Kertészkedés és derékfájás – mozgásszervi problémák, amiket a hobbikertészek gyakran elkövetnek

– Szép napot mindenkinek. Kezdődik a Mozgásklinika következő podcastje. Vendégeim Szent Iványi Rita, a Mozgásklinika tulajdonosa, manuálterapeuta, gyógytornász és Madácsi Gábor okleveles kertészmérnök, akiket köszöntök. Sziasztok!

– Sziasztok!

– Szervusz!

– És a mai podcastban a tavasz közeledtével a kertészkedésről, annak örömeiről és egyébként a testre gyakorolt hatásairól fogunk beszélgetni. Arról viszonylag ritkán esik szó, hogy ez mit jelent sport tekintetében, mármint, hogy mozgás tekintetében, és hogy ebből milyen nehézségek, problémák adódhatnak, hogyan lehet ezeket megelőzni. Szóval, hogy ilyesmire fogunk kitérni, és ebbe fog nekünk Gábor segíteni. De előtte tedd meg, hogy egy kicsit mesélsz arról, hogy hogyan is nézett ki nyilván dióhéjban a te elmúlt több évtized, ami ami alatt te itt Magyarországon a kertészetet, a kertépítést virágoztattad, hogy ezzel a szép átmenettel jöjjek.

– Köszönöm szépen. Igyekszem röviden összefoglalni. Az érdeklődés kezdettől fogva megvolt. De talán akkor vált ez élesebbé, amikor a rendszerváltás környékén a kertészeti egyetemre felvételt nyertem, és a Villányi út és környékére elkezdtem úgy nézni és úgy gondolkodni róla, mint a budai zöld övezet kapujára, és a rengeteg melót láttam benne, meg a lehetőséget. A budai zöldövezet előnyeit több évfolyamontsammal könnyen ki tudtuk használni. Viszonylag egész jól megépett kertfenntartási, kertépítési tevékenységből. És tulajdonképpen ebből nőtt ki az első vállalkozásom, melyet 94-ben végzősként megalapítottam, és innentől már elkapott a gépszí egyik divízióból a másikba. És ezek az önálló életképes divíziók előbb-utóbb önálló vállalkozásá nőttek ki, és nekem inkább már csak a koordinációval kellett foglalkoznom, de ahogy a legtöbb vállalkozó az első évtizedekben én is 16 óráztam és mindent is csináltam. Azért azt mondhatjuk, én amikor gondolkodtam erről a beszélgetésről, meg készültem a beszélgetésre, és Gáborral is előzőleg egyeztettünk, azt mondhatjuk, hogy a kertészkedéshez meg kell érni, ugye, tehát hogy ilyen értelemben biztosan, hogy sokan vannak a fiatalok is, akik ezt művelik, de összességében valahogy eljutunk ide. Az viszont azt jelenti, hogy feltételez egy kort. A kor feltételez egy fizikai állapotot. Úgyhogy gondolom, hogy kiindulhatunk abból, hogy milyen mozgásforma is a kertészkedés. Mire van ahhoz szükség, hogy ezt jól csináljuk. Mondhatom azt, hogy ez egy sport? Mit gondoltok?

– Mindenképpen?

– Az, hogy fizikai megterhelés, az biztos. Főleg, hogyha ahhoz azt vesszük alapul, hogy mi például Számtanszon megkérdezzük a rendelőinkbe, hogy milyen testmozgásokat végez egy páciens, amikor ugye jön egy mozgásszervi panasszal, illetve milyen hobbitevékenységet végez. És nagyon érdekes, hogy az ilyen tavasz és ősz környékén, amikor sokkal több a munka így a kertben, nagyon sokan elfelejtik azt említeni, hogy egyébként ők családi házban élnek, és hogy rengeteg a teendő így a kert körül, és hogy az is hozzájárulhatott-e esetleg ahhoz, hogy a meglévő problémája felerősödött, vagy vagy köthető-e a kertészkedéshez a a az a fajta fájdalma, a derékfájdalma, térdfájdalma satöbbi, amiről nyilvánvalóan sokat lehetne beszélni, hogy köthető-e ehhez. Úgyhogy én mindenképp azt gondolom, hogyha hogyha nem is kifejezetten én sportnak hívnám, de hogy tevékenység szempontból mindenképp egy fizikai megterhelés, amivel számolni kell.

– Gábor, te hogyan írnád körbe? Mert azért te emellett valószínűleg be tudsz arról is számolni, hogy nem mindegy hogyan öltözünk hozzá, mennyire vagyunk mozgékonyak, mennyire férünk hozzá dolgokhoz az öltözetünktől. Van-e kimelegedés, megfázás veszély? Szóval, hogy te mit mondasz?

