Szép napot mindenkinek. Szentiványi Rita MSc gyógytornász manuálterapeuta, a MozgásKlinika tulajdonosa és Jani Réka volt hivatásos teniszező, jelenleg padelező sportoló a vendégem. Ők vannak majd itt a mai MozgásKlinika podcastben. Szép napot. Sziasztok. Szia. Szia. És hát a MozgásKlinika elsődleges célja, hogy mindenkinek úgy segítsen, ahogy ez a páciens számára a legjobb és leghatékonyabb. A MozgásPiramis kezelés koncepciója lehetővé teszi, hogy feltérképezze a helyzetet és teret adjon a rehabilitáció lépésről lépésre való megszervezésének. A mai adásban mindezek mellett az aktív sportba való visszavezetésről is szó lesz Réka példáján keresztül. Úgyhogy innen indulunk. 

Először is Rita, téged kérdezlek. MozgásKlinika elsődleges célja és felépítése hogyan zajlott, hiszen országszerte, város szerte több stúdióról beszélgetünk, ahova a páciensek mehetnek. Igen, pontosan. A MozgásKlinika egy manuálterápiás fókuszú gyógytorna rendelő, egy országos franchise hálózat, úgyhogy most már sok helyen elérhetőek vagyunk Budapesten és vidéken is, és bízunk benne, hogy folyamatosan bővülni tudunk. hiszen nagyon fontosnak találjuk azt, hogy a mozgásszervi problémákat ezzel a fajta megközelítéssel mi kezelni tudjuk. Nálunk ugye gyógytornászok dolgoznak, akik manuál terápiás végzettséget is szereznek. Ezáltal sokkal komplexebben látják ezeknek a mozgásszerű panaszoknak a kezelését. És hát az átlagos fájdalmaktól kezdve az ülőéletmódból adódó problémákon keresztül egészen a sportrehabilitációig tudjuk vezetni a pácienseket. Ez azért is fontos, mert egyfajta küldetésünknek tekintjük azt, hogy az egészséges életmódban igenis ott van a mozgás, egy nagyon hangsúlyos szerepet tölt be, és nagyon fájdalmas azt hallgatni a páciensektől, hogy azért kell abbahagyni egy sporttevékenységet, merthogy sérülést következet be, vagy fájdalommal jár az a sporttevékenység. És abban sem vagyok biztos, hogy a teljes tiltás az megoldás lenne bárkinél, vagy bármilyen esetben. Én azt gondolom, hogy ez a kezelési koncepció, ez a MozgásPiramis, ami egészen a fájdalomtól építi fel a terápiát a sport, akár a sportba való visszatérésig, egy nagyon szimpatikus megközelítés lehet a páciensek oldaláról is, hiszen értik és látják, hogy honnan indulunk és hova haladunk. Ezáltal közösek a célok. 

Hát sőt képzeld, az jutott eszembe, hogy nemcsak a mozgásnak vagy a sportnak a az abbahagyása fájdalmas, hanem hogy egészen hétköznapi teendőknek, mozgásoknak. Tehát egy-egy fájdalom megakadályozhat mondjuk egy túrázást, egy olyan kikapcsolódási módot, ami előtte az életmód része volt, ami egy családnak a az életében fontos volt. Szóval, hogy a mozgás meg a mozgásképesség megőrzése az az nagyon fontos. És amióta én a mozgásklinikának a tevékenységét tudom, azóta nem is nagyon értem, hogy hogyan is lehetne amúgy manuál terápia nélkül, tehát hogy csak egy-egy problémára, egy-egy területre fókuszálni. Itt ugye van ez, hogy az embert teljes egészébe az egész problémájával együtt nézitek. Ez a te álmod volt a vagy a te víziód, hogy ezt így kell csinálni, vagy te is hoztad ezt valahonnan? Mi volt ennek az eredője? Hát ez már nagyon régre nyúlik vissza, de azért ezek az emlékek még nem olyan porosak. Én azt gondolom, hogy mindig is hiányoltam a magánegészségügyben valamit. Nem tudtam én sem megfogalmazni, sem páciens oldalról. Azért nekem is előfordultak már életem során panaszok, fájdalmak, főleg így kisgyerekes anyukaként a sok-sok emelgetés satöbbi, szabadidőtevékenységek. Tehát sem a páciens oldaláról, sem szakmai oldalról nem éreztem sokáig, hogy mi az, ami hiányzik. És aztán rájöttem, hogy valahol az, hogy nagyon perifériára szorult az egészségügyben a gyógytorna. Ez nem negatív értelemben szeretném most ezt kifejezni. Nyilvánvalóan az egészségügy az arra van, hogy elsősorban, hogy életeket mentsen, másodsorban az életminőség javítására. És mivel, hogy az életmentés miatt és ezek miatt az akut orvosi beavatkozások miatt nagyon leterheltek az egészségügyi szakemberek, ezért kevés az a terület, és a beteg anyagban is éreztem, hogy kevés az a lehetőség, ahová a páciens fordulhat egy olyan panasszal, amikor csak annyit mond, hogyha lefutok mondjuk 5 km-t, akkor kicsit szúr a térdem. Na most ezzel egy kórházban teljesen érthető módon nem tudnak foglalkozni a szakorvosaink. Maximum annyit mondanak, ugye, hát akkor ne fusson 5 km-t, de hogy ez tényleg egy olyan terület, amit egy teljesen máshol fogunk tudni kezelni és megközelíteni, és az sem jó, amikor a páciens így magatehetetlen, és nem tudja, merre induljon el. Próbálkozik mondjuk egy masszőrnél, próbálkozik aztán amit így adnak tanácsot a rokonok, barátok, vagy megnézi az interneten, de hogy nem tudja validálni egy páciens azt szakmailag, hogy ez egy ez egy ez egy komplex gyógyítóhely, vagy csak kiemelten nem tudom, egy-egy adott területet tud inkább kezelni. Tehát a páciensnek nem az a dolga, hogy ő eldöntse, hogy neki mi a baja, és hogy hová forduljon, hanem neki csak éppenséggel pont az lenne a dolga, hogy egy szakember találjon. És amikor én is dolgoztam magánrendelőben gyógytornászként, még pályakezdőként, akkor mindig az volt, hogy volt egy ilyen vizsgálat, és akkor vissza kellett hívni a pácienst egy következő alkalommal, hogy el is tudjuk kezdeni a kezelést. És én annyira sajnáltam őket azalatt az egy alkalom alatt, hogy találkoztam velük, oké, megbeszéltük, hogy hol fáj, és most ennyi, hazamész, és ugyanúgy fog fájni, és elkezdtem átdolgozni így ilyen szempontból. Akkor még a piacon tényleg a legtöbb magánrendelő így működött, hogy az első alkalom az csak egy vizsgálat, egy konzultáció. És én már akkor azt éreztem, hogy nem, ebből a rendelőből ne engedjük ki úgy a pácienseket, hogy ne tegyünk valamit már az első alkalommal. Főleg, hogyha egy ilyen technika van a kezünkben, mint a manuálterápia, ami köztudattan nem csak vizsgáló, hanem kezelőfogásokat is ugye egyben tartalmaz, ezért azonnal el tudjuk kezdeni a kezeléseket. Sőt, a manuálterápiának ez az áldásos hatása ott van, hogy ez azonnali fájdalomcsillapítással is járhat, ami azért egy nagy kincs egy gyógytornász kezében. Úgyhogy innen indult az egész, hogy egyszerűen egyrészt e ez az oldal, hogy igenis foglalkozzunk azokkal a fájdalmakkal is, amik még nem kifejezett patológiás elváltozások, hanem inkább csak ilyen diszfunkciók és kellemetlenségek, mert ebből később lehet komoly patológia. Ez volt az egyik. 

