Gaming vs. gerinc: mit csinál a játék a gyerek testével?

Sziasztok! A MozgásKlinika legújabb részét látjátok, ahol folytatjuk a Hétköznapi Nyügeinket. Mai részben a fiatalokkal fogunk foglalkozni, azokkal, akik számítógépes játékokat játszanak, vagy akár többször használják, vagy hosszú időn keresztül használnak tabletet, telefont, számítógépet. Szentiványi Ritával beszélgetünk, aki manuálterapeuta, gyógytornász, a MozgásKlinika alapítója.

No, hát menjünk talán onnan, hogy egyrészt én azt állítom, hogy nem csak a fiataloknak problémája ez, hanem ugye az idősebb generációnak is, de nyilván legfőképpen mondjuk a számítógépes játékok, azt gondolom, hogy az leginkább a fiatalokat, a fiatalabb korosztályt érinti. Milyen problémák adódhatnak, illetve milyen esetben? Tehát mikor mondhatjuk azt, hogy bizonyos időn túl, ha a gyerek folyamatosan egy bizonyos testtartásban ül és játszik, az már problémát okozhat?

Ez egy nagyon érdekes és ilyen nagyon update probléma, tehát hogy régebben a mi időnkben például így nem volt ez kérdés. Viszont azt vettük észre a rendelőben, hogy amikor megkérdezzük az ilyen fiatalabb pácienseket is, hogy tulajdonképpen a hétköznapi tevékenységeik közül mi a legtöbb, akkor ők úgy gondolkodnak, hogy mivel ők nem végeznek ülőmunkát, akkor rájuk ez az ülés, ez nem okoz olyan, tehát hogy nekik ez nem olyan nagy probléma, tehát hogy rájuk nem vonatkoznak azok az elváltozások, amik az ülő életmóddal együtt járhatnak. És hogyha egy irodai munkát veszünk alapul, akkor ott akár egy dolgozó nő, akár egy dolgozó férfi, aki többet ül számítógép előtt az irodába, biztosan be fog számolni nekünk arra, hogy fúú, hát rengeteget ülök, legalább napi 8 órát. Na ellentétben mondjuk egy ilyen 20 éves srácot, hogyha megkérdezünk, vagy egy 17 éves srácot, megkérdezünk, hogy mennyit ülsz egy nap, hát fogalma nincsen, egy pár órát. És ez azért nem igaz, mert tulajdonképpen bele se gondolnak, hogy annyira gyorsan telik az idő olyankor, vagy annyira észrevétlenül telik az idő olyankor, mikor játszanak, és beszippantja őket ez a világ, hogy fel sem tűnik nekik, hogy naponta hány órát játszanak. És ez egyre magasabb szám, és brutális. És az, hogy régebben ellenőriztük ugye, az iskolaorvoslásban is van egy ilyen kötelező vizsgálat, hogy megnézik a gyerekeknek a tartását, és van egy ilyen mozgásszervi szűrésük. Azt vettük észre az utóbbi időben, hogy sokkal ritkában vannak ezek a szűrővizsgálatok, és hogy nagyon-nagyon túlzott ez a fokozatos ülés, vagy hát ez a sorozatos ülés a gyerekek életében, és hogy sokkal sűrűbben kellene vizsgálni őket, vagy a tartásukat nézni. Na most egy 17 éves fiúnál már nagyon nehéz azt mondani, hogy szülőként, hogy na, mutasd a gerincedet, hogy állsz egyenesen, vagy hogy megnézze, mert ott már kezdődik a tinédzserkor, a titkolózás, amikor már nyilvánvalóan nem szívesen vetkőznek a szülők előtt, tehát még kevésbé látjuk azokat az elváltozásokat, amik nagyon fontosak lennének. Úgyhogy én azt gondolom, hogy a szülőnek kell, hogy jó szeme legyen, és hát sajnos már alsó tagozatban is túl sokat ülnek a monitor, vagy telefon, vagy laptop, vagy tablet előtt, és játszanak, és már az alsó tagozatosoknak is látszik, hogy púpos a nyakuk, azt mondjuk talán akkor is észre lehet venni, amikor ruhában vannak, tehát hogy kevésbé takarja őket el így a ruházat. Látszik, hogy nagyon előrelóg a válluk, és annak betudni, hogy jó persze azért, mert fiúgyerek, és hanyagul tartja magát, ez nem igaz, tehát hogy ez egyáltalán nem kellene, hogy korreláljon, főleg az, hogy nem csak kisfiúk, hanem kislányok is ülnek számítógép előtt, és játszanak, tehát hogy ez nem csak a fiúra vonatkozik, a fiúgyermekre, hanem, összességében a gyerekeknek most ez a legnagyobb szórakozásuk.