– Hát az isten egő alatt sok minden érhet bennünket, és erre nehéz maximálisan felkészülni, de ez benne van a pakliban, és így is kell kezelni. Én vallom azt, hogy mindent jól átgondoltan érdemes csinálni, mint mást is az életben, hogy legalább előző nap vegyük a fáradtságot, hogy a másnapi kertészkedésre agyban felkészülünk. Az se baj, hogyha már az eszközeinket is megnézzük előző nap, és azok megtisztítva, megélezve rendelkezésre állnak. Az időjárást ma már könnyű nyomon követni és az előrejelzéseket figyelni, így az öltözékünk is megfelelő lesz. Csak érdemes talán azért célzok vissza az érettségre, mert rögtön fiatal korban még nem biztos, hogy erre kellően tud koncentrálni egy ifjú kertész. Mire megérik, annyi mindent megtapasztal, hogy

– egyre inkább össze fogja szedni a gondolatait, hogy az öltözéke megfelelő legyen, legyen kellő folyadék nála. Hogyha messzebb megy, akkor étellel készüljön, esőköpennyel, gumicsizmával, bakancsal, és hát a szerszámokat már említettük. Tehát magyarán erre fel kell készülni, és ahogy te mondtad, agyban végig kell venni, hogy mire van szükség.

– És fizikummal is.

– Na, akkor valószínűleg arra is elő kell készülni, ugye, hogy holnap, hogyha kimegyek, nem tudom hány órát kint töltök, majd metszek és akkor fönntartom a kezemet x óráig a fejem fölött, hogy akkor arra hogyan lehet és érdemes készülni, tehát beletenni az úgynevezett mindsetbe, hogy a testemet is felkészítsem rá. Hát ma már ez azért sokkal könnyebb, mert nagyon jó ruházatok állnak rendelkezésre, amik egészségesek, jól szellőznek, az esőtől mégis védenek. A bakancsokra ugyanez vonatkozhat. És hát kielemelném azt is, hogy ma már olyan szinten gyártanak szerszámokat, hogy nagyban megkönnyíti a hobbikertészek munkáját is. Nemcsak a professzionális módon végzett kertészeti munkákra lehet viszonylag normális árakon jól felkészülni szerszámokkal. Ez jelenti azt, hogy ergonomikusak ezek a szerszámok, és hogyha jól felkészül agyban a kertész, és megfelelően tud szerszámokat választani, akkor nem csak, hogy sok energiát spórol meg magának és sok időt ezzel, és talán több jut az élvezetre, gyakrabban meg tud állni, pihenni, körbenézni, és hát valójában élvezni azt a környezetet, amit alakít. Rita, te mint mint gyógytornász manuálterapeuta, mit mondasz? Hogy nézzen ki egy ilyen reggel?