A másik pedig az, hogy ne engedjük el a pácienst, ha már fájdalommal jött be a rendelőbe, akkor minimum úgy távozzon, hogy már egy kicsit kevésbé fáj. De a legjobb lenne, hogyha meg is szüntetnénk ezt már akár az első alkalommal. Abszolút. Sőt, hát ugye benne lenne az is, hogy a meggyőzés, tehát hogy már egy bizalmat kiépít bennem, hogy úgy megyek el, hogy azon túl, hogy egy szakember feltérképezte és ő tudja, hogy mi van, hiszen itt ugye teszteket végeztek el, nagyon komoly teszteket, amik irányulnak akár a sérv kizárására, akár arra, hogy meg hogy kiderüljön, hogy izomproblémáról van szó, vagy izomfeszülésről, ízületről. Szóval, hogy nagyon-nagyon sok minden kiderül ezen az első alkalmon, de az milyen meggyőző úgy elmenni, hogy mintha meg is könnyebbültem volna. És erre mondom, hogy igen, én azt hiszem, hogy ma már ma már azt képzelem, hogy nem is értem, hogy hogyan működhet bármi máshogy. picit most Rékát vezessük be, illetve Réka történetét, hiszen te élsportoló voltál, és az is tudható, hogy fájdalom miatt hagytad ott a profi karriert, de én először azt szeretném, hogyha egy kicsit te mesélnél arról, arról, hogy profiként neked volt-e olyan az életedben, sportolóként, hogy hogy valaki mondjuk ilyen módon figyelt rád téged? Tehát volt-e akkor, amikor még nem volt baj, csak esetleg egy-egy húzódás, egy-egy fájdalom, akkor élsportolóként tudtál-e hova fordulni? Igen, sajnos ezt én is egy problémának mondanám, ahogy Rita is említette, hogy kevés az a hely, ahol ennyire komplexen állnak hozzá a dolgokhoz. És főként, amikor én még fiatal sportoló voltam, akkor nem nagyon léteztek egyébként ilyen helyek még, és vagy csak mi nem tudtunk róla, persze ezt nem tudom. Hát ez teljesen mindegy, ha egy sportoló nem tud róla, akkor neki az nem létezik. Igen. Úgyhogy sajnos nekem a karrierem elején az teljesen kimaradt, hogy hogy tényleg ilyen prevencióval is foglalkozzak, és sajnos megtaláltak a sérülések így a a karrierem során. volt több olyan is, amiből szépen vissza tudtam térni, és még volt egy pár jó évem, de igen, tavaly augusztusban aztán végül a egy tércsérülés vetett véget ennek a pályafutásnak. Úgyhogy nagyon nagy igény van szerintem arra, hogy így az élsportban is legyen egy olyan komplex hely, ahova lehet fordulni már a sérülések előtt. Ha pedig bekövetkezik, akkor pedig legyen egy olyan komplex terápia, aminél tudja az élsportoló, hogy hova tudunk eljutni, és mit kell ahhoz tenni. Ugye nagyon komoly helyezéseid és eredményeid voltak az életed során. Világranglista 104. helyezettje vagy sok olimpikon és sok más egyéb nagyon fontos tornán ott voltál. Úgyhogy azt képzelem, hogy tényleg folyamatosan fel kellett lenni készülve arra, hogyha bármi történik, akkor azt viszonylag gyorsan meg kell oldani. Igen, nagyon feszített a tempó így az élsportban, főleg a teniszben. Én azt látom, hogy a szezon mondhatni soha nem ér véget. Általában egy ilyen három-négy hetes időszak van az év végén, amikor mindenki egy picit megáll, és tud esetleg arra koncentrálni, hogy így rendbe tegye a testét. De azon kívül szinte hétről hétre lehet versenyezni, és folyamatosan van ez az eredménykényszer, hogyha te nem mész versenyre és nem csinálsz pontokat, akkor elveszíted a világranglista helyezésedet. Úgyhogy nagyon nehéz tényleg ezt így fizikálisan és egyébként mentálisan is bírni. És hogyha bármilyen sérülés felmerül, akkor vagy azzal együtt kell élni, és azzal együtt kell versenyezni, és megpróbálni a versenyek alatt ezt egy kicsit próbálni kezelni, vagy hogyha ki kell hagyni egy hosszabb időt, ahogy ugye sajnos nekem is volt, amikor a térd keresztszalag szakadásom után egy évet kellett kihagyni, akkor utána nagyon nehéz újraépíteni ezt az egészet. Igen, azt is olvastam valahol, hogy volt előtte egy ilyen fáradásos csontsérülés, törés a lábadban, amit aztán műteni kellett. És ennél a pontnál mondtam, hogy Ritát meg fogom kérdezni, hogy mit jelent ez. 

Értem a szót, hogy fáradásos csontsérülés, de hát ez azt jelenti, hogy ilyen fiatalon egy ennyire komoly terhelésnek kitett szervezetben a szervezet a szövet, a csont képes ö annyira túlfeszített lenni, hogy magától a kitettségtől sérül? Hát ez összetett nyilván, de képzeljük el, hogy egy csonton hány izom ered tapad, és azoknak az izmoknak mekkora húzás ereje van. És nagyon sokszor tapasztaljuk azt, hogy hogy ugye a túlhasználatból adódóan, illetve, hogy nincs megfelelő ideje az izomnak regenerációra, mert az legalább olyan fontos, mint az erősítése. Főleg a tehát a sportolóknál abszolút mértékben a regeneráció egy kiemelt hang. Tehát, hogy ez nagyon fontos a terápiában és ilyenkor ezeknek az izmoknak, az inaknak a gyulladása és annak a húzóereje igenis deformálhatja annyira a csontot így egyszerű szóval élve, hogy akár törés is előfordulhat, vagy az, hogy az a az a darab, ahol a ahol a csont fejlődési zónája van még, főleg ilyen fiatal sportolóknál, hogy az az törik le, tehát konkrétan így leszakad. És hát ezek nyilván gyógyítható sérülések, de ezek hoznak magukkal később egy ilyen izomegyensúlyzavart. Sok esetben egy sportoló sokkal jobban megérzi az izomegyensúlyzavart. Ez biztos te is tapasztaltad így az edzések meg rehabilitációk idején. Egy átlagembernek, mikor elmeséljük, hogy hát ez az izmod egy kicsit feszesebb, ez meg egy picit erősebb a kelleténél, és hogy egyensúlyba kellene hozni ahhoz, hogy a testnek a tengelye meg a mozgás funkcionálisan optimális legyen. És egy átlagember úgy van vele, hogy ja hát jó, hát akkor semmi bajom nincsen végül is, mert jó, hát ez feszes, az az gyenge, akkor na jó, hát ráérünk ezzel. Pedig már itt kezdődik az igazi rehabilitáció egy hobbisportolónál is, egy élsportolónál. Nagyon megérzik azért a sportolók ezeket az izomegyensúly zavarokat, és emiatt nagyon kitettek a fizikai tehernek tulajdonképpen, vagy hogy annyira ki vagytok téve és annyira nincs idő regenerálódni, tehát nagyon hamar sérülést okozhat egy ilyen izomegyensúly zavar, úgyhogy abszolút funkcionálisan kell figyelni rájuk. És ugye a technikai edzés, ha jól sejtem, egy kicsit elveszi az időt az egyéb edzésektől, mert nyilván van nekik, tehát hogy azért törődnek azzal, hogy hogy kondicionáló állóképességi edzésük is legyen, funkcionális edzésük is legyen, csak hát a technikai edzések meg a versenyek elveszik az időt, és hát ezt nehéz balanszban tartani. Nyilván kell hozzá egy genetikai alkat is, szerintem egy jó edző, meg egy meg egy csomó minden más a sportoló oldaláról, és egy kis szerencse is talán. Igazából pontosan ez történt nálam is, amit Rita most elmondott, hogy megtörtént ez a fáradásos törés a jobb lábfejemben, és az okozott egy olyan hát nem is tudom, hogy mondják, hogy az egész lánc másként terhelődött és ezután kettő évvel történt a keresztszalagszakadásom. Tehát én így laikusként vezetem vissza. Nem, a keresztszalagszakadás előtt nekem semmi problémám nem volt a térdemmel. Semmilyen fájdalmat nem éreztem. Azt hittem, hogy a lábfej fáradásos törés után ezt így rendbe is hoztuk. És aztán megtörtént ez a nagy sérülés, és azóta kezdtem el szenvedni a térd problémákkal. Tehát magyarán akkor volt egy ilyen, utána létrejöhetett ez az izomegyensúly eltolódás, ha jól értem. akkor pár évre rá egy olyan sérülés, ami még műtétel meg egy év pihenővel helyre hozható volt úgy, hogy visszamenjen a karrieredbe, és utána x idővel meg már azt láttad jobbnak, ha nem? Igen, egyébként utána még eltelt hét év, tehát elég hosszú karriert tudhatok szerencsére a hátam mögött, ilyen ért, de de igen, ez egy fokozatosan kialakult probléma volt. És milyen érdekes egyébként, gratulálok, hogy még így vissza tudtál térni, de milyen érdekes, hogy azt gondoljuk, hogyha itt van például ez a tenisz, hogy akkor a tenisz, hogy akkor hát teniszkönyök kialakulhat, meg biztosan vállfájdalmak előfordulnak, vagy csuklófájdalmak, és nem is gondolunk arra pont ebből a komplex mozgásláncból adódóan, hogy nagyon sok esetben ezek a mozgások tehát, hogy nem tompulnak el ott, ahol megütik a labdát, például abban a síkban, hanem természetesen az az erővonal az tovább vezetődik, és hogy a medence, a derék, a keresztcsont ilyen szempontból akár a térd is egy erőtovábbító funkciót tölt be, és hogy mennyire fontos komplexen szemlélni ezt így a az edzésekben is, meg a rehabilitációban is. Nó abszolút. Egyébként nagyon erős kitámasztások vannak, és nagyon erős csavaron mozgások a teniszben, úgyhogy igen, a mindenki a várra meg a könyökre gondol, de de egyébként minden dolgozik egyszerre. Továbbra is az a kérdés bennem, hogy vajon melyik az a pont, ahol be kéne lépnie mondjuk egy MozgásKlinika szintű figyelemnek egy élsportoló életében? Hát ma már szerintem egyébként sokat javult az, hogy már a gyerekeket jobban szűrik, amikor így a a sportolók kiválasztására kerül a sor, már ott is egy picit tudatosabban figyeljük ezt. Régebben valóban ez elhanyagolhatóbb volt. Önmagában a tehetséggel jobban foglalkoztak, mint azzal, hogy milyen alkati és egészségügyi hatásai vannak a sportnak így a fejlődő szervezetre. Tehát tehát mindenképp fontos az, hogy hogy már a sporttág kiválasztásnál figyeljünk arra, hogy annak a gyereknek mennyire robbanékonyak a mozgásai, milyen a testalkata. Nem kell, nem kell például egy, mondom ezt úgy, mint egy szülő, nem kell a szülői vágyat ráerőltetni egy gyermekre. Tehát, hogy egy szerintem ez a primér prevenció, vagy nem is tudom, hogy fogalmazzak, vagy még az az előtti időszak, amikor kiválasztjuk a sportot. Tehát nagyon fontos, hogy tényleg olyan mozgásformát válasszunk, ami a testalkatunkhoz, az állóképességünkhöz, a dinamikánkhoz, a mozgáskultúránkhoz megfelelően passzolható. És hogyha ez passzol, akkor nyilván nagyon fontos, hogy hogy azért nem mindenkiből kell egyébként ilyen sportolót csinálni, faragni. Igen. Tehát hogy a sport úgy is tud élvezetes lenni, hogy nem mindig azért sportoló szinten, de vannak kivételes tehetséges sportolók, akikből viszont érdemes. És ez is egy olyan, ez is még a primer prevencióban, a sportfizioterápiában szerintem egy olyan határ, amit meg kell találnunk, hogy ki az, akiből érdemes, mert egy jobb regenerációs képessége van, teljesen másképp épülnek, gyógyulnak az izmai, a sebei. Tényleg ezek is olyan alkati dolgok, amiket így átlagemberként, vagy aki nem sportol, lehet nem figyeli, de szerintem sporttevékenységnél nagyon fontos, hogy mennyire gyorsan szívódnak fel ezek a zúzódások, mennyire gyorsan gyógyulnak a sebeink, tehát hogy ezek is ilyen alapvető dolgok szerintem, amik fontosak lehetnek. És akkor ezt követően viszont a jelzésekre figyelni. Milyen érdekes, hogy ebben a beszélgetésben pont ugye egy teniszezővel beszélgetünk erről, mert hogy én a teniszt gondolom az egyik leggyilkosabb sportnak abból a abból a szempontból is, hogy ez egy tehát hogy ehhez kell egy idegtípus, tehát ami a tenisszel együtt jár, akár az életmóddal. Én azt gondolom, hogy az az nem egyértelmű, hogy valaki tehetséges, ügyes a pályán és jól képezhető és jól a teste. 