Tehát azt jól értem, amikor maga a folyamatos ülést nem kapcsolják össze a számítógépes játékokkal.

Mint hogyha ez nem egy folyamatos ülés lenne, mert hogy az egy játék, de valójában olyan úgy folyamatos ülés, sőt, mivel nagyon koncentrál a játékra, ezért nagyon rossz ergonómiával ül, tehát arra nem tud figyelni egy játék közben, főleg egy gyerek, hogy helyesen üljön. Most az első és alapvető legfontosabb, hogy nyilván lehet ezt a játékállomást ergonomikussá tenni, de valójában a megszakítás lesz a kulcs. Tehát, hogy ő is ugyanúgy, ahogy egy irodai ülőmunkánál kérjük, hogy szakítsa meg azt a tevékenységet, és mondjuk óránként mozogjon egy tíz percet, nyújtsa meg magát, mozgassa át magát. Tulajdonképpen a gyerekeknél is ez lenne a fontos, hogy mindenképp figyeljünk arra, még hogyha nem is akarjuk korlátozni ezt a játékot, vagy már nem abban a korosztály, nem arról a korosztályról beszélünk, ahol a szülő ezt korlátozhatná, akkor ezek a fiatalok is figyeljenek arra, hogy igenis ez ugyanúgy ülés, ugyanúgy káros a gerincükre, káros az alsó végtagra, káros az emésztésükre, tehát, hogy ugyanúgy a szemükre, a nyaki szakaszra, gyakoribb lehet a fejfájás, satöbbi, számtalan tünet kialakulhat, és hogy ugyanúgy fontos, hogy ő maguk is figyeljenek rá, hogy igenis óránként meg kell szakítani, és valamilyen más kis mozgást csinálni.

A kicsiknél még nagyon jó lehet, hogyha ezt játékosan tesszük, hogyha a játékban elértél valamennyi pontot, akkor nem tudom, csinálj három fekvőtámaszt, vagy tényleg egyszerűen korlátozni kell szülőként a képernyő előtt töltött időt, egyszerűen ez muszáj, bár nagyon kényelmes a szülőnek, hogy a gyereket leköti a képernyő, de egyszerűen muszáj. Ráadásul nem gondolunk vele, hogy a fejlődő szervezetről van szó, a csontoknak igenis kell a napfény, és a szabadlevegős-mozgás, és az, hogy tényleg kint legyenek az udvaron, ez igenis elengedhetetlen. Úgyhogy fontos, hogy letereljük őket, hogy legyenek szabad levegőn, ez az egészséges izomzat, csontozat fejlődése szempontjából elengedhetetlen. Mindamellett nagyon sok olyan tünet van, amit nem is gondolnak a szülők, hogy ez például a hosszú, tartós ülésnek a következménye ilyen lehet, például ahol amikor székrekedéses panasszal fordulnak a gyerekek a szülőkhöz, vagy látjuk, hogy igyekszünk rostban dús táplálkozást biztosítani, de mégsem olyan így az emésztés, vagy mégis problémát jelent ez napi szinten, és akkor puffadás, hasfájás fordul elő, és ez igenis azért van, mert kevesebbet mozognak, ott ülnek, és tulajdonképpen megváltozik így a bélrendszernek a mozgása is, és hogy az a hasprés, vagy az a hasmunka, az az izommunka, meg egyáltalán így a fizikai mozgás, az nem segíti ilyen szempontból az emésztést. Tehát ezek is ilyen apró tünetek, de mondjuk, hogyha erre odafigyelnünk, hogy akkor biztos, hogy több mozgást kell beiktatni, ugye az soha nem lehet probléma, hogyha többet mozog, és lent van a szabad levegőn a gyerek, tehát hogyha levisszük a játszótérre, mondjuk ha kisebb gyerekről van szó, vagy elmegyünk vele túrázni, vagy nem tudom, tényleg csak valami labdajátékot kint játszunk, tehát hogy az nyilvánvalóan, tehát azt semmi nem pótolja, semmilyen beltéri játék nem fogja pótolni, tehát mindenképp fontos, hogy időjárástól függetlenül a gyerekek a szabad levegőn több időt töltsenek.