– Én azt gondolom, hogy hogy egy személyes tapasztalatot is megoszthatok ezzel kapcsolatban, nem csak egy szakmai tapasztalatot. Jelenleg is családi házban élek, de most már ilyen anyarát kertünk van, tehát nagyon sok az örök zöld. És és jelenleg így a kisgyermeknevelés mellett meg a vállalkozás mellett nyilván nagyon kevés időt tudnék a kertre fordítani, viszont nekem egy olyan gyerekkorom volt, hogy hogy családi házban nőttem fel, nagyszüleim is családi házban nőttek fel, és volt egy nagyon nagy, mert most is megvan még a nagyszüleim mai napig tulajdonképpen az az ő munkájuk és az a az a mindennapuk része, hogy most is van egy nagyon nagy kertünk otthon, ahol rengeteg gyümölcsfasz szőlő, veteményes, minden egyéb van. És és azt akarom ebből mondani, hogy nagyon nehéz szerintem elképzelni, hogy milyen nehéz lesz egy ásó és azt a kezünkbe fogni, milyen nehéz lesz egy lapát, milyen nehéz azt a metszőót összenyomni, amikor ugye úgy döntök, hogy vagy csak rózsát akarok metszeni, de mondjuk, hogyha ilyen keményebb dolgot kell metszeni vele, tehát hogy az ergonómia az egy ilyen alapvető dolog, hogy régen nem voltak egyébként olyan profi eszközök, én még abban szud zálottam, hogy ami volt, azt használtuk, és ez nem mindig volt a leg kényelmesebb és a legkönnyebb. És a másik dolog, amit így így visszaemlékszek az ilyen régi életből, hát természetesen ilyen öltözék sem volt, hogy most én arra figyeljek, hát a legrosszabb ruhánkat vettük fel a kertbe. Tehát a szakadt melegítőt és a legcsúnyább cipőt, hogyha sárba kell taposni, vagy hogyha le kell térdelni, vagy vagy egy egy tüske átszúrja, akkor ne sajnáljan, vagy ne legyen belőle probléma. Tehát ma már nyilván nagyon sok mindenre lehet figyelni, de én azt gondolom, hogy még mindig sokan vannak, akik akik azért erre napi szinten kell, hogy figyeljenek, hogy a kertet vagy a a házkörnyéki növényeket gondozzák, és nem biztos, hogy ennyire felkészültök felkészültek tudnak lenni. Viszont abban a legfelkészültebb tud lenni bárki, hogy felmérje azt, hogy mennyit akarok ma dolgozni. És szerintem a kertészetnek ez az egyik legnagyobb veszélye, hogy ez egy nagyon repetatív folyamat, hogy ugyanazt a mozdulatot csináljuk órákon keresztül, és elhatározom, hogy felásom ezt a részt, mondjuk, vagy vagy levágom a füvet, vagy tök mindegy. Tehát elhatározok egy feladatot, akkor azért nehéz mérlegelnem, hogy vajon erre a napra-e ezt az egész területet hagynom, vagy be kell látnom, hogy ez nem egy napos munka lesz, és igenis neki kell állnom még két nap múlva is. A probléma az, hogy mindenki úgy akar időzíteni, hogy most süt a nap, holnap esni fog az eső, akkor ma kell megcsinálnom mindent, hogy holnap jól beázzon, és hogy ez mennyire jót tesz a növényzetnek, ha ma elültetem, és holnap szépen a a az eső is megöntözi, de hogy akkor is figyelembe kell azt vennünk, hogy lehet, hogy azok a palánták még állni fognak a pincébe, de egyszerűen nem egy napra mindent időzíteni, mert az viszont tényleg egészségkárosító is tud lenni. És azt nagyon nehéz felmérni így ebbe a ebbe a pszichés nyomásba. hogy hogy mikor van elég, hogy mert ott a ott a stressz meg meg maga az élmény, a fló az visz bennünket tovább, hogy ó ha ezt még megcsinálom, akkor még gyorsan felgereblyézem a leveleket is, vagy még gyorsan ezt is megcsinálom, mindjárt rám sötétedik, ugye ez a másik ilyen tapasztalat, hogy hogy akkor hamar végezzünk a feladatokkal, és akkor időközben nem is érezzük azt, hogy mennyire elfáradunk benne, hogy az az állandó mozdulat akár egy térdízületnek, akár egy derék táj szakasznak, hogy ez milyen megterhelő lehet, és csak másnap fogjuk érezni ennek a okát, kárát, következményét, és akkor tudunk visszakövetkeztetni arra, hogy hát igen, lehet, hogy azt az utolsó kört már ki kellett volna hagyni, vagy azzal a talicskával már nem kellett volna még egyszer így fordulni, merthogy akkor már érezhettem, hogy ez sajnos elfáradt. Szóval szerintem egy ilyen egy ilyen elhatározás kell pszichésen, hogy mi az, ami még egészség kímélő és teljesen jól eső testmozgás, és kellemes hatása is van, és hasznos is, hiszen amit elértünk, eredményt, azt látni fogjuk utána és gyönyörgödhetünk benne. És mi az, ami már túl sok, és igenis az idővel kell jól kalkulálni? Szerintem

– azt akartam mondani, hogy ez tulajdonképp időmenedzsment kérdés. Meg, hogy az jutott eszembe folyamatosan, amit Gábor mondott, hogy ebben az állandó hajszoltságban meg nyomásban nem élvezzük azt, amit csinálunk. És közben pedig ha valamire, akkor a természetre mondom én azt, hogy mindennek megvan az ideje, meg Isten elrendelte minden munkának a maga idejét, de hogy az egy kérdés, hogy erre hogyan lehet, tehát kertészből hogyan lehet erre reagálni, hogy létezik-e, hogy tényleg be lehet osztani egy munkafolyamatot, és akár el is kezdhetjük a tavaszi munkafolyamatokra való áttérést, vagy az van, hogy vannak napok, amikor igenis tényleg meg kell feszíteni magad, mert nem lesz Az már később jó. Mit mond erre a szakember?

– Hát először is egyet tudok érteni Ritával. És sajnos a mai korra az jellemző, hogy mindenbe sietünk, ez kapkodás szül. Ez nem összeegyezthető a természet törvényeivel. Ö, és hát visszacsatolva az aszimmetrikus terhelésre hívnám még föl a figyelmet, mert a kertészkedés az általában mindenki az ásót ugyanazzal a lábával tapossa.

– Ühüm.

– A jobb keze van, a jobbik keze van föl, a másik alól, egy faiskolai ásot tekintve gerebjézni is általában aszimmetrikusan szoktunk. viszont lehet ezeket a munkákat váltani. Tehát fölássok két-három barázdát, és utána elmunkálom gerebjével. Persze könnyebb lenne a megsütni a nap, és közben porha nyúsabb lenne a talaj felülete, de lehet ebbe kompromisszumokat kötni. Ö de térjünk rá akkor a munkafolyamatokra, mert az is egy alternatíva lehet, hogy annyi mindent lehet csinálni tavasszal a kertben, és akkor vegyítsük egymással, hogy osszuk meg a saját végtagjaink megterhelését.