Az idegrendszerének is olyannak kell lenni, hogy bírja az állandó utazást, ezt a viszonylagos magányos, én bennem van egy ilyen ez a magányos vagy edzővel való élés vagy szimbiózis, és és minden pszichés megpróbáltatást. Szóval ezt csak megerősíteni tudom, tehát ezt nagyon jól mondtad, hogy nagyon összetett tényleg ez az egész élsportolói, teniszezői élet. Így ahogy mondod, hétről hétre versenyekre járunk akár egyedül, ha valaki megengedheti magának, akkor ugye edzővel, esetleg családtaggal. Tehát biztos, hogy ez a fajta stressz is még a testünkre is egy plusz terhet, meg egy plusz nyomást gyakorol. Hát meg gondolom, hogy beleszól abba, hogy milyen gyorsan regenerálódtok. Igen. Tehát, hogy ezért ilyen értelemben nagyon nagyon-nagyon összetett valóban ez a dolog. Na nézzük meg ezt a MozgásPiramist. Jó, hogy az hogyan néz ki. Először azt szeretném, hogyha a Rita bevezetne, és aztán utána pedig Réka, szeretném majd, ha végigmennénk a te gyógyulásodon is, mert nyilvánvalóan látszik, hogy te már ugye innen nézve, visszanézve tudod, hogy mi minden vezethetett a problémához, úgyhogy gondolom, hogy neked is megvoltak a lépések a a helyreállásban is. Erre reflektálva, hogy hogy így a prevenciónál, tehát hogy mikor kell belépni. Igen, pont a piramis is valahol ezért is alakult így a rendelőnek a koncepciójaként, hiszen a fájdalom az egy nagyon-nagyon fontos tünet, és sokszor ezt elbagatellizáljuk, és most nyilván beszélhetünk arról is, hogy Rékánok is voltak fájdalmai, amiket lehet, hogy akkor úgy érzed, hogy hát ez a sporttal együtt járó fájdalom, ez az edzés miatt volt, ez most emiatt volt. majd kipihenem, m hátha holnap már nem fáj annyira. És hogy tulajdonképpen ott volt az a remény, hogy ez magától elmúlik. Na most az a rossz hírem, meg az a tapasztalatom, hogy hogy a legtöbb ilyen fájdalmat ki kell vizsgálni. És lehet, hogy tényleg egy olyan fájdalomról van szó, ami magától is képes regenerálódni, de a legtöbb esetben ezek a fájdalmak utána újra és újra visszajönnek. sokkal lassabban lehet őket utána elmulasztani. Sokkal több idő kell. Már nem válnak be azok a régi praktikák. Elő eleinte elég csak vizes ruházni, vagy pihentetni, vagy például van egy deréktáji fájdalom. Eleinte elég lefeküdni egy kemény talajra, és akkor fél éjszakát ott tölteni, bevenni egy gyulladáscsökkentő fájdalomcsillapítót, és akkor másnap reméljük, hogy jobb lesz. És lehet, hogy az elején ezek beválnak, és a szervezet nagyon okos, és tud regenerálódni, de később, hogyha ugyanannak a terhelésnek vagyunk kitéve, és nézzük meg mondjuk pont az élsportolót, ugyanazt fogja csinálni a következő alkalommal, akkor is, ugyanebbe a cipőbe bele fog lépni, és már lehet, hogy nem fognak beválni ezek az öngyógyító praktikák, és lehet, hogy ott lett volna az első pont, amikor terapeutához kellett volna fordulni, hogy amikor megjelenik a fájdalom, mert azt remélni, hogy ez elmúlik, az szerintem ilyen hiúábránd. Én azt gondolom, hogy sokkal olcsóbb és sokkal kíméletesebb, hogyha abban a pontban megfelelő szakemberhez fordulunk. Itthon általában ha valami panaszunk van, akkor orvoshoz megyünk. Nagyon kevés az a az az információ, hogy milyen panasszal hova érdemes fordulni. Én azt gondolom, hogy azok az egészségügyben lévő szakmák, mint például a gyógytorna is, de ilyen lehetne akár a dietetika is, sokkal többet tudnak segíteni az ilyen megjelenő fájdalmakkor, mint mondjuk bármilyen gyógyszeres terápia. Tehát, hogy el kell kezdeni először kivizsgáltatni azzal a szakemberrel, aki ilyenekkel foglalkozik, azt a fájdalmat. És ez pontosan a MozgásPiramisnak az első szintje az az a fajta fájdalomcsillapítás, amit azért teszünk, hogy utána el tudjuk kezdeni a terápiát. És igenis vannak olyan fájdalomcsillapító technikák, amikhez nincs szükség gyógyszerre, meg nyilván műtenünk sem kell, mert nem ez a mi kompetenciánk, de hogy nincs még abban a stádiumban ez az állapot. Ha mégis olyan súlyos lenne, akkor természetesen azt fel tudjuk mérni mi is gyógytornászok, és továbbítani tudjuk szakorvosi vizsgálatokra a páciens. Tehát, hogy ez mi is csak kompetencián belül dolgozunk, de a fájdalom megjelenésekor érdemes terapeutához fordulni, hogy megvizsgáljuk a mozgásszervrendszert, lássuk, hogy milyen eltérések vannak, hogy alakulhatott ki, keressük úgymond a fájdalomnak az okát, hogy melyik szöveti struktúrából ered. Igen, én most aláhúznám itt ezt, amit mondtál, hogy ne higgyük azt, hogy elmúlik, meg ne erre gyűjtsünk. Ez egyébként egy elég elég magyar szokás. Szerintem úgy mindenre ezt mondjuk, hogy jó, hát majd elmúlik és lehet, hogy az esetek nagy többsége el is múlnak dolgok, csak azok nem a mozgásszervi dolgok. A mozgásszervi dolgok azok inkább eszkalálódnak szerintem. Úgyhogy ez egy ez egy fontos és aláhúzandó. A másik pedig az, hogy hogy amit én is mondtam, hogy ti azért elvégeztek jó néhány tesztet, és ezek a tesztek megmutatják azt, hogy körülbelül vagy valószínűleg számotokra egész pontosan, hogy mi a baj. Úgyhogy ebben nagyon-nagyon lehet hinni szerintem ebben a fájdalomcsillapításban és abban, hogy aztán kiderül, hogy mi a következő lépés. Nálad azt kérdezném Réka, hogy te amikor ebbe az egészbe belekerültél, akkor neked egyébként mi volt a gondolatod, és mi volt a reménységed, hogy mi fog tudni történni és ahhoz képest mi történt? Megmondom őszintén, pont az volt a gondolatom, ami ugye nem helyes, és Rita is említette, hogy élsportolóként egy kis fájdalmat el kell tudni viselni, és és ott jön a verseny, és ott ez az eredménykényszer, amit már említettem, és nagyon-nagyon nehéz tényleg megmondani azt a pontot, hogy most állj és foglalkozz ezzel a problémával, és szánjál rá egy kicsit több időt. még akkor is, hogyha most kiesel a az edzésből, a versenyből egy pár hétre. Úgyhogy én ezzel tényleg küzdöttem szinte egész karrierem során, hogy hogy hol van az a pont, amikor tényleg azt kell tudni mondani, hogy hogy most nem szabad ezt tovább folytatni, és és most másra kell fókuszálni, és időt kell hagyni annak, hogy ezt a ezt a sérülést rendbe hozzam. És szerintem ebből is adódott az, hogy sokszor én már talán túl korán visszatértem a a versenyzésbe, és ahogy mondta Rita, ugyanazt a terhelést kapta a szervezetem meg az ízületeim, és és valószínűleg ezért is alakulhatott az, hogy hogy később aztán nem ki tudja mennyi idő után volt, amikor hosszabb idő után, de igenis lett ebből egy újabb sérülés és egy újabb probléma. Mi volt az a sérülés és mikor? ami miatt úgy döntöttél, hogy neked vissza kell ebből vonulni, legalábbis a profi létből. Jobb térdem a ugyanaz a térdem, amiben a keresztszalagszakadás volt, abban végül egy porckopás következett be, egy elég magas szintű, és már olyan fájdalmakkal járt, hogy nem tudtam igazából szinte semmit fájdalom nélkül csinálni, nem hogy egy olyan terhelést, ami amit ugye az élsport igényel. Úgyhogy végül tavaly augusztusban döntöttem úgy, hogy hogy befejezem a pályafutásomat. Amikor egy sportolót olyan sérülést talál meg, vagy olyan sérülést éri, ami miatt már tulajdonképpen az egészet abba kell hagyni, akkor nektek milyen javaslatotok tud lenni? Tehát a MozgásKlinika az mit tud tenni, hogy egyáltalán bármilyen szinten a sportba vissza lehessen megjutni, mert hát azért itt ez megtörtént. Igen. első lépés ugye a fájdalomcsillapítás, de ezt követően nem szabad abbahagyni a terápiát, mert önmagában a fájdalomcsillapítás egy tüneti kezelés, hanem akkor kezdődik igazán a mi munkánk, ami már így az izomegyensúly helyreállítása, alapszintű izomerősítések, stabilizációk és eljutunk arra a szintre, hogy egy sportspecifikus tréninget is tudjunk tartani. Ott már kell a team munka, mert én, mint gyógytornász kevés vagyok ahhoz, hogy egy sportolót visszahozzak úgymond a sportba. Ehhez kell az edzőnek a segítsége, akár az erőléti edzőnek, akár a a teniszedzőnek a segítsége, teniszoktatónak a segítsége, aki tulajdonképpen együtt dolgozva velünk támogatja ezt a folyamatot, és nem ellentétes úgymond a hatása a működésünknek. És hát itt is kiemelném azt a legeslegfontosabb pontot, amit a amit minden páciensnél, nem csak a sportolónál, hogy az edukáció. Tehát azt a tudást, ami a gyógytornász manuál terapeutában van, igenis a beteg szintjén el kell át kell adni, mert akkor fogja megérteni, hogy mi zajlik benne, akkor fogja megérteni a folyamatokat, akkor lesz elég kitartása a terápiához, és mondjuk nem hagyja abba félúton, hanem végig csinálja ezt velünk. Nagyon sokszor azt látom, hogy egy terápia azért fulladt kudarcba, mert tulajdonképpen nincsenek ezek a következmények megfelelően felvázolva, és nem ijeszteni kell ilyen, vagy ijesztgetni kell ilyen szempontból a pácienseket vagy sportolókat, de hogyha megfelelő információjuk van arról a sérülésről, illetve a rehabilitáció lépéseiről, ha látják az utat, ha tudják, hogy nem csak azt a feltolást kell csinálni még 26 alkalommal, nem ugyanezt a gyakorlatanyagot fogjuk csinálni, hanem megvan a tervem a következő a következő szintre, hogyha ezt közösen meg tudjuk beszélni és lépésről lépésre együtt tudunk haladni, akkor szerintem sokkal nagyobb a siker. Ezt nem lehet csak a terapeutának a saját ötlete szerint végezni, és nem lehet, hogy egy páciens irányítsa a terápiát. Ez abszolút egy ilyen nagyon fontos összhang, hogy ez egy csapatmunka. Réka, neked volt olyan pont, amikor azt érezted, hogy belefáradtál. Tehát azért itt gondolom, hogy több minden volt. Ugye volt egy veszteségélmény a tekintetben, hogy ott hagyod azt a sportot, amit eddig