És akkor ezt nyilván napi rendszerességgel gondoljuk, nem? Tehát, hogy maga a szabad levegőn levést, a kinti mozgásformát.

Hát a gyerek életében ez eszméletlenül fontos. Egyrészt a stresszkezelés, a stressztűrő képesség, tehát hogy őket is éri ugyanúgy stressz, akár az iskolában, akár a teljesítményorientáció miatt, akár amiatt, hogy az iskolatársakkal való kapcsolatok, a baráti kapcsolatok kialakulása miatt, tehát ez a stressz, ez őket is éri. Nekünk is sokkal könnyebb, hogyha mondjuk a munkahelyi tevékenység után, nem tudom, sétálhatok egy tíz percet a szabad levegőn, és mit mondok, hát úgy kiszellőzik a fejem. Tehát, hogy nem gondolunk bele, hogy ezeket a gyerekeket ugyanúgy kell erre nevelni, és hogyha most nem tesszük meg, akkor ugye elejét, tehát sajnos akkor nem tudjuk elejét venni ezeknek a mozgáshiányból adódó problémáknak. Márpedig a legtöbb szűrővizsgálat, amit mi is csináltunk mondjuk ilyen internetes szűrésnél, számtalan olyan felnőttkori mozgásszervi fájdalom és probléma van, ami miatt nem is fordulnak a felnőttek terápiára, és nem mennek orvoshoz, és úgy gondolják, hogy ez majd elmúlik. A deréktáji fájdalom egy élvonalbeli panasz, tulajdonképpen nem csak mi szerintünk, a MozgásKlinika felmérese szerint, hanem a WHO szerint is. Mégis a betegek túlnyomó többsége azt mondja, hogy hátha elmúlik magától, nem fordul szakemberhez, hanem otthon kivár, és úgy van vele, hogy hát lehet ez már a korral jön, tehát hogy ezen már nem lehet változtatni. Na most akkor képzeljünk el, hogyha tudjuk, hogy ez a mozgáshiányból adódott, és az életmódunkból adódott, hogy ilyen panaszokkal küzdünk, akkor képzeljük el, hogyha egy gyermeknek már idejekorán el kell szenvednie ezeket, hogy ilyen mozgáshiányban kell lennie, hogy naponta ennyit kell ülni, azáltal, hogy játszik, de fel se tűnik neki, hogy ezt mind milyen görnyedt tartásban teszi, hogy az milyen súlyos elváltozásokat okozhat, amiket már később nem fogunk tudni változtatni, hiszen ezek csontosodni fognak, ezek az elváltozások, és nem lesz lehetőségünk ezt befolyásolni a későbbiekben.

Meg hát mondjuk nyilván most azt gondolom, hogy nem normális, hogyha valaki hagyja a gyerekét, hogy hosszú-hosszú órákon keresztül számítógép előtt üljön és játsszon, tehát hogy ez nem is szabadna idáig eljutni, hogy óránként egy kis mozgás, és utána folytathatja, mert ezt szerintem nagyon sokszor, vagy sokan túlzásba viszik, és itt ez a fő probléma.