– Én a metszési munkálatokkal kezdeném, mert azt tulajdonképpen

– hát igen, most akár díszkertben gondolkodónk, azt már sokkal korábban is el lehet kezdeni, akár ősszel. Ehhez kapcsolódnak nyilván most a gyümölcsfák metszései. Ugye a csonthélyasokkal kezdünk, az almatermésűekkel folytatjuk, majd utoljára jön a szőlődíszkertben utá utoljára jönnek a rózsafélék. Viszont hogyha adott esetben egy gyümölcsfát el tud elkezdünk metszeni, akkor ott vanit elérünk karral, tehát fej alatt és fej fölött, hogyha megfelelőnek a szerszámaink, és van meciolónk, ágvágófűrészünk, ágvágóolónk és nem erőltetjük, hogy át ezt az ágat én még kézzel a mecőolóval is átvágom, és nem váltunk, mert arrébb van 20 mrel az ágvágóoló. Szerintem ebből van a legtöbb sérülés, mert erőlteti magát az ember, esetleg nem jól készítette elő ezeket a szerszámokat. És itt megint visszacsatolnék arra, hogy manapság már olyan eszközök állnak a rendelkezésünkre, nem csak a professzionális rendszerből, de nyilván ott tesztelték ezeket, és ma már elektromos metszőolló létezik nagyon hozzáférhető áron. ami jó minőség. Ö ágvágó ollók is sokkal jobb minőségben elérhetők manapság, mint korábban. Ágvágó fűrészekbel is már elektromosokat ajánlok. Ezek könnyű eszközök nagyon szofisztikáltak és szintén a professzionális kertészetekben tesztelték őket. Ezzel csökkenthetjük megint csak a fizikai megterhelésünket. És hogyha jól odafigyelünk arra, hogy mikor mit csinálunk, és egy kiskértbe, hogyha van nekünk veteményes és gyümölcs, vagyis díszcserék, akkor egy időben vagy egy napon ezekből tudunk válogatni, hogy melyik esik jobban, vagy az időjárási körülmények melyiket engedik meg jobban magunknak. Igen. Tehát akkor azt is mondhatjuk, hogy a technika, a technológia körülmények azért igyekeznek minket szolgálni. Tehát tényleg az a kérdés, hogy mi mennyire vagyunk képesek jó döntéseket hozni és odafigyelni magunkra. Tipikus sérülések, tipikus problémák a tavaszi időszakban észlelhetők-e, amik akár ebből a hobbitevékenységből adódnak? Igen, legtöbb esetben így a deréktájat említeném, hogy ugye nagyon sokat kell hajolgatni, emelgetni egy ilyen kertészkedés során, és hát nem mindig csípőből vagy alsó végtagból oldjuk ezt meg. És ráadásul nagyon sok az olyan típusú hajolgatás, amikor hajolunk és csavarunk és emelünk. Na jó, tehát ez a kombináció, ez abszolút ilyen porckorong-károsító. Tehát, hogy ilyenkor elsősorban ugye a gerinc ízületei és a porckorongok lehetnek érintettek, amik ugye nagyobb nyíróerőnek vannak kitéve ezáltal, és akkor így sérülészélye nagyobb ennek a területnek. De természetesen pont azért, mertogy a nagyon sok munka során ugye a karból is emelnünk kell sokat, ezért a nyak-vállöve tehát, hogy szintén az a talán második kiemelt rész, ami ami ugye túlterhelődhet. Itt fontos megemlíteni, hogy nem mindig ízületi szinten jönnek ezek a túlterheltségek, hanem van, hogy ilyen izominas átmeneteknél. Tehát ez pontosan hasonló a folyamat, mint egy teniszkönyök kialakulásánál. Tehát például pontosan a metszőolló használata, vagy ezek az ilyen kézi munkák a kertben elősegíthetik azt, hogy egy teniszkönyökhöz hasonló elváltozás alakuljon ki. azért, mertogy ott az az inas rész az túl van terhelve, ugyanazt a mozdulatot nagyon sokáig csinálja, úgynevezett túlhasználati szindróma alakul ki, akárcsak egy sportolónál. Szóval ezek a ezek a területek érzékenyek lehetnek. És akkor utána említeném így az alsó végtagot, a térdelésekből adódó térdkalácskörnyéki fájdalmat, illetve hát azért egy kertészkedés során, ha nem lefele kell sokat guggolnunk, akkor létrára kell sokat fölfele másznunk. Tehát, hogy ez is egy olyan terület, ami ugye a térdízületet könnyen túlterhelheti. És hát nyilvánvalóan ezek az in problémák, ezek lehetnek inhüvely problémák is. Főleg a eszközöknek ugye a markolata miatt a sz, hogy szorosan kell fogni, erőt kell kifejteni, vagy talán ebből is amúgy jobb, hogyha kedvezőbb ergonómia van, szélesebb markolat van, akkor kevésbé terhelődnek ugye az inak és ezek az ínhüvelyek a a kézen. És itt is nyilván a domináns végtag jobban terhelődik, mint az, amit pihentetünk. Tát azért nagyon nehéz átszokni így bal kézre, hogyha valaki jobb kezes. Én például most kipróbáltam hólapátolás közben, hogy mennyire tudom a másik oldalra lapátolni a havat. Nehezebben ment, de mindenesetre abban a pár percben egy kicsit tehermentesült az érintett oldalam. Szóval nyilvánvalóan meg kell próbálni kevésbé aszimmetrikusan dolgozni, de valóban a legjobb megoldás az az, hogyha váltogatjuk a testhelyzeteket, hogyha eddig gerebéltünk, akkor most csináljunk valami teljesen más munkafolyamatot, és akkor ezzel kompenzáljuk ezeket a túlterhelt részeket. Szerintem arra abba talán ti is egyetértetek, hogy azért fájdalom nélkül nem lehet megúszni. Tehát valamennyi fájdalom biztosan van, mert hogyha ugyanazt a mozdulatot csinálom sokáig, akkor azért a az izmaim jeleznek, merthogy merthogy vannak, és ez nem is olyan rossz. Szóval meg kéne találnunk most azt a határt, hogy a visszajelzés a testrészéről meddig fér bele. Tehát hogy hol tudjuk azt, hogy ez még a tevékenység miatt egészséges fájdalom vagy visszajelzés, hogy ez még a sporttevékenységünk miatti belefér kategória. És hol van az, ahol vagy meg kell állni, mikroszünet, valamit csinálni kell, vagy negy ehhez ezzel szakemberhez kell fordulni. Először téged kérdezlek Gábor, biztosan neked ebben napi szintű tapasztalatod van?