csináltál, amiben eredményes voltál. Nyilván ebben van az, hogy hogyan tovább, és akkor közben még sokszor fájdalom árán is kell rehabilitálódnod, és azon is gondolkodni, hogy hogyan tovább. Szóval, hogy neked volt olyan, amikor azt érezted, hogy ez így nagyon sok, és nem tudod, hogy mi lesz, és ebben egyedül vagy, és nem tudod, hogyan tovább. Persze, olyankor mindig ezt éreztem, amikor csináltam egyfajta tervet, egyfajta rehabilitációt mindenféle kezelésekkel, és mégis úgy éreztem, hogy amint azt a fajta terhelést kapja a testem, amire ugye ahhoz lenne szükség, hogy én visszatérjek az élsportba, akkor újra az fájdalommal jár. olyankor folyton ezt éreztem, hogy hát igazából minek csinálom, és akkor sokszor én se láttam ezt a ezt a hosszútávú célt és ezt a ezt a fajta ö komplex tervet, hogy akkor most ezt én csinálom, de ezzel hova fogok eljutni, hogyha nem érzek semmiféle változást. Úgyhogy olyankor azért sokszor én is kétségbe estem. Ugye egysportolónál az mentálisan is egy nagyon érdekes kérdés, hiszen nekem ez volt a munkám, hogy én, hogy én elsportoló vagyok, és én járok versenyről versenyre. Úgyhogy azért amikor van ebbe egy fél év év kiesés, és mondjuk én már ekkor ugye 30 fölött is voltam, akkor azért sokat gondolkozik ezen az ember, hogy akkor hogyan tovább, hova tovább. És végül ezért is jutottam el arra a szintre, hogy hogy akkor az elsportot elengedem, és tényleg csak megpróbálom odáig visszahozni magamat, hogy hogy ez a civil életben, vagy egy ahogy bejött a padel egy az életembe egy új sportban, ne befolyásoljon annyira, de megmondom őszintén, hogy nagyon nehéz kitartónak lenni egyébként ebben és és tényleg folyamatosan foglalkozni ezzel a sérüléssel. Hát, mint ezt beszéltük, ugye ezt az idegtípus kérdést, az a befejezésnél is nagyon nagy kérdés, hogy ezt azt hogyan és hova teszi magában az ember, hogy tudja ezt a döntést meghozni. És lehet, hogy ez nem a leg helyesebb mondat, de én azt gondolom, hogy így a a te életkorodban, ameddig eljutottál, az egyébként nagyon nagy eredmény vagy a tenisz tekintetében. Szóval, hogy sok, nem? Tehát, hogy lehetsz magaddal elégedett, vagy mondhatom így, hogy a tested idáig bírta, mert tényleg óriási a megfeszítettség, és neked nagyon kicsi korodtól kezdve. Igen, én abszolút most már úgy tudok erre tekinteni, hogy egy hosszú és szép karrierem volt. Sajnos ennek most véget vetett egy ilyen sérülés, de nem érzem úgy, hogy hogy bármi kimaradt volna. de így is abszolútan tudom értékelni a pályafutásomat. Pá erről mondasz egy pár mondatot meg a mostani életedről? Igen, ezzel én a tenisz után ismerkedtem meg ezzel a sportággal. Ugye nagyon hasonló ugyanúgy egy ütősport, kicsit kisebb pályán játszák, viszont ugye egy ilyen üveggel van körülvéve, ami megnehezíti a játékot, de én a tenisztudásomat áthozva ebbe a sportba igazából jól tudtam benne lenni, viszonylag hamar, tehát hamar ért a sikerélmény is, és szerencsére a térdem is jobban tolerálta ezt a fajta mozgást. kicsit kevésbé van benne az az egy bizonyos mozdulat, az a csavarás, ami szerintem nekem a legnagyobb problémát okozta a teniszpályán. Úgyhogy nagyon örülök, hogy ebben egy kicsit így meg tudtam tartani ezt a kis versengést, ezt a kis motivációt, hogy hogy azért még úgy sportolónak érzem magam, és amellett, hogy már elkezdtem egy ilyen civil életet is, meg tudtam tartani ezt a sportolói vonalat. Az, hogy figyelj magadra, hogy rehabilitáld magad, vagy megelőzd azt, hogy legyen probléma. Ezt te tudod tartani? Tehát te napi szinten tudsz azokkal a dolgokkal foglalkozni, amelyeket akár gyógytornán, akár bármilyen szakembertől kaptál. Megmondom őszintén, hogy amióta ugye ez az élsportolói karrier véget ért, azóta nekem egy picit megcsappant a motivációm ezzel kapcsolatban. Főleg, hogy ugye a karrierem befejezése előtt tényleg 24-ben erről szóltak a napjaim, hogy én most hogy fogok ezen a sérülésen túllendülni, és hogy fogom ezt rendbe hozni. Úgyhogy egy picit úgymond betelt a pohár nálam, ami tudom, hogy nem helyes, és érzem magamon, hogy hosszútávon szükségem lesz erre. Most jelenleg én a Reformer Pilátesben találtam meg egyébként azt a mozgásformát, ami egy kicsit így ki tud kapcsolni, és úgy érzem, hogy nagyon jól rendben tudja tartani a az izomzatomat, ízületkímélő mozgás. Úgyhogy most van is egy saját stúdióm, úgyhogy emiatt adott is, hogy oda tudok járni. De hosszú távon tudom azt, hogy hogy ezzel nekem most már az életem végéig foglalkoznom kell. Rita, hogyha valaki őt így segítetek rendbe hozni, rendbe jönni, akkor gondolom, hogy cél az, hogy a kezébe adni azt, amivel ő saját magáról tud gondoskodni, legalábbis arról a területről, ami éppen problémát okozott. Gondolnám azt, hogy egyébként időről időre egyáltalán nem baj, ha visszatér akár csak egy kontrollra, vagy egy ilyen felülvizsgálatra, hogy mit történt a szervezettel, hiszen azért az van, hogy nem csak az a helyzet, hogy abbahagyjuk a sportot és akkor más lesz a terhelés, hanem hogy így megyünk előre az időben. Nagyon-nagyon sok minden tud a testünkkel történni. És szerintem ezt így van egy életkor, amikor elkezdjük megérteni, hogy minden addig tart, amíg ez működik, amíg ez úgy tud működni, hogy mindenhova elvigyen, ahova nekünk kell vagy szükségünk van rá. De valamilyen módon azért ilyen öngondoskodásra ti rátanítotok-e? Persze, ez szoktuk mondani, hogy mi végig fogjuk a páciensek kezét. És azért tartom fontosnak az, hogy a MozgásKlinika az franchise hálózat is egyben, és több helyen elérhetőek vagyunk, mert később is elérhetőek leszünk a páciens számára. Tehát, hogy pontosan azért, hogy egyik mozgásszervi problémából, hogyha sikerül felépíteni a pácienst és elmúlnak a tünetei, oldjuk azokat a ízületi blokkokat, segítjük azokat az izomműködéseket, és rátalál valami hétköznapi egyszerű testmozgásra. nem feltétlenül kell sportolni, de rendszeres testmozgást ezt mindannyian tudjuk, hogy kötelező lenne végeznünk. Ha rátalál valami testmozgásra, és nincs panasza, akkor milyen jól tudja az adott hasznos tudást, amit tőlünk kapott, főleg a testtartására vonatkozóan alkalmazni. Pontosan tudja, hogy hogy kell egy székben ülni, hogy húzzuk ki magunkat. Pontosan tudni fogja, hogy mire kell figyelni az ő gerince, ő csípője, ő váll szempontjából. és azt a jelet is fogja érezni, hogy mi az a pont, amikor újra gyógytornászhoz kell fordulni. És következő alkalommal már nem fogja ezt hallogatni. Pontosan azért, mert egy pozitív tapasztalata van a pácienseinknek, aminek nagyon örülök. És hogyha ezt vesszük alapul, akkor végül is mi végig el tudjuk őt kísérni. Folyamatosan elérhetőek leszünk, és és ez egy nagy segítség számukra, hogy hogy az adott problémával mindig lesz hová fordulni. Összességében az edukációnak pont ez a lényege, hogy merjen újra jelentkezni. Tehát megpróbálunk egy olyan bizalmi kapcsolatot is kialakítani a páciensekkel, így a gyógytanászaink, hogy hogy pontosan tudják, hogy mikor kell újra hozzánk fordulni. segítjük őket ezáltal a tájékoztatásban és és adunk olyan nem vagyok a házi feladat híve, azt azért kiemelem, mert szerintem kell a szakember a az elején, főleg ezekhez a komplex mozgásokhoz, hogy azokat jól csináljuk, de utána azokkal a tanácsokkal, amiket ott az órán magunkra szedtünk, igenis nagyon-nagyon hasznos, és azzal már útnak lehet indulni. Meg nekem még az jutott eszembe, hogy ez talán egy külön jó dolog, hogy bármelyik pillanatában is az életnek szükség van segítségre. A látásmód az ugyanaz. Tehát a mozgásklinikának feltehetően minden munkatársa fogja tudni, hogy honnan indult a az a páciens, és mik azok a dolgok, amik segíthetnek, vagy legalábbis már egyszer segítettek. Ez nagyon fontos, hogy nem az van, hogy el kell mondani, hogy nem tudom eddig mi történt, és akkor Igen. Igen. Ez egy nagyon fontos célom, hogy ettől franchise a franchise. Tehát nem attól vagyunk franchise rendelő, mert ugyanolyan székek vannak a rendelőinkben, bár az is előfordul mostanában, hanem a szakmai minőségbiztosításunk olyan erős és annyira transzparens, hogy ami történik az egyik mozgásklinikán, az folytatódni tud a másik mozgásklinikán. És azért nagyon büszke vagyok a csapatomra, hogy ezt, hogy ezt az ő segítségükkel létre tudjuk hozni. Én azt gondolom, hogy kiemelten ügyes és képzett szakemberek. Ha már említetted, hogy franchise, és mondtuk, hogy Budapest szerte is, de hogy országszerte is több rendelőtök van, terveztek-e ebbe bővítést, vagy most úgy gondolod, hogy már lefedtek egy olyan réteget, hogy sokaknak tudtok segíteni? Most még abszolút nagy bővülésben vagyunk, hiszen szinte tele vannak a rendelőink. Tehát én három saját rendelőt vezetek, és ott is látom, hogy hogy lassan ki kell rúgni a a ház oldalát. Most lesz pont egy Discovery Day, ami egy csatlakozási lehetőség a franchise partnereknek, aki magánegészségügyben egy ilyen területen gondolkodik vállalkozást indítani, annak kiemelten ajánlom, mert tényleg a az eddigi franchise partnereknél is nagyon nagy sikert tudtunk aratni, úgyhogy én úgy gondolom, hogy hogy megéri bővülnünk és és a közeljövőben lesz is erre lehetőség. Nagyon köszönöm, hogy itt voltatok. Örülök, hogy ennyi mindenről tudtunk beszélgetni. Sok sikert kívánok mindkettőtöknek. Köszönjük szépen. Köszönjük. Szentiványi Rita, MSc gyógytornász, manuálterapeuta, a MozgásKlinika tulajdonosa és Jani Réka volt hivatásos teniszező, jelenleg padelező sportoló voltak a vendégeim. Köszönöm szépen a figyelmet, jelentkezünk legközelebb is. Szép napot mindenkinek. Sziasztok. 

