilyen, hogy porckorongsérv alakul ki, és a mélyhátizmom ugye elgyengül, és nem vesz részt aktívan a mozgásban, bizonyos izomcsoport átveszi helyette ezt a funkciót, és akkor az úgy nem azt mondom, hogy elsorvad, de mindenképp veszít a tónusából, és egy picit úgy elhanyagoltabbá válik.

Vannak olyan mozgásfejlődésből vett gyógytornagyakorlat elemek, amikkel újra tanítjuk ezeket az izmokat. És pontosan ezért fontos egyébként az, hogy alkartámaszban végezzünk gyakorlatokat, hogy négykézlábhelyzetben végezzünk gyakorlatokat, hiszen azok a kúszás, mászás, ülőegyensúly, ülőstabilitás, pont ugyanúgy visszatérünk azokhoz a gyermekkori, vagy egy csecsemőkori mozgásfejlődés állapotaihoz, és újra tanítjuk ezeket az izmokat, hogy megfelelő erővel, megfelelő ütemben be tudjanak kapcsolni, és amikor szükséges, akkor el tudjanak lazulni, ugyanis az is probléma egy kóros izom működésnél, hogyha görcsben marad, és ugye nem tud ellazulni az az izom.

Tehát ez az újra tanulás, ez abszolút egy nagyon klassz testtartás javító tornaprogram, és ezzel segíthetjük azt, hogy a meglévő problémát is tudjuk kezelni, de hosszútávon tökéletesen megtudjuk előzni, hogy kialakuljanak ezek a mozgásszervi deficitek, problémák. Gondolom mindenkinek ez egyéntől függ, hogy mondjuk akár visszaépíteni ezeket az izmokat az időben, mennyi ideig kell végezni azokat a gyakorlatokat?

Hát ez nagyon alkati valóban, ez egyfajta beidegzéstől függ, egy úgynevezett ilyen szép hosszú nevű, ilyen neuromuszkuláris kontrolltól függ. Ez mindenkinél másképp fejlett, és mindenkinél másképp alakult ki, úgyhogy ennek az idejét nehéz nyilván előre megjósolni, de általánosságban véve egy tornaprogramra legalább három hónapot szánni kell. Tehát annyi idő kell, hogy ezeket az izmokat elérjük, és munkára bírjuk.

Az az érdekes, hogy felnőttektől kevés felnőttől hallottam már, hogy tartásjavító tornára jár akár, míg a fiatalabbaknál meg a gyerekeket sokkal inkább elvisszük, mert azt mondta akár a gyerekorvos, vagy az iskolában a védőnő, hogy tartásjavító gyakorlatokat kell végezni, el kell vinni ezt a gyereket gyógytornászhoz, és őt elvisszük viszont magunkkal meg nem foglalkozunk.

Igen, valahogy felnőttkorban úgy érezzük, hogy talán ez csak esztétikai probléma, és valóban egy nagyon nagy esztétikai probléma, tehát mint ahogy említettem, teljesen másképp néz ki. Más megjelenést kölcsönöz egy olyan ember, akinek helyes a testtartása, kihúzza magát, látszik, hogy emelt fővel jár, és hogy nyilván a testtartásnak amúgy nagyon sok ilyen pszichés tényezője is van, ezt mi is megfigyelhettük magunkon is, hogyha szomorúbbak vagyunk, vagy ha rossz a kedvünk, akkor teljesen megváltozik a testtartásunk is.