– Hát én visszautalnék megint egy gondolatra. Ö bár elhanyagolhatónak látszik, de nem annyira, hogy a szerszám nyelek minősége tavasszal, amikor már fél éve nem használtuk adott esetben, és nagyapáink még annak idején vették a fáradtságot, hogy előző este beáztassák a kapát, hogy beledúzzadjon a nyél a szerszám részvébe. Vagy áttörölték nedves ronggyal, hogy ott is egy kicsit átpolírozzák úgymond, és kevésbé keletkezett vízhólyag, vérhólyag, nem kell erő agyon erőltetni azt a munkafolyamatot, meg kell állni, át kell váltani egy másik szerszámra és azt még kiemelném nagyon fontos ennek kapcsán, hogy mindent a megfelelő szerszámmal végezzünk. Kapából is rengetegféle van, ugye mást használunk horoláshoz, gyomirtáshoz, hogyha már mélyebben fekszik a gyökerzet. Ö mást használunk talajmegbontáshoz, rögösebb talajon, más jó, mint homokos talajon. De ott a csákány kérdése, amit nem erőből kell használni, a lendületet kell kihasználni, a tömegét kell kihasználni a szerszámnak, és máris megszabadulhatunk számos fájdalomtól. faiskolai ásó kérdése, amely szintén rengeteget fejlődött az elmúlt évtizedekben. Ma már az igényesebbnek fémnyele van, fogantyúja, bár azt már nagyobbáink is alkalmazták a faiskolai ásónál. Sokkal jobb a rálépője jobb oldal, tehát jobb láb esetén, bal láb esetén is használható, mert nem csak egy oldalon van a taposóvas. hajlított nyelőek, ergonomikusak és sokkal kisebb energiával ki lehet billenteni a fogást a barázdába. Az se mindegy, hogy mekkora fogást teszünk. Nem szabad túlméretezni, mert akkor megerőltetjük a derek. kitap, tehát a tapasztalatszülé, hogy milyen a talaj állap nedvességi állapota, kötöttsége, és akkor válasszuk meg úgy tapasztalati alapján. Két barázda betöltése után már nagyon jól fogjuk tudni, hogy körülbelül mekkora fogástávolsággal kell mennünk. Az is nagyon fontos, hogy növényi részekkel mennyire van tele, mert akkor átfedést se kell beszúrni az ásot a talajba. De ezt mind a tapasztalat szüli, és ebbe azért meg lehet találni az élvezetet is, hogyha nem erőltetjük túl magunkat. A fájdalomküszöb kapcsán is csak erre tudok utalni, hogy ha fáj, hogyha érezzük, hogy nehezebben tudunk felegyenesedni, akkor hagyjuk abba azt a műveletet és keressünk mást, vagy egyszerűen sétáljunk egyet a kertben, mert most mi a hobbi kertészkedésről beszélünk, ami elvileg a pihenést szolgálja, a feltöltődést, és találjuk meg azokat a kapcsolódásokat, ami valódivá teszi ezt a tevékenységet. Rita, te milyen a mikroszünetekben milyen nyújtást vagy bármilyen olyan mozdulatot tudsz javasolni, ami ami belefér ebbe, amit Gábor mond, hogy igazából az élvezetet azt tudjuk még utána élni, de összességében mégse csináljunk olyat, hogy nagyobb problémát okozunk a testnek. Hát ez nagyon könnyű, mert hogy olyan ruhában vagyunk ilyenkor, amikor lehetővé teszi azt, hogy akár így talán azt is, hogy akár a fűbe lefeküdjünk egy picit, vagy vagy csak simán leüljünk. Tehát, hogy