Ez így van, de minden nem lehet a szülőnek a felelőssége. Egy 17-21 év közötti gyerek még mindig fejlődő szervezet valahol, és ott már a gyereknek kell, hogy legyen egy ilyen tudatossága, hogy muszáj beiktatnom a sportot, vagy a sétát, mert nem ülhetek ennyit a computer előtt. Tehát, hogy én azt gondolom, hogy itt a fiatalokról is beszélhetünk, akik megfeledkeznek arról, hogy ők szabadidő-tevékenységben is csak a telefont nyomkodják, és tulajdonképpen a társas kapcsolatok helyett inkább egy online kapcsolatot alakítanak ki. Ott már azért én azt gondolom, hogy szólhatunk hozzájuk is, hogy fontos lesz, hogy megszakítsa ezt, különben púpos lesz a háta, zsibbadni fog a keze, elromlik a szeme, fájni fog a háta, fájni fog a nyaka, fejfájásra lesz, tehát, hogy kialakulnak azok a kórképek, amik azt hiszik, hogy az csak az öreganyáikkal történhetnek meg. Tehát, hogy én azt gondolom, hogy megfeledkeznek arról, hogy ez mekkora teher a szervezetük számára, és ezért nem fordítanak elég figyelmet erre, és valahol a prevenció az itt kezdődne, hogy már eleve ők egészségtudatosabbak próbálnak lenni.

Igen, illetve nem is megfeledkeznek, hanem is tudnak róla, hogy ez mit okozhat nyilván elsősorban. És most még az ütött eszembe, hogy most a számítógépes játékokról beszélünk, hogy ülve játszanak, de van a másik, és még van több variáció természetesen, de amikor a mobiltelefont nyomkodják, akár fekve, de nem egyenes háttal az ágyon, hanem mindenféle formákat felvéve, és lássuk be ezt, mi felnőttek is néha azért alkalmazzuk, hogy ez legalább ugyanannyi problémát okoz, nem? Mert hogy itt, amikor a különböző, a TikTok, a Facebook, a sorolhatnám a rengeteg social felület, és ugye ott élik a barátaikkal is az életüket, ott üzeneteket váltanak, tehát szinte folyamatosan a kezükbe van.

Igen, és valószínű, hogy ez így is lesz. Tehát, hogy ez nem az a megoldás, hogy akkor ne legyen a kezünkben, vagy nem az a megoldás, hogy én legalábbis személy szerint nem hiszek abban, hogy tiltani kellene ezt, mert én is anya vagyok, és az én kisfiam is most már így Robloxozik és Minecraftozik, és nekem is figyelnem kell arra, hogy mennyit engedek ebből. Én egy olyan szülő vagyok, aki úgy döntött, hogy keretek között ezt lehet, de hogy természetesen kell, hogy valami kompenzáció legyen. Úgyhogy nálunk van egy olyan szabály, hogy azon a napon lehet játszani, amelyik napon volt valami sport. Tehát mondjuk, hogyha elmegyünk hétfőn egy teniszre, akkor azt mondom, hogy jó, ma teniszeztél, de hát ő még kicsi, tehát nála még könnyen lehet ezeket a szabályokat alkalmazni. Ma teniszeztél, akkor ma lehet egy kicsit tabletezni. De hogy ez nem azt jelenti, hogy nem az egyensúlyra törekszünk. És hogy szerintem nálunk ez egy jól bevált rendszer egyenlőre, nyilvánvalóan, ahogy nő, majd úgy kell ezt egy picit ráadaptálni.

De ha ezt tanulja, meg ezt látja, akkor ez fog neki beivódni, nyilván ez később is.