A derékfájdalom növekvő probléma, és fontos az edukáció most már havonta ezer páciens fordul hozzánk, akiket próbálunk így segíteni gyógytornával és manuálterápiával, illetve az online felmérések is azt mutatták, hogy sokkal több a deréktáji fájdalom.

Azt gondoljuk, hogy érdemes akkor ezt a témát jobban körülírni. Szeretnénk egy teljes körű tájékoztatást adni és segíteni a betegeket abban, hogy hogyan lehet meggyógyítani a deréktáji fájdalmat.

Ez a szám, amit mondtál, ha az időt nézzük, az indulásotokhoz képest mennyit emelkedett vagy csökkent?

Most nem pontos számokra vagyok kíváncsi, csak úgy körülbelül. Hát azt gondoljuk, hogy napról napra többen keresnek meg, tehát látjuk, hogy milyen sok az új páciens, aki jelentkezik a rendelőbe, de azért vannak olyan programjaink, olyan terápiás programjaink, amikkel hosszú távon segíthetjük így az egészséges testmozgást, úgyhogy a meglévő páciensek köre is több. Így mondjuk a bővülés lényegesebb. Melyek az elsődleges okai egyébként a deréktáji fájdalmaknak, a derékfájdalomnak?
Hát elsősorban valószínű, hogy abból adódik, hogy túl sokat ülünk és a törzsünk nem erre van kitalálva.

A derékfájdalom okai

Tehát ez a kiegyenesedett helyzet, erre adaptálódtak így a törzsizmaink.
Az ülés az a legkedvezőtlenebb ilyen szempontból a gerincnek, hiszen azok az izmok ülés közben nem dolgoznak, amik segítenék a medence körüli régiót, mert hogy ezen ülünk, tehát akkor ők nem tudnak aktívan részt venni ebben a munkában. És túl sok teher hárul így az ágyéki gerincre.

Na most ez a teher, ez sajnos valamilyen korkép formájában előbb-utóbb megjelenik így tünetekként is, és sajnos akár egy porckorong probléma vagy egy kis ízületi probléma könnyen kialakulhat, amit a páciensek derékfájdalomként élnek meg. Korosztály tekintetében egyébként, hogy van az eloszlás? Tehát mert egész fiatalon jelentkeznek ezek a problémák, vagy jelentkezhetnek? Nyilván nem egyértelmű, hogy mindenkinél jelentkezik. Egyre több a fiatalabb korosztályból hozzánk forduló.

A fiatalok érintettsége

Ez azért is van, ott is fontos az, hogy persze, mert sokat ülünk. Egyébként nem csak az iskola, hanem a szabadidő tevékenység is sokszor így az ülés, hiszen a mobiltelefonokat is általában a kanapéból nyomkodjuk, vagy a gyerekek ugye nagyon sokat játszanak ilyen számítógépen, vagy tableten,
és az is ugye szintén ülve történik. Úgyhogy elsősorban az ülés, meg hát az, hogy eléggé elhanyagoltuk így a rendszeres testmozgást. Vannak, akik még mindig sokat sportolnak, de sokkal kevesebben vannak ők, mint akik egyáltalán nem sportolnak. Ezért ez a két hajlamosító tényező abszolút hozzájárul, hogy egyre több a gerincbeteg. Egyébként, ha nem megfelelően választott testmozgás is okozhat problémákat? Azt gondolom, hogy igen. És ez is egy ilyen meglepő dolog, hogy sokan azt mondják,

Sport derékfájással hogy de hát ő sportol, vagy ő mozog, vagy de hát ő eljár tornázni, vagy kimegy futni. Viszont sajnos, hogyha kialakult egy deréktáji probléma, akkor azok az izmok, amik a deréktájon vannak, és ezek a mélyizmok, amik a csigolyákat összekötő izmok,
sajnos elveszítik ezt a jó funkciót, hogy ilyen ideg izomkapcsolat kialakuljon bennük,
ezért hajlamosabbak ezek az izmok arra, hogy teljes mértékben elgyengüljenek, akár egyfajta sorvadásnak indulnak. Ha már megjelent a deréktáji fájdalom, és mondjuk ez egy ilyen vészgomb volt valaki számára, hogy akkor na most már muszáj foglalkoznom magammal, és választ egy olyan sporttevékenységet, vagy egy olyan mozgásformát, amiben nem kíméli ezt a deréktáji szakaszt,
vagy nem kedvezően terheli, akkor sajnos nagyobb problémát is okozhatunk ezzel.

Valóban ezért is fontos az edukáció, hogy a páciensek tudatába legyenek annak, hogy mi az ő problémájuk, és azt milyen mozgásformákkal lehet gyógyítani. Tehát akkor, hogyha jól értem, ha valakinek, tegyük fel, nem is volt még semmilyen deréktáji fájdalma, vagy mozgásszervi fájdalma, de egy rosszul megválasztott sportot kezd el, mondjuk nagy üzemben csinálni, szépen szólva, akkor ez okozhat problémákat előbb vagy utóbb, ha jól értem. Igen. Tehát, hogy itt azért érdemes szakemberrel beszélni ilyenkor, hogyha, nem is tudom, megterhelő sportot szeretne választani?
Igen. És az is fontos, hogy vannak olyan sportok, amik inkább technikai sportok, vagy nem tudom, hogy fogalmazzak, például egy labdajáték, vagy egy tenisz, vegyük például ezt alapul, ez egy nagyon divatos, és sokan elkezdenek teniszezni, és azt gondolják, hogyha teniszeznek, akkor mivel jól elfáradtak, mindent átmozgattak, akkor ez kellően erősíti a törzsizmokat is. Nem. Tehát ehhez ugyanúgy kellenek kiegészítő edzések, vagy ráhangoló gyakorlatok, amikkel segítik azt, hogy azok a mélyizmok is dolgozzanak, és aktiválódjanak, amik majd segítik a játékot természetesen, mert ott már nem arra koncentrál az ember, hogy hogyan tartja a derekát, és behúzza-e a hasát, vagy billenti-e a medencéjét, egyenes-e a törzse, hanem a tenisz közben például a játékra koncentrálnak.
És igenis, aki intenzíven sportol, ott fontos, hogy akár a kiegészítő edzésben, akár a regenerációs fázisban a nyújtásban, hangsúlyt fektessen a deréktáji izmokra.