Hogyha szégyellősek vagyunk, hogyha lelkileg egy nehéz állapoton megyünk keresztül, vagy ha stresszesek vagyunk, akkor is megváltozik a testtartásunk, tehát lehet látni ezeket a jeleket. Tehát nyilván ez egy multidiszciplináris dolog, hogy abban az esetben, hogyha a testtartást egy pszichés állapot is befolyásolja, akkor nyilván arról az oldalról is meg kell ezt közelíteni, és érdemes a terápiát ilyen szempontból kiegészíteni. De mind ahogy ezek oda-vissza hathatnak, tehát ezek a, főleg ezek az ilyen, ezek a gyógyítóterápiák, mint a manuálterápia és a gyógytorna is, és pont egy olyan, hogy valahogy így kölcsönösen hat az elmére is, a fizikai behatáson keresztül. Tehát ahogy lazítunk egy izmot, valahogy jobban oldódnak így a szorongásaink is. Tehát, hogy mivelhogy ez kölcsönös, valamelyik oldalról mindenképp el kell kezdeni támogatni ezt.

Még hát gondolom, hogy ha már megvan a helyes testtartás, hogyha ezt már megtanultuk, akkor egy görcsösebben stresszes állapot sem olyan szinten ütközik ki a testtartásunkon, feltételezem. Illetve hamarabb észre vesszük, hogy ezen javítani kell. Pont azért, mert már tudjuk, mikor megéreztették velünk, és mi is már alkalmazzuk ezt az egyszerű kis technikát, hogy tényleg hogy kell helyesen tartani magamat, akkor könnyebben felismerjük már azt, hogyha én nem helyesen tartom magam. Tehát ez is egy nagyon fontos szerintem, hogy ez a felismerés, hogy vegyük tudomásul, hogyha a hanyag a testtartásunk, az ellen lehet tenni, és érdemes is, mert nem csak esztétikai, hanem egészségvédelmi szerepe is van.

Hosszú távon, hogyha valaki nagyon nem figyel erre, és úgy van vele, ahogy nagyon sokan, hogy áh, most és akkor, ha egy picit görbébb vagyok, és ha jobban lóg a jobb vállam, vagy a bal vállam, hát most mi bajom lehet, hát ez van kész. De hogy az egészségi, milyen hosszú távon, milyen egészségi problémákat okozhat? A testtartáshoz ugye nem csak az izomzatnak, hanem a kötőszövetnek is ugye elég jelentő szerepe van, tehát hogy ilyenkor különböző helyen rövidülések, zsugorodások, feszességek alakulhatnak ki, ami később így a kötőszövetben, illetve az izmokban, ami később már az ízületi pozíciókra is kihat, hiszen ezek az izmok ízületeket mozgatva helyezkednek el rajtunk, tehát hogy azért vannak, hogy mozdítani tudják az ízületet, ha egy izom megrövidül, vagy nem is feltétlenül kell szó szerint megrövidülnie, egyszerűen csak olyan feszesebbnek lennie, és akkor már az egy kóros működés, akkor az ízületekre is hatással van, és hamarabb kialakulnak a különböző meszesedések, mert akkor már az ízület nem tud teljes mozgáspályán dolgozni, már lesznek a mozgásban elakadások, és ez meg természetesen úton vezet meszesedéshez, mert az ízület azért van, hogy mozogjon, tehát hogy ott fontos neki, hogy minél nagyobb mozgáspályán tudjon az izmok helyes működésével mozogni.

Nyilván akkor az is egy problémás, ezt gondolom én, ezt most teljesen laikusként fogalmazom meg, hogy ha valakinek rossz a testtartása, nem foglalkozik vele, és felnőttként elkezd valami sportot, most nem azt mondom, hogy versenyszerűen, hanem csak úgy egyáltalán, nem tudom én, heti kétszer-háromszor, legyen ez akár, nem tudom, most megint a futás jut eszembe, de lehet bármi, jár személyi edzőhöz ilyen funkcionális mozgásra, vagy jógázik, vagy pilátesz bármi, hogy ez akkor rosszat tehet? Ilyen esetben?

Abban az esetben, hogyha ez nincs kijavítva, akkor igen, most azért mondom ezt így, hogyha nincs kijavítva, mert szerintem teljesen más, hogyha egyedül kezdünk el edzeni.