És képzeld el, hogy én gyakran nézem, hogy mondjuk a tévében is, vagy a YouTube-on is milyen tartalmakat néz. És egyébként, például az én kisfiam nagyon sok külföldi tartalmat is követ. Vannak olyan Youtuberek, akiknek ugye érdekli ez a játékkal kapcsolatos videó. És nagyon sok olyan Youtuber van, aki már felhívja a figyelmet arra, hogy de nem jó egész nap a képernyő előtt ülni, és hogy muszáj valamit eddzél is, vagy fontos, hogy valamit sportolj. És úgymond megszólítja ezeket a gyerekeket, hogy de azért sportolsz is valamit, vagy te is ilyen gyenge vagy, és te nem sportolsz? Tehát, hogy fontos, hogy a sportot, a testmozgást, ezt ugyanúgy divatosan lehet tenni. És azt gondolom, hogy az a nehéz, amikor a szülő se tud jó példát adni. Tehát, hogy amikor én úgy döntök, mondjuk, hogy heti háromszor otthon nekiállok egy picit így magamtól tornázni, csak egy ilyen egészségvédő szempontból. Persze nekem könnyű, mert én gyógytornász vagyok, de nyilvánvalóan én is dönthetnék úgy, hogy ezt nem csinálom. De ha én nekiállok tornázni, és ezt a gyermekem látja, hogy anya tornázik, és látja, hogy mondjuk apa elmegy futni, akkor azt gondolom, hogy benne is kialakul egy ilyen. És megkérdezte már tőlünk, hogy ezt most miért csinálom. És igenis el szoktam mondani, hogy azért, hogy a csontjaim és az izmaim egészségesek legyenek. Mert, hogy én speciel tényleg nem azért kellett, hogy tornázok, és nem is viszem ezt túlzásba, mert nem a testalkatomon szeretnék változtatni, nem szeretnék versenyző lenni, hanem abszolút egy ilyen egészséges mozgást szeretnék a szervezetemnek így megadni. És hogyha ezt látja a gyerek, és megtanulja, hogy ez nem kell ilyen, nem mindig, az egészséges testmozgás, az nem mindig olyan, hogy ilyen verejtékkel teli, és olyan, hogy minden feltételnek adottnak kell lenni ahhoz, hogy na, akkor most lerakom azt a jógaszőnyeget a földre, és akkor valamit mozgok. Tehát ehhez nem mindig kellenek feltételek. Valójában a feltétel, azt ott belül megszületik bennünk az elhatározás, hogy teszek érte valamit, és megcsinálom. És lehet, hogy ez a testmozgás aznap csak 15 perc, mert arra van időm, mert egyébként úgy döntöttem, hogy addig csinálom csak, amíg le nem jár a mosógép. Tehát nem kell, hogy teljesen ilyen merev legyen ez, és hogy ilyen túl sok szabályhoz kötött, mert akkor nyilvánvalóan nem fog működni. Hanem így a legegyszerűbb, a leggyorsabb utat kell erre választani, és azt gondolom, hogyha azt mondjuk a gyereknek, hogy óránként szakítsd meg ezt a tevékenységet, és menj el egy kicsit sétálni, vagy ha lusta vagy ehhez, mert annyira nem szeretnél kizökkenni, akkor csak feküdj le a földre, szállj ki a székedből, és ott nyújtózkodj meg. Vagy itt van ez a heveder, akkor ezzel nyújtsd meg a lábad, és már is érezni fogod, hogy pici vér megy legalább bele.

Mert hogy ez a másik, hogy hihetetlen, hogy például volt olyan páciensünk, 19 éves fiatal fiú, aki azzal a panasszal érkezett hozzánk, hogy rendszeresen dagad a bokája. És végül rájöttünk, hogy semmilyen olyan szervi ok nincs a háttérben, nem keringési probléma, nem bokaízületi strukturális elváltozás, hanem egyszerűen vénás pangás, már pedig azért, mert állandóan ül. És mivel, hogy folyamatosan ül, ezért természetesen nehéz ezt az izompumpát, létrehozni, és miután megtanítottuk neki, hogy milyen egyszerű gyakorlatokkal tudod egy picit átmozgatni a bokádat, azt mondta, hogy a munkája is olyan, hogy számítógép előtt van, meg a kikapcsolódása is olyan, hogy legszívesebben számítógép előtt van. De ez egy 19 éves fiatal fiú. Tehát szerintem ez a döbbenet benne, hogy ilyen szempontból nem kímél bennünket ez, és hogy fontos, hogy ezeket észrevegyük. Az, hogy a tinédzser gyermeknek csomós a nyaka, mert hogy megfeszül azért, mert egy ilyen hanyag tartásban, előre helyezett fejtartásban számítógép előtt áll. Az, hogy be vannak állva a vállövi izmai az egerezéstől. Az, hogy ropogtatja az ujjait, mert fáj neki azért, mert túlhasználat miatt, hiszen állandóan a kurzort kell mozgatnia, és ezért akár alagút szindróma is kialakulhat, és akkor próbálnak vásárolni ilyen… marok-erősítő ilyen karikákat és labdákat, hogy hát ha azzal… Tehát, hogy ezek nagyon fontos dolgok, hogyha tapasztalunk ilyen tüneteket, vagy ha említi a gyerek, vagy látjuk, észreveszünk, hogy ropogtatja és próbálja lazítani, akkor kérdezzünk rá, mert lehet, hogy ott az elején még könnyebben tudnánk segíteni, vagy akár olyan tanácsokat adni terapeutaként, ami segítené őket. Tehát, hogy én azt gondolom, hogy egy kicsit ilyen ellenző van rajtunk, és hogy nem vesszük észre, hogy ezek komoly és súlyos mozgásszervi elváltozások lehetnek, és lekicsinylően tekintünk arra, hogy ó, hát csak az játék, pedig ez legalább olyan fontos, mint ahogy az irodai ülőmunkára, a munkaegészségügyi szempontból figyelünk. Ugyanúgy kellene szerintem erre is figyelni otthon, hogy mennyit ülünk a gép előtt.