És ilyen kiegészítő edzés alatt pontosan mit értünk, ebben is szakember tud segíteni, hogy mi lehet az?

Azt gondolom, hogy a személyi edzők is sok esetben nagyon hasznos tanáccsal el tudják látni a pácienseket, főleg, hogyha a megelőzésről van szó. Viszont a kialakult problémánál már érdemes gyógytornásszal vagy gerincre specializálódott mozgásszervi szakemberrel beszélni.
Tehát a túl sok mozgás, illetve a helytelenül megválasztott mozgás sem jó. Vagy sport, mivel erőteljesebben használja nyilván az ember a testét, az izmait,
illetve az sem, hogyha valaki egyáltalán nem sportol, nem csinál semmit, és mondjuk például ülőmunkát végez.

Akkor hol van az arany középút? Mi az, amit lehet tenni annak érdekében, hogyha tegyük fel valaki, tényleg nyolc órát ül az irodába, annak azért, hát, hogy mondjam, ha fáradtan hazamegy, nem biztos, hogy van ideje, kedve bármit is csinálni, sportolni akár.

Hogy hol van a középút? Hát, ez a legfontosabb szerintem. Mind ahogy az életünkben mindenben az egyensúlyra próbálunk törekedni, ez is fontos, hogy a mozgással kapcsolatban is egyfajta egyensúlyra törekedjünk. Bár azért megjegyezném, hogy kevesebb galibát szokott okozni a több sport, mint a kevesebb sport. Viszont fontos tényleg az, hogy az apró mozgásokat is tudatosan beépítsük a mindennapokba

Mindennapi praktikák derékfájás ellen

Tehát lehet, hogy elegendő az, hogy mondjuk nem ülök nyolc órát, hanem többször felállok, átmozgatom magam, sétálok akár bent az irodában, vagy kihasználom arra a pihenőt, az ebédszünetet, hogy egy kicsit sétáljak, mozogjak. A lépcsőt választom, a lift helyett, vagy nem zavar annyira, hogyha messzebb tudok parkolni, mert az a kis séta az elegendő, hiszen ültem 45 percet a dugóban, és feltételezhetően az irodában is ülni fogok még nyolc órát. Tehát egyáltalán nem probléma, hogyha egy picit gyalogolnom kell. A testtartás korrekciója, hogy napközben is odafigyelek többször, hogy hogyan ülök, kihúzzam magam, változtassak a testhelyzetemen is. Ülés közben is lehet, úgymond többféleképpen ülni akármilyen széken. Tehát lehet, hogy ez is egyszerű, hogyha egy picit erre fókuszálok, kihúzom magam, illetve többet gyaloglok. Már ez is elég, hogyha mondjuk tényleg
időt is kell spórolnunk, meg energiát is, de mégis muszáj a mozgást valahogy visszahozni az életünkben. Meg hát az is nagyon jó, hogyha mondjuk a munkáltatók is figyelnek arra, hogy esetleg olyan dolgokat beépíteni a vállalatokhoz, ugye a munkavállalók számára, hogy akár egy, hát most nem tudom, a konditerem szót ezt így merjem használni, vagy inkább ne? Hát ezek nagyon extra dolgok és nagyon klassz lehetőségek, bár a saját rendelőinkben mi is fel szoktuk szólítani a recepcióst, hogy szerintem nyugodtan felállhat egy kicsit a székről és sétálhat.

Tehát ez a tudatosság, ez azért először bennünk kell, hogy valahogy így elinduljon, és később meg örülünk annak, hogyha a munkáltató nem korlátozza ezt. Tehát klassz dolog, hogyha van valami szabadidő tevékenységre vagy mozgásra lehetőség, akár így a cégen belül, de azt gondolom, hogy ez a tudatosság, ez belülről kell, hogy fakadjon elsősorban.

Egyébként olyan érdekesen most az jutott eszembe, hogy nyilván nem általánosítva, de a legtöbb embernek egy életmódváltásnál, vagy egy ilyen problémánál nem a sport vagy a mozgás lesz az első,
amin elkezd gondolkodni, hogy azt beépítem az életembe, hanem előbb lesz mindenféle más. Nem tudom, több szabadságot veszek ki, máshogy táplálkozom, és a sport, de mondom, nem általánosítva,
biztos van olyan is, aki nem így gondolkodik, de én azért így az ismeretségi körömben inkább azt látom, hogy minden más az első, és csak utána jön a sport, a mozgás. A túlterhelt emberek számára a szabadság az már önmagában pihentető.

Sokszor, mondjuk ez nem deréktáji fájdalom, hanem nyaki tünetek, azért a nyakfájdalmat sokszor így a stressztől, vagy így szintén ugye a helytelen testtartástól, de hogy így a stressz is fokozza ezeket a tüneteket. Páciensek is elmondják, hogyha szabadságra mennek, akkor kevésbé fáj a nyakuk. Nyilvánvalóan a pihenés, az, hogy törődsz magaddal, az lehet, hogy már fél gyógyulás.

Bár az én ismeretségi körömben inkább olyanok vannak, akik elszaladnak venni egy futócipőt. Milyen nagy terveik vannak, hogy mennyit fognak mozogni, aztán ez a futócipő éppen, hogy egy kicsit kopik a talpa maximum, mert ez mondjuk alább hagy, mert ha hideg van, akkor már nincs kedvük futni, vagy ha esik az eső, ha szél fúj, vagy ha van más program, akkor már lehet, hogy ezt egy kicsit háttérbe szorítják. Akkor visszatérve még egy picit a derékfájdalomra, hogy melyek azok a vizsgálatok egészen pontosan, amiket te végzel egy ilyen derékfájdalomnak a felderítésére, illetve milyen terápiás módszereket szoktál ajánlani a pácienseidnek? Ezt mindig elmondjuk a betegeknek, hogy a deréktáji fájdalom, vagy a derékfájdalom az egy tünet

Célzott terápia már az első deréktáji fájdalomnál

Annak még számtalan oka lehet, és akkor jó egy terápia, hogyha célzott. Tehát azt az okot fogjuk tudni megszüntetni, ami kiváltotta ezt a tünetet. Én őszintén szólva örülök annak, amikor az első ilyen deréktáji fájdalomnál nálunk köt ki a páciens, mert akkor a legnagyobb lehetőség arra, onnan lehet ilyen nagy sikereket alkotni.

Az nagyon jó egy terapeutának, hiszen először kell ezzel a problémával szembesíteni a pácienst.
Szerintem a leghatékonyabb is ilyenkor a terápia, sokkal könnyebb kezelni is a beteget ebből a szempontból, és a legjobb eredményeket is ilyenkor érjük el. Tehát az első ilyen deréktáji fájdalom az egy intő jel.

Ha ilyenkor gyógytornász, manuálterapeuta kezébe kerülünk, akkor általában egy ilyen részletes állapotfelmérést, egy ilyen részletes vizsgálatot végez rajtunk. Ilyenkor megnézi, hogy milyen a testtartásunk, az nagyon fontos egyébként, sokkal fontosabb, mint amennyit beszélünk róla. Tehát egy helyes testtartásnál sokkal kevesebb a mozgásszervi probléma, hiszen így vagyunk összerakva, hogy a biomechanika segít bennünket ebben. A helyes testtartásnál ideálisak ezek a biomechanikai erővonalak, és kevesebb egyszerűen a kedvezőtlen terhelés az ízületeinkre, az izmainkra.
A helyes testtartás vizsgálata az első, hogy hogyan tartjuk magunkat. De tudjuk egyáltalán ezt, hogy mi a helyes testtartás? Tehát tudják az emberek ugye általában, mit tapasztalsz? Valószínűbb, hogy nem. Kevés olyan sporttevékenység van. Általában az ilyen keleti mozgások azért sokkal többet, sokkal több hangsúlyt fektetnek a helyes testtartásra, vagy ezek a harcművészetek.
Tehát ott azért fontos, hogy hogy állnunk be. Ugye mi miatt? Az erőviszonyok miatt. Ugye azt gondolom, hogy kevesen tudják, de azért ezt szerintem tanítható.

Kell valaki, aki ezt elmondja, és megérezteti ezt a páciensekkel. Szóval a testtartás vizsgálat az első, utána megnézzük az aktív mozgás vizsgálatokat,

A vizsgálat menete

Megnézzük a passzívan, hogy mennyire mozgathatók azok az ízületek, azok a struktúrák,
megnézzük így a csigolyáknak az egymáshoz képest a mozgását, elvégzünk pár olyan tesztet, ami igazolja azt, hogy valóban onnan ered a probléma, amit mi gondolunk. Ugyanis ezt az egészet egy ilyen részletes anamnézis felvétel előzi meg, amikor rengeteget kérdezzük a pácienst a fájdalmáról. Hogy hol fáj? Mikor fáj? Mikor nem fáj? Mire fokozódik a fájdalom?

Ez a beazonosítás végett gondolom, ugye? – Pontosan. Van-e ennek a fájdalomnak napszakingadozása?

Vannak-e olyan mozdulatok, amik kiváltják ezt a fájdalmat? Egy ponton fáj? Vagy tenyérnyi területen fáj?