Mert nem látjuk kívülről magunkat, és nem ismerjük föl ezeket a tartási rendellenességeket, míg mondjuk egy szakember jelenlétében. Tehát azért egy jógaoktató, egy személyi edző, egy gyógytornász, egy rehabilitációs szakember, észreveszi, és próbálja korrigáltatni velünk. Abban az én sem látom a saját hátam, tehát hogy én sem tudom, hogy mikor futok, akkor hogy tartom magam, tehát hogy nehéz kívülről, tehát akinek van testtartás problémája, az nehéz így kívülről elindítani, kezelni, tehát valószínűleg az elején jobb, hogyha a szakember segít.

De valóban, hogyha abban a testtartásban végezzük a tréninget, akkor az egy sérülést is idézhet elő. Tehát az mindenképp fontos a sérülésprevencióban, hogy fontos a helyes testtartás, mert ez megint hangsúlyozva, mert akkor tudnak megfelelő hatásfokkal dolgozni azok az izmok, márpedig egy sporttevékenység alatt, azért jobban terheljük az izmainkat, mint mondjuk így ülő helyzetben.

És egyébként te hogy tapasztalod, milyen sűrűn keresnek meg titeket ilyen problémákkal, ilyen típusú problémákkal? Így a fiatalabbak körében gyakrabban fordul elő az, hogy már eleve azért keresnek meg bennünket, mert hogy zavarja, hogy úgy lóg a válla, vagy esetleg egy kicsit púpos ott a nyakánál, tehát ez a nyaki-háti átmenet. Viszont a középkorúaknál inkább mi figyelmeztetjük a pácienst akkor, amikor eljön hozzánk egy mozgásvizsgálatra, ugyanis az történik, hogy a mozgásvizsgálattal az elsődleges, amit mi megnézünk, az ugye a testtartás, és elkezdjük észrevenni ezeket a tartáshibákat, és mivel kutatjuk a kialakult fájdalmának az okát, ezért a testtartására is felhívjuk a figyelmet. Ezért sok esetben mi tájékoztatjuk arról a pácienst, hogy azért ezzel valószínűbb, hogy foglalkozni kellene, hiszen lehet, hogy emiatt alakult ki az a fájdalma, ami miatt bennünket felkeresett.

Mert hogy ugye nem csak egészségi szempontból, ahogy indítottuk is ezt a beszélgetést, mert esztétikai szempontból is nagyon-nagyon fontos. Hát hogyha már az egészségünkkel nem foglalkozunk, mert inkább az a jellemzőbb, akkor legalább arra figyeljünk oda, hogy nem szép, nem mutat jól, hogyha görnyedtek vagyunk, vagy éppen valami nem úgy van, ahogy annak lennie kellene. Szerintem mivel ez egy egyszerű módszer, így az egészségvédelemnek egy fontos pontja, és egy nagyon egyszerű, és konkrétan könnyen elérhető, ingyenes technika, bárhol végezhető.

Igen, ezért én azt gondolom, hogy érdemes mindenkinek egy kicsit jobban odafigyelni, akár már ilyenkor is, mikor hallgatnak, ránk is jellemzőbb, hogy ilyenkor jobban kihúzzuk magunkat, ha erről beszélünk. Tehát, hogy érdemes figyelni erre, ez csak tudatosság, tehát, hogy erre fontos figyelnünk.

Köszönöm szépen a beszélgetést. Köszönöm. Köszönjük, hogy ma is velünk tartottatok, várunk titeket legközelebb is, addig is hallgassatok minket, ott vagyunk a Spotify-on, megtaláltok minket a SoundCloud csatornánkon is, illetve az Apple Podcast-en, de természetesen a YouTube csatornánkon is nézhettek, hallgathattok bennünket, ahol azt is tanácsoljuk, hogy a kis harang ikonra kattintva iratkozzatok fel csatornánkra, hogy mindig értesüljetek a legfrissebb tartalmainkról. Köszönjük szépen, hogy ma is velünk voltatok.