Mi is, meg igen, nyilván a gyerekek is. Itt ugye főként arról beszéltünk, hogy hogyan tudjuk ezt megelőzni, mi mindenre figyeljünk, de hogyha már kialakult, észrevettünk valami akár súlyos, vagy kevésbé súlyos tünetet, problémát, akkor manuálterápiával ti hogyan tudtok segíteni, illetve hány éves kortól? Vagy itt nincsen behatárolva, hogy nem tudom, mondjuk négy éves gyereknél azért ilyen probléma nem adódhat, de nem tudom, egy tíz éves kortól, vagy mi a legfiatalabb kor, ahol egyébként már itt találkoztál ilyen problémával?

Hát a tartászavar az már egészen ilyen, kisiskoláskorban kialakulhat, ott abszolút segítségünkre lehetnek ezek a klasszikus gyógytornagyakorlatok, és lehet, hogy olyan funkcionális edzést is tudunk tartani nekik, amik kevésbé, hát hogy fogalmazzak, unalmassá teszi a gyógytornát, tehát hogy akár egy jó kis TRX-es gyakorlatanyagot már lehet adni, lehet egy tíz éves gyerekkel, lehet, hogy lehet ilyet, vagy nagyon szeretik ezeket az egyensúlyhelyzet, tehát hogy ezeket az instabil felületeket, és olyan gyakorlatokat, gyakorlatokat adni. Én speciel nagyon szeretem ezeket a mászófalakat, ahol most már ilyen applikációval különböző feladatok is vannak, hogy így vetítik a mászófalra így a képet, és akkor el kell vele érni, és akkor nem csak úgymond az a kunszt benne, hogy föl kell mászni, hanem tulajdonképpen egy picit játékossá teszi, hogy ezt a falmászást. Én ezt például kifejezetten preferálom, és szerintem a gyerekek is imádják, és könnyebben rá lehet őket venni egy ilyen sportra. Szóval én azt gondolom, hogy amíg csak tartászavarról van szó, addig működhetnek a gyógytornák, meg a különböző ilyen gerincerősítések, vagy bármelyik sporttevékenység. Amikor gerincferdülés alakult ki, mert sajnos ez is gyakori, nem csak a számítógépes játéktól nyilván, de hogy az abszolút mértékben rásegít erre, és progrediálódnak ettől a tünetek, az abszolút egy szakembert igényel. A MozgásKlinikán nem foglalkozunk ilyen gyermekekkel, de számtalan olyan gyógytorna rendelő van, ahol a Schroth terápiával a gerincferdülést is kezelni tudják, és a Schroth terápia ilyen szempontból egy élvonalbeli terápia a gerincferdülés kezelésében és gyógyításában, és visszafordítható folyamatok esetén abszolút mértékben az egyetlen megoldás lehet a gyerek számára, hiszen addig tudnak ilyen intenzíven beavatkozni a terapeuták ebbe, amíg a növekedés le nem zárult. Utána már kicsi esély van arra, hogy ott bármit módosítani lehessen, úgyhogy én azt gondolom, hogy ez nagyon fontos, hogy akkor és ott kell elvinni a gyereket terápiára. Sajnos ez nem várhat, mert különben nem lesz eredményes. Úgyhogy ez az egyik. A klasszikus manuálterápiát én csak ilyen 16-17 éves kortól szoktam alkalmazni a pácienseken, és a MozgásKlinikán ezt így csináljuk. Pontosan azért, mert a manuálterápiának vannak olyan technikái, amik azért egy picit így az ízületi struktúrát egy picit közben terhelik is, és egy ilyen fejlődő csontozatnál így nem szívesen alkalmaznék ilyen terápiákat. Én nem tartom ezt jó ötletnek, hogy gyerekeknél alkalmazzuk ezeket, főleg nem ezeket a ropogtatásokat, stb. Tehát ez biztosan nem. Úgyhogy ott inkább a tinédzserkor végén már, tehát ott már azért lehet ezeket a manuálterápiás kezeléseket alkalmazni, és hát nagyon szeretik is, és van is ilyen páciensünk, aki kifejezetten így a gyógytorna kiegészítése mellett jár ilyen kezelésekre, és hát nyilván mi aztán már próbáljuk őket edukálni, hogy milyen fontos a rendszeres testmozgás, meg hát mégiscsak vissza kellene menni akkor arra a focira, táncra, vagy bármire, amihez kedve van. Ráadásul egy terapeuta szerintem elég időt tölt együtt egy ilyen fiatal lánnyal vagy fiúval ahhoz, hogy egy picit kialakuljon egy bizalmi kapcsolat, azzal szemben, hogy mi volt a baj azzal az edzéssel, és lehet, hogyha egy másfajta sporttevékenységet kipróbálna, az lehet, hogy tetszene számára. Sokszor tényleg az is elég, hogy azt mondjuk a lányoknak, hogy figyelj, semmi baj, akkor járj arra a táncra. Tehát, hogy nem kell mindenkiből sportolót faragni, ezt ugye már többször említettem, hanem elég, hogyha olyan mozgást végez, amihez van kedve, és jól esik neki. Tehát, hogy lehet, hogy ez csak egy úszás, lehet, hogy az előbb említett tánc, lehet, hogy valami labdajáték, tehát, hogy ez attól függ, hogy mi tetszik neki. De lehet, hogy csak azt tetszik neki, hogy otthon tornázzon, vagy a jóga, vagy szívesen visszamenne balettre, attól függetlenül, hogy ő nem hajlékony. Ma már van felnőtt balettkurzus is. Szóval én azt gondolom, hogy azért nagyon sok elérhető ilyen sporttevékenység van, és mindenképp arra ösztönözném és motiválnám őket, hogy azért a rendszeres testmozgás az legyen meg.

Tehát inkább a prevenció és a megelőzés, mint a későbbiekben javítani vagy gyógyítani kelljen. Még így a végén foglaljuk össze azt, hogy milyen tünetek lehetnek, mert engem például meglepett az, hogy fejfájást is okozhat, vagy akár székrekedést. Tehát ezek azok a tünetek, amikről nem automatikusan gondolnék arra, hogy jaj, ez azért van a gyereknél, mert sokat ül, vagy éppen nem tudom, fekve, de folyamatosan nyomkodja a telefonját, a számítógépes játékokon játszik. Tehát, hogy a tüneteket még foglaljuk össze, kérlek, hogy mire figyeljen a szülő.

Szerintem a legfontosabb és az első tünet, azok az ilyen nyaki elváltozások. Ezek ugye megjelennek a hanyag tartásban, és hát az is látszik, hogy kényszeresen próbálják így ropogtatni a nyakukat. Tehát, hogy ők érzik, hogy vannak ezek a feszülő pontok benne, és próbálják maguknak kilazítani, kiroppantani. Én azt gondolom, hogy ez az elsődleges. Ebből adódik már rögtön a fejfájás, hogy előfordulhat, hogy az ő esetükben sűrűbben jelentkeznek fejfájásos tünetek. A hátfájdalom, lapocka környéki fájdalom is szintén jellemző. Ezt is legtöbbször ők kényszeresen próbálják ropogtatni. Tehát abszolút mértékben az látszik, hogy akár a fiúk, akár a lányok, hogy próbálják kiroppantani azt a területet, próbálják megnyújtani, megtekergetni, amennyire csak tudják a gerincüket, hogy oldják benne azt a feszülő érzést, amit éreznek. Ezek olyan tünetek meg jelek, amiknél már biztosan elmondhat, nem biztos, hogy van patológiás elváltozás, azért örülnék neki, hogyha rögtön nem lenne, de hogy már az izom rövidülés, az ízületi pozíciónak a romlása, az már biztos, hogy jelen van. Különben nem érezné azt, hogy ezt valahogy így a helyére kell úgymond roppantani. Tehát ezek azok a tünetek. Aztán előfordulhatnak ujj zsibbadások, csuklófájdalmak, az ujjaknak az ilyen merevség érzése, főleg ugye az egérhasználat miatt, de nem csak az egér, tehát akár egy joystick, vagy akár a telefon, tehát hogy tulajdonképpen ezeknél a játékoknál olyan gyors reakcióra van szükség. Az egy kicsit talán gyorsabb, mint ezek a scrollozások, hogy nagyon gyorsan kell tulajdonképpen nagyon kis mozgásokat végezni az ujjnak, és hát azért túlterhelődik és elfárad. Tehát, hogy ilyen szempontból így a kéz, csukló, ujj ízületei, és azoknak a ropogtatása, az hogy magának próbálja nyújtani, és feszíteni az ujjait, az már egy tünet lehet arra, hogy túl sokat tartotta ebben a helyzetben, mert én nem játszom, nekem nincs ilyen kényszerérzetem, hogy én ropogtassam az ujjamat, vagy nyújtogassam. Tehát, hogy már ezek biztos, hogy ilyen tünetek. És igen, sajnos minden más, ami az ülésből származik. Tehát az, hogy a bélmozgások, azok renyhébbek ilyenkor. Az, hogy a hasfal nem annyira aktív, mint mondjuk álló helyzetben. Tehát, hogy az, hogy az alsóvégtagi vénás rendszer, az tulajdonképpen zavart szenvedhet azáltal, hogy folyamatosan ülünk a fenekünkön, és hogy pang, az alsó végtagban a vér. Tehát, hogy az, hogy mondjuk bedagad a láb, az már szerintem rég egy olyan intőjel, hogy már hamarabb terápiára kellett volna fordulni. És nyilván ez nem azt jelenti, hogy akkor neki már vénás keringési problémája alakult ki, csak innentől kezdve már hajlamos lehet erre, és ennek minden panaszával. Úgyhogy ilyenkor nyilvánvalóan fontosabb, hogy egy ilyen szekunder prevencióba, tehát, hogy akkor elkezdjük ezt figyelni, és próbáljunk akkor ilyen terápiát alkalmazni, amivel ugye csökkentjük ezeket a tüneteket. Vagy akkor már fontos, hogy ez ne csak egy kérés legyen, hogy légy szíves, szakítsd meg óránként, hanem itt fontos lesz tudatosítani, hogy ez szinte kötelező. Tehát, hogy akkor fogsz tudni ennyit ülni, hogyha figyelsz arra, hogy megszakítsd ezt a tevékenységet óránként, állj föl, járkálj, nyújtózz meg, stb.

Egy szóval figyeljünk tényleg a gyerekünkre, legyen az akár 18-20-23-24 éves, amíg ott van a családon belül addig. Mert, hogy ez nyilván 20 éves kor fölött is előfordul gyerekeinkkel, nem csak a kicsiknél, a legfiatalabbaknál. Azt gondolom, hogy ma is nagyon sok hasznos tanácsot adtunk a nézőinknek, hallgatóinknak. Legközelebbi részben szintén még folytatjuk hétköznapi nyügeinkkel, és a térdfájdalom kerül majd terítékre. Tartsatok velünk akkor is, iratkozzatok fel csatornánkra, a YouTube-on például a kis harang ikonra kattintva tudjátok ezt megtenni, és akkor mindig értesültök majd a legújabb részekről, de tudtok minket hallgatni Spotify-on, valamint az Apple Podcast-en is. Köszönjük szépen, hogy ma is velünk voltatok. Sziasztok