azért az is fontos, hogy hogy nagyon könnyű megpihentetni ugye a végtagijainkat, nagyon könnyű hátradőlni egy picit abba a nyugágyba, és azt mondani, hogy jó, tartok egy 10 perc szünetet. Utána már nehezebb újra kezdeni egyébként szerintem, de mindenesetre egyetértek azzal, hogy hogy olyan gyönyörű a természet tavasszal is és ősszel is, meg tényleg minden időkben, hogy hogy érdemes egy picit figyelni a a madarakra, egy kicsit így gyönyörködni abban, hogy milyen széppé alakítottuk a kertünket, és ez pont elég pihenőt jelent. hogyha ilyen 40 percenként megállunk egy 5-10 perc pihenőre, azt gondolom, hogy az egy ilyen teljesen egészséges határ tud lenni. Amellett, hogy váltogatjuk a testtartásunkat, testhelyzetünket. Amit még én megemlítenék, visszatérve, hogy mikor álljunk meg, vagy hogy említetted be, illetve kérdezted, hogy hogy mikor jelez ez a testünk, én azt gondolom, hogy ez egy ilyen általános szabály, bárt ez nem szakmai életből, hanem édesapámtól tanultam, hogy amíg másnapra ki tudod pihenni magad, addig az teljesen rendben van, akkor nem terhelted magad túl, mert az, hogy elfáradsz egy ilyen fizikai munkában, és este úgy érzed, hogy így húz az ágy, az szerintem egy teljesen természet zetes érzés, és ez rendben van. Elfáradtak az izmaink, mó kis kardi tréning is volt akár ez az egész nekünk, tehát hogy szerintem ezzel nincsen semmi gond. Maximum egy kis izomlázat érezhetünk, vagy tapasztalhatunk másnap. viszont, hogyha ez nem múlik el egy napot követően, hanem tartóssá marad, fönt marad, mellettünk marad, vagy akár fokozódik, vagy éjszaka felébredünk a fájdalom miatt, akkor az már ott egy súlyos probléma is lehet. Tehát akkor mindenképp érdemes arra figyelni, hogy ez már biztos, hogy akkor valamilyen olyan elváltozás, ami ami már túlságosan megterhelő volt a szervezetünknek, és akár egy mozgás szervi korkép kialakulásához vezethet. Az, hogy most mennyit nyújtunk, nyilvánvalóan jöhetnénk azzal a példával, hogy nyújtsuk meg a combizmunkat, hajoljunk előre, vagy ha túl sokat hajoltunk előre, akkor feküdjünk egy kicsit hasra, és ugye pont az ellenkező irányt próbáljuk forszírozni. Szerintem ez nem mindig életszerű, merthogy az emberek, persze mindenki nagyon ügyes és tudatos, és nekünk is vannak szuper pácienseink, de azért azt gondolom, hogy a legjobb szerintem vagy lefeküdni és megpihenni egy picit, vagy pedig sétálni. Ez a kettő a ez a két olyan mozdulat vagy mozgás van, ami szerintem nagyon jót tesz a a gerincnek és nagyon jót tesz az ízületeinknek és és természetesen bármelyik sporttevékenységből is jól használt nyújtást lehetne ilyenkor alkalmazni. És mint említettem a ruházatunk megfelelő ehhez. De talán talán az életszerű, hogyha vagy csak sétálunk egy kicsit, vagy vagy egyszerűen lefekszünk, és megpróbálunk egy picit így vízszintes helyzetben lenni, hogy tehermentesüljenek a végtagjaink. tehermentesüljön a gerincünk, és tényleg megpihenjünk.

– Lehet-e szerintetek már a tervezéskor testbaráttá tenni egy kertet? És itt most gondolok arra, picit visszautólag talán a beszélgetés elejére, amikor Rita mondta, hogy az ember azt gondolja, hogy na ma meg kell csinálnom mindent, ami jól láthatóan valószínűleg erőn felül van, de hogy létezik-e az, hogy az ember felméri azt, hogy mi az, amit ő összességében egy kertben el tud tölteni időt, és ehhez képest találja ki, hogy ott mennyi növény, virág, bokor, fa legyen. És aztán itt kérdés az is, hogy ehhez például Gábor ti tudtok-e tanácsot adni?

– Hát már több mint 30 éve megrendői kérés szinte minden alkalommal, hogy fenntartható kertet tervezzünk nekik.

– És

– ez jó, mert ebben van előrelátás. Hát hogyne, meg szembesül vele néhány éven belül a megbízó, hogy az ajánlásunknál nagyobb haszonkertet évek múlva már nem fog művelni, és nagyon sok esetben jártunk vissza megszüntetni a gazdasági kertrészt és dísz a dísz kerthez csatolva hasznosítani. Mert korai időszakban a tanácsunk ellenére nem tudta felmérni, hogy mi az, amire szüksége van, és mi az, amit el tud látni és meg tud művelni. Ez az önbizalom vesztés ez a legtöbb alkalommal megvolt, de mi kezdettől fogva arra törekedtünk, hogy pihenésre használják a díszkertet. Itt is lehet csoportosítani, ugye ágyásokba rendezni a talajtakarónövényeket, a cserjéket, a kert konkáv hozzásimításával a szintbeli horizontális kialakításával, gyebszint, évelőszint, cserjeszint, koronaszint, és ennek a térbeli elhelyezkedésével, hogy adott munkafolyamattal minél több ö fát, cserjét évvelőtt tudjon ö megművelni. Ühüm.

– Ha már beállt valamelyik ágyásba, ugye akkor annak a végére szeret érni az ember. A magyar gondolkodás az, hogy nagy a pályénk is, na majd megpihenünk, ha kiértünk a sor végére. Hollandiába. Ez nekem komoly meglepetést okozott, mikor diákkoromban dolgoztam üvegházban, paprikaültetvényben. Ott ment a rádió közbe 10 órakor vagy 9 órakor, már nem emlékszem ment a pi, abbahagytuk a munkát és coffee time, és kivezényeltek minket a sorok közül. Tehát ha az ember már nyúlt a paprikáért, hogy leszedje, ott megállt a keze. Viszont másodpercre pontosan behajtottak minket a hollandok a sorok közé. Ez nem célravezető egyébként. Nyilván én is annak a híve vagyok, hogy fejezzünk be egy ágyást, és akkor utána megpihenünk, de nem minden áron. És itt jön ugye megint a fájdalomküszöb, vagy a kényelmi küszöb. De visszatérve a kérdésre, nagyon fontos, hogy próbáljuk meg ergonomikusan végezni a dolgunk, és a tervezésnél is már úgy elhelyezni. Az se mindegy, hogy hol van a szerszámos kamra, mennyit kell sétálni miatta, mert nem az a 20-30 m a probléma, hanem amit nem tesznek meg a jobb szerszám érdekében. És ott legyen mindig egy reszelő, egy fenőkő, egy isten valami gépi köszörű, mert nagyon sok múlik a szerszámok tökéletességén, és sokkal könnyebben meg lehet sérülni. Most mondok más példát, egy életlen késtől. mint egy éles késtől. Ha életlen késsel próbálunk bármit fölszeletelni, ezt bármelyik háziasszony tudja, az sokkal nagyobb erőkifejtést igényel, és emiatt sokkal jobban csökken a biztonság. Én azt gondoltam a végére, hogy mindkettőtöktől kérek egy-egy mondatot, ami itt a tavaszi kertészeti munkákat megsegítheti. Tehát egy olyan mondatot, ami itt az ember így el tud rakni, és akár tud rá emlékezni, akár mint egy ilyen vészmondatra, hogy na ezt ne csináld, na akkor ne csinálj, na akkor állj le. De nem fogom megmondani, hogy milyen legyen, de hogyha van benne olyan, ami akár egy szokás, amit egy apró szokás, amit ha felveszünk, és a mindennapokban most elkezdjük, akkor az fog teljesülni, ami talán a cél, hogy a szép kerted mellett élvezd és jól érezd magad ebbe a munkába. Úgyhogy Rita, kezdett? Igen. Nekem az egyik ilyen trükköm, illetve tanácsom az lenne, hogy és ez azért is jut eszembe, mert nagyon sok olyan páciensünk van, akinek nyaralója van, és ugye ilyenkor ilyenkor a hétvégét arra szánják, hogy ugye a nyaraló környékén mindent rendbe tegyenek.

– Rohamtó,

– rohamtempó péntektől vasárnapig. És és hát hát azért az azért is megterhelő, mertogy egymás követő nap ugyanazokat kell csinálni. Tehát nem csak egy napunk van erre az egészre, hanem ugye a következő nap ugyanúgy folytatódnia kell a esetleg túlterhelt izomcsoporttal azt a munká annak a munkának. Úgyhogy én elsősorban azt javasolnám, hogy hogy egy ilyen fizikai megterhelést követően adjunk magunknak időt a regenerációra. És ezt ezt vehetjük úgy, hogy vegyünk egy forró fürdőt ezt követően. Tehát hogyha egész nap kertészkedtünk, akkor igenis szánjunk utána egy kis időt a kényeztetésre. Vegyünk egy forró fürdőt valamilyen gyógynövénykrémmel, lehet ez egy fekete nadálytő, lehet ez egy rozmaringos krém, vagy valami kánforos krém. Masszírozzuk be a lábainkat, vagy a túlterhelt végtagunkat, akár az alkarunkat, hogyha sokat metszettünk. Ö ilyen önmasszázsal, önnyújtó technikákkal szerintem nagyon jól tudjuk tehermentesíteni a nap végén, ami sokkal inkább kivitelezhető, mint ugye közben, mert közben nem fogok tudni levetkőzni és bekenegetni a a karomat. Viszont viszont ez ez nagyon jól megvalósítható este, és ezzel segítem a regenerációját. Vehetek váltó vizes zuhanyt, ugye az is nagyon jót tesz az izmainknak is, és a a az ízületeinknek is. Az is előfordulhat, hogyha van lehetőségünk arra, hogy szaunázzunk, akkor akkor akkor este szaunázzunk egyet, és és úgy pihenjünk meg. Figyeljünk arra, hogy pihentető alvásunk legyen, tehát hogy másnap még folytatódnia kell a munkának. Tehát nagyon fontos a ilyen szempontból a testnek a regenerációja. És azt gondolom, hogyha mégis érezzük, hogy hogy vannak panaszaink, akkor nyilván a következő nap vissza kell venni az intenzitásból, de amit még lehet használni, hogyha tudom, hogy nekem általában a derekam szokott gyenge lenni, vagy általában a térdem szokott gyenge lenni, akkor használhatokortézist, tehát egy olyan térdvédőt, vagy egy olyan derékvédőt, amit a másnapi megterhelésre preventív módon felveszek. Így már lehet, hogy egy kicsit segítem és tehermentesítem azt a területet. Munkaközben. Használhatok erre kinesio tape-et, tehát azért ma már ezek sima DM-be is elérhetők, tehát hogy nagyon könnyű beszerezni és felragasztani őket. Ezek is segítik egy picit az adott végtagnak a tehermentesítését abban az esetben, ha érzem, hogy kicsit lehet, hogy túlterheltem, de nyilván a legjobb megoldás az, hogyha teljesen más tevékenységet végzek, de ha ez nem kivitelezhető, akkor ezekkel a segédeszközökkel egy picit jobbá tehetem a másnapot.

– Fölhívnám arra a figyelmet, akár kertbarát, kerttel rendelkező kertbarát, akár nem, mert egy lakásban lakik, és nincs hétvégi háza. El kell menni az arborétumokba, el kell menni a történeti kertjeinkbe. Hála az égnek, manapság már nagyon sok kastélyparkunk megújult, de általában be lehet menni mégváltás nélkül is. Példaként én Gödölői vagyok. A királyi kastély parkjában működik az egyik vállalkozásunk. ö egy fél hektáros faiskolai lerakat, mint egy Garden Center, ahogy ma hívják őket, és ott ez kezdettől fogva vezérelt minket a kereskedelmi egységeinknél, már több is van, hála az égnek, hogy élménnyé formáljuk a vásárlást, tehát mi adjunk a vevőknek, a látogatóknak élményt azzal, hogy ott rendezett formában vannak a növények. Tőlünk át lehet sétálni a kastélyparkba, úgy ahogy a másik gödölői árudánknál be lehet menni a az ország legnagyobb arborétumába. ö igaz erdészeti jellegű, de szerintem annál nagyobb vagy változatosabb élményt nyújt. És ö minden érdek nélkül nézzünk szét egy Garden Centerbe, és ott nézzük meg a szerszámokat, hogy hogy milyen nagy választékban kínálnak már ilyet a szakáruházak.

– Nagyon szépen köszönöm, hogy itt voltatok. Örülök, hogy így a reméljük, hogy jön a tavasz és hogy a tavasz kezdetén át tudtuk beszélgetni ezeket a dolgokat. Szent Iványi Rita Mozgásklinika tulajdonosa, manuálterapeuta gyógytornász és Madácsi Gábor okleveles kertészmérnök. Több kertészeti vállalkozás tulajdonosa volt a vendégem. Ezzel a mai Mozgásklinika podcast végetért, de találkozunk a következő alkalommal is. Szép napot mindenkinek. Sziasztok!