Kisugárzik-e a fájdalom? Tehát erről a fájdalomról három oldalt írunk, és végül kialakul bennünk egy elképzelés, egy hipotézis, hogy ugye mi lehet az, ami valóban a probléma oka, és erre speciálisan végezzük már ezeket az említett mozgásvizsgálatokat és teszteket. És ezáltal egy ilyen okfejtő gondolkodással tényleg közelebb jutunk ahhoz a struktúrához, ami kimondottan ezt a problémát kiváltotta a páciensnél. Ez például egy deréktári fájdalom esetén lehet egy porckorong. Hogy valakinek porckorong kitüremkedése, vagy porckorong sérve van, de ne menjünk ilyen messzire, lehet, hogy elég csak egyfajta porckorong elváltozás. Tehát nem biztos, hogy ez már egy konkrét kórkép, hanem lehet, hogy egy kedvezőtlen terhelésből kialakult valamilyen elváltozás, egyfajta diszfunkció. Ennek tipikus tünete van, amit egy manuálterapeuta gyógytornász nagyon könnyen felismer. Ehhez még MR-felvétel sem szükséges, vagy bármilyen képalkotó, mert tényleg ezek a tesztek megbízhatóak a legtöbb esetben. A porckorong problémán kívül előfordulnak még ilyen ízületi fájdalmak, a gerinc kisízületeire gondolok, ilyenkor itt is lehet nagyon-nagyon sokféle kisízületi fájdalom, de ennek is megvan a maga tünete. Tehát el fogja mondani a páciens azt, hogy neki nem ülés közben fáj a dereka, hanem mondjuk az sok álldogálás váltja ki a panaszait. Ez már segít bennünket, hogy mire gondoljunk.

Úgyhogy a számtalan deréktáji fájdalom közül kiválasztjuk azt az okot, amit a páciens tünetei alapján mi úgy látunk, hogy leginkább ott van a probléma, és azt kell kezelnünk, és így építjük fel a terápiát. Ez lehet mondjuk egy deréktáji fájdalomnál előfordulhat az is, hogy valami szervi probléma csak kisugárzik, és akkor deréktáji fájdalomként aposztrofálja a páciens, de nem valószínű, hogy az a baj?
Igen, abszolút, és sokat tanultunk is erről, hogy melyek a nem mozgásszervi eredetű deréktáji fájdalmak.

A menstruáció alatt azért a nőknek előfordul, hogy fáj a derekuk, nagyon sok olyan belszervi gyulladás van, ami mondjuk okozhat deréktáji fájdalmat. Azért a terhesség sem betegség, viszont ott is előfordul a deréktáji fájdalom. Tehát, hogy vannak olyan kórképek, most csak néhányat említettem,
de nyilván sokkal több ilyen probléma előfordulhat, amik deréktáji fájdalommal jelentkeznek,
de ezek nem lesznek specifikusak azokra a mozgásszervi tesztekre, amikre viszont a diszkogén vagy a kisízületi panaszok reagálnak.

Azért is jó szerintem elmenni egy manuálterapeuta gyógytornászhoz, mert ő tényleg megfelelő vizsgálatokkal, tehát nem hiába tölti azt az időt ezzel, hogy csendben nézegeti a törzset, illetve emelgeti a lábat és hajlítja a derekat. Tehát ezt nem hiába teszi, ilyenkor ő folyamatosan figyeli a mozgásokat és a mozgásláncot, tehát a bekapcsolódási sorrendet, és keresi azt az okot, ami kiváltja ezt a panaszt. Mindjárt rátérünk a terápiákra is, viszont volt egy mondatod, ami nagyon megragadt bennem, mondtad, hogy ha a páciens az első derékfájdalomnál megkeres titeket, hogy volt olyan páciens, aki az első fájdalomnál megkeresett, mert az jut eszembe, ha valakinek egy picit elkezd fájni a dereka, akkor nem biztos, hogy elsőre szakemberhez megy, sőt, lehet bekap egy fájdalomcsillapítót, és „ó, jobb lesz ez, lefekszem egy jó kemény földre, vagy egy jó kemény matracra és sokkal jobban leszek.”

Igen, szerencsére van most már ilyen páciens, de képzeld el, hogy ezeket így tanítják nekünk,
tehát hogy mennyire fontos az, hogy ez volt-e az első ilyen derékfájós esemény a páciens életébe,
vagy már előfordult régebben ilyen deréktáji panasz, csak akkor valahogy kezelte, és most lehet, hogy azok a praktikák nem váltak be, és ezért fordult hozzánk. Ez nagyon sokat számít, hiszen azt gondolom, hogy a fájdalomnak a progrediálódása, illetve az, hogy mikor válik egy akut probléma, egy krónikus problémává, az pont ilyen, azokat pont ez befolyásolja.

Hogyha valaki első alkalommal a gyógytornászhoz fordul, ami tényleg előfordul mostanában szerencsére az internetnek, hiszen így könnyebben tudnak tájékozódni a páciensek, és lehet, hogy sikerül egy olyan hiteles információhoz jutniuk, ahol ezt leírják, hogy a deréktáji fájdalom az abszolút gyógytornász hatáskör.

Nem tudom, miért az a gyakorlat, hogy deréktáji fájdalomnál elsősorban háziorvosokat vagy esetleg reumatológusokat keresnek meg, mert ez elsősorban egy gyógytornász hatáskör lenne, és hogyha nem tud a gyógytornász segíteni, vagy azt látja, hogy ez a probléma már nem az ő kompetenciája, akkor a gyógytornász fog javasolni majd olyan szakembert, akihez érdemes fordulni.
Ez lehet egy idegsebész, lehet reumatológus, lehet az, hogy a háziorvoshoz kell visszamenni, további vizsgálatok szükségesek, de az első deréktáji epizódnál érdemes terapeutához fordulni, ez egyértelmű. És nyilván nem fájdalomcsillapítóval indítani, ugye? Tehát, hogy az sem egy jó megoldás. Tehát például, ha valaki elmegy egy gyógytornászhoz, az én így most józan paraszti ésszel kilogikázva,
nem igazán jó egy fájdalomcsillapító hatása alatt menni el, mert akkor nem igazán tudja elmondani a fájdalmait a páciens.

Hát lehet, hogy ez így van. A nagy fájdalmak azért provokálhatók a tesztekkel, akkor is, hogyha fájdalomcsillapítót vett be a páciens.

Fájdalomcsillapítás manuálterápiával

Azért a fájdalom gyötrő valaki számára. Én azért annak a híve vagyok, hogy azt mielőbb csillapítsuk.
Természetesen vannak nem gyógyszeres fájdalomcsillapító kezelések is, ilyen például a manuálterápia.
Tehát, hogy tudunk olyan technikákat, amik akár azonnal csökkentik a páciens fájdalmát, és legalább már az okot is megszüntetik.

Ellentétben mondjuk egy fájdalomcsillapító tablettával, ami csak a tünetet kezeli, de azért a fájdalommal ne éljen a páciens.

Tehát azt a fájdalmat minél előbb csökkenteni kell, ez egyértelmű. Tudunk beszélni egy picit ezekről a technikákról, ezekről a speciális gyakorlatokról néhányat megemlítve, amivel ti segítitek a pácienseket ilyen problémák esetén? Igen, a deréktáji fájdalmak közül a leggyakoribb azért a porckorong probléma okozta deréktáji fájdalom, tehát hogy ezek a porckorong kitüremkedések, porckorong sérvek.
Derékfájdalom kezelése Mckenzie terápiával

Ezeknek például az élvonalbeli terápiája az egyértelműen a McKenzie módszer.

Ez egy olyan mechanikai terápia, amivel segítjük a porckorongot, hogy visszahúzódjon, tulajdonképpen ez a kitüremkedett rész visszahúzódik a csigolyák alá, és újra jól ellátja a funkcióját.

Ez a technika nagyon jól alkalmazható a porckorongsérves betegek köreiben, sokszor szinte teljesen tünetmentessé lehet őket tenni, főleg, hogyha időben terapeutához fordulnak, és abszolút ilyen szempontból élvonalbeli, hiszen több tanulmány bizonyította ennek a hatásosságát. Az egyik legkedvezőbb ebben a terápiában, hogy úgy alakították ki a módszert, hogy ne legyen egyfajta terapeuta függőség, tehát, hogy a páciens magának otthon, egyedül is el tudja végezni ezeket az egyszerűbb gyakorlatokat.

Nyilván kell a terapeuta, mert nem mindegy, hogy milyen gyakorlatanyagot alkalmazunk, viszont utána, ha megtanulta ezt a páciens, akkor otthon is tudja csinálni. Ezáltal csökkenti ezt a terápiás függőséget, illetve a betegségtudatot, mert nagyon gyorsan hozza az eredményt, nagyon hamar tünetmentessé válnak, és utána már akár vissza lehet térni egy egyszerűbb gerinc tornához, vagy utána később valami olyan testmozgáshoz, amivel tovább erősíti ezt a deréktáji szakaszt.

Úgyhogy a McKenziet emelném ki elsősorban, viszont ugye az én kedvencem nyilván manuálterapeutaként a manuálterápia,

A manuálterápia hatásai

hiszen a manuálterápiában tényleg az összes ilyen típusú diszfunkciót és deréktáji fájdalmat tudjuk kezelni. Tudjuk a gyulladást csökkenteni ezzel a technikával, tudjuk ott a helyi keringést javítani, azonnali fájdalomcsillapító hatása lehet.

Nagyon jól lehet az ízületi felszíneket így egy ilyen helyes pozícióba mobilizálni, segít abban, hogy az ízületi felszíneken lévő porc az egy picit így regenerálódjon, tehát szerintem nagyon-nagyon sok oldalú és nagyon hasznos, és ez még csak az ízületi oldala, ezen felül ott van még az ilyen lágyszöveti része,
amikor a kötőszövetet, a fasciákat, az izmokat kezeljük vele, úgyhogy a manuálterápia az azért nagy lehetőséget kínál így a deréktáji fájdalmak kezelésében.

Szerintem minden deréktáji fájdalom esetén van olyan technika, amit meg lehet próbálni alkalmazni, és gyorsítja egyszerűen a regenerációt. A manuálterápiával majd egy egész műsorban fogunk foglalkozni. Egy picit még visszatérve erre a terapeuta függőségre, említetted ezt, ez mit akar pontosan.

Helyes testtartás és terapeutafüggőség elkerülése

Tehát, hogy valaki csak akkor érzi jól magát, vagy csak akkor szűnnek a fájdalmai problémái, hogyha a terapeutához megy, holott otthon is tudna mondjuk olyan gyakorlatokat végezni, ami segít neki a jóllétéhez?

Igen. A cél az, hogy ez tudatosuljon a páciensekben, hogy mi a helyes testtartás, hogy hol érzi jó pozícióban ő a saját derekát, medencét, gerincét.
Hogyha ehhez mindig terapeuta kell, akkor ez hosszú távon nyilván kudarcba fullad, mert nem lehet folyton terapeutához járni.

Tehát, hogy a terapeuta abban segíti a pácienst, hogy csökkentve a fájdalmat, megoldja az okot, elkezdi erősíteni ezeket az izmokat, segíti a helyes testtartást, de ennek a fenntartása már a páciens feladata lesz.

Van-e még esetleg más olyan tényező, amit nem említettünk, és mondjuk hozzájárulhat a derékfájdalom kialakulásához?

Hát a mozgáshiány mellett azt gondolom, hogy szintén szoros összefüggésben van, de talán a testsúly az, ami hozzájárulhat ehhez, hiszen a túlsúlyos betegek esetén sokkal nagyobb százalékban alakulnak ki ízületi problémák,

A testsúly és a derékfájás

ilyen szempontból deréktáji fájdalom is, tehát nem mindegy, hogy mekkora erőt kell cipelni a törzsnek.
Ez viszont már sokkal komplexebb, mert itt kevés önmagában az izomerősítés, hanem nyilván a testsúlycsökkentéssel is foglalkozni kell, ami sokszor egy összetett feladat.
Mert azért ez nem mindig csak abból áll, hogy akkor diétázunk és kész, tehát vannak olyan túlsúlyosok, akik valamilyen anyagcsere probléma miatt alakulnak ki ezek a felhalmozódott kilók nyilván, vagy a testzsír százaléka miatt nő, tehát hogy vannak olyan kórképek, amik sajnos ezzel járnak, illetve vannak olyan betegségek, amikor nem tudnak annyit mozogni, például olyan kardiológiai problémák, amikor nehezebb a testmozgás, egy nehéz légzés vagy bármi miatt.
Tehát, hogy az ő testsúlycsökkentésük már tényleg szakember feladata és több szakember bevonásával történik, hiszen a társbetegségeket ugyanúgy kezelni kell, mint mondjuk ezt a kialakult deréktáji fájdalmat.

Arról meg nem is beszélve, ugye, hogy azért ezek a fájdalmak, ez mindenképpen az életminőség romlásához vezet, mert ez hozza magával azt, hogy nem tud járni, dolgozni, sőt, ilyen pszichés problémákat is hozhat magával.

Tehát, hogy ez egy ilyen véget nem érő folyamat, hogyha az ember nem megy el időbe szakemberhez.
Önmagában a betegség, ez egy ilyen folyamat, viszont azt tapasztaltuk, hogy a deréktáji fájdalmat sokszor nem betegségnek élik meg a páciensek,

Betegségtudat hiánya derékfájás mellett

ami részben jó, részben viszont egy hibás hozzáállás, hiszen emiatt a kezelést is hanyagolják.
Volt olyan online felmérésünk, ahol azt tapasztaltuk, hogy a betegek többsége inkább csendben tűri a fájdalmat. Mert úgy gondolja, hogy „Ó, hát csak a derek a fáj.” Mindenkinek fáj. Negyven fölött már fájnia kell. Ilyet is hallottam.

Ezt gondolom. Tehát, hogy hosszú életet azért jó életminőségben szeretnénk élni mindannyian.
De most fájdalommal élni, tök mindegy, hogy az deréktáji fájdalom vagy fogfájás, az nem annyira jó.
Érdekes módon, hogyha fogunk fáj, akkor azonnal orvoshoz fordulunk. De hogyha a derekunk fáj, akkor hajlamosak vagyunk ezt hanyagolni, vagy halogatni mindenképp.

Hát azt mondjuk nem értem, hogy miért. Hogyha valamink fáj, akkor azért az egy tünet.
Az a szervezetnek egy jelzése, és ezt a jelzést vegyük komolyan. És akkor, hogyha jól értem, első ilyen derékfájdalomnál érdemes felkeresni szakembert.

Tehát az nem járható út, hogy „Jó, most bevettem egy fájdalomcsillapítót, elmúlt.” Egy hét múlva megint előjön, megint bevettem egyet, elmúlt.

És akkor ezt itt csinálom egy ideig. Hanem ezt érdemes már az első ilyen után lépni, magyarul.
Nem, hogy egy ideig, hanem képzeld el, hogy aki ezt csinálja, hogy nem megy szakemberhez,

Az elhanyagolt derékfájdalom következményei

hanem ilyen házi praktikákkal otthon, de nem aktív tornával, mert az más, aki mondjuk úgy dönt, hogy elkezd aktívan tornázni, és észreveszi, hogy sokkal jobb az egészsége.

Tehát, hogy nem fáj annyira a dereka, és csökkenek a tünetei. Hanem aki tényleg ilyen tüneti kezelést alkalmaz csak, ott az a baj, hogy akkor ez élete végéig.

Tehát, hogy ez nem lesz olyan, hogy akkor egyszer csak már nem fáj. Maximum az történhet, hogy megváltozik a fájdalom.

Mert, hogy az elején mondjuk a legtöbb fájdalom a porckorongból ered. De utána, hogyha az a porckorong már annyira megbetegszik, hogy szinte elsorvad, akkor a fájdalom az tovább megy, és majd onnantól kezdve akkor a gerincnek az ízületei fognak fájni.

Akkor az is elkopik, az is fáj, az is begyullad. Akkor mi történik? Lemerevedik az egész gerincünk.
Akkor már nem csak a derekunk fog fájni, hanem a hátunk, nyakunk, satöbbi. Tehát az a baj, hogy ez nem áll meg egy deréktáji fájdalomnál. Ha már mozgásról beszélünk meg sportról, akkor az izmok erősítése is fontos? Természetesen a deréktáji fájdalom esetén az egyik legfontosabb az aktív torna.

Izomerősítés és aktív torna

Tehát, hogy abszolút a mélyizmok erősítését és a törzsizmok aktivitását, azt minél előbb el kell kezdeni, és ezt fent is kell tartani. Tehát érdemes később is az edzések során kitérni ezekre a gyakorlatokra, amikor ezek a törzsizmok dolgoznak. Ezek segíteni fognak. Egyébként gyenge izmokkal nehéz helyesen tartani magunkat.

Tehát elfárad a hátunk, hogyha azt kérjük valakitől, hogy hát húzza ki magát. Viszont, ha valakinek erősek az izmai, megfelelő állóképességűek az izmai, akkor képes lesz a helyes testtartás fenntartására is.

Milyen érdekes, hogy most, ahogy ezt így mondtad, az mondom, hogy logikus tényleg, de az ember bele se gondol az összefüggésekbe ilyen esetben. Beszéljünk egy picit az eredményekről is, hogy milyen hosszútávú eredményeket, előnyöket tapasztaltál így a praxisod során.

Azt gondolom, hogy a legjobb az a felismerés, hogyha kellő időt és energiát szánunk arra.
És a magánegészségügyben azért ez egy kicsit könnyebb, hogy a pácienst meghallgatjuk, tájékoztatjuk később, hogy valóban, amit ő érez, az miért alakulhatott így ki, mi történt ott a gerincében, mi történt a porckorongjában, hogy húzódnak az izmok, miért fontos a medence helyzete, akkor egyszerűen így, ilyen rácsodálkozással tekint arra a gerincmakettre, vagy arra a poszterre, így felismeri, hogy valóban tényleg ezzel sokkal könnyebb lenne foglalkozni, hogyha értenénk, miről szól. A legjobb eredményt az edukációval lehet elérni.

És az állapotfelmérés azon felül, hogy arról szól, hogy kiderítsük, hogy mi a problémája a betegnek.
Ezt egyébként sokszor a gyógytornász már az első tíz percben tudja. És egy állapotfelmérés egy órás.
Azért a legtöbb időt azzal tölti, hogy tájékoztassa a pácienst. Mert a megfelelő tájékoztatás az már fél siker lesz.

Hiszen ott nem csak arról tájékoztatjuk, hogy akkor milyen terápiás lehetőségeink vannak,
hanem főleg arról tájékoztatjuk, hogy mi történik így az ő testében, és igazából így igazolódik, hogy igen, igen, ő pontosan ezt érzi. Tehát megfelelő empátiával fogadjuk az ő fájdalmát,
de szakmailag alátámasztjuk, hogy igenis ez miért jelenthetett meg.

És már szinte magától tudja a választ, hogy akkor mi a megoldás erre. Tehát ha ezt megértjük, az egy nagyon nagy eredmény szerintem. Hosszú távon az életminőségét tudjuk javítani, és nem csak egy fellángolás lesz a terápia, hogy jó, akkor most mindegy, elmegyek ötször a gyógytornászhoz, mert fáj a derekam, aztán már, hogyha nem fáj, akkor többet nem megyek oda.

Ugyanis az a fájdalom az előbb-utóbb utolér, tehát hogy az újra megjelenik sajnos,
hogyha nincs a törzsizom megerősítve, és hogyha nem épül be a testtartás korrekció a mindennapokba.

Hát én azt gondolom, hogy most ezzel a műsorral, ezzel az adással is edukáltuk a nézőinket,
hallgatóinkat, és hát remélem, hogy az első derékfájásnál már majd felkeresnek szakembert,
hiszen mint hallották, nagyon fontos egyik pontja volt a mai beszélgetésünknek. És akkor a legközelebbi podcastben pedig már majd, ahogyan azt ígértük, a manuálterápiáról fogunk beszélgetni. Tartsanak velünk